Franciaország és Európa egyik legnagyobb bankját, a BNP Paribas-t az amerikai hatóságok 10 milliárd dolláros büntetéssel akarják sújtani, amiért a kétezres évek közepén az Egyesült Államok által embargó alá helyezett országokkal, Iránnal, Kubával és Szudánnal kereskedelmi kapcsolatokat folytatott. A büntetés összege sokkolta a francia közvéleményt, annál is inkább, mivel az amerikai hatóságok soha nem szabtak ki ekkora bírságot egy pénzintézet ellen.

Az amerikai igazságügyminiszérium szerint a BNP Paribas fő vétke az, hogy genfi leányvállalatán keresztül olyan olajvásárlási ügyleteket finanszírozott, melyekben iráni, vagyis Washington által embargó alá helyezett felek is érdekeltek voltak. A pénzintézet eme tevékenysége önmagában nem volt törvénytelen, a Francia Nemzeti Bank elnökének nyilatkozata szerint az teljes mértékben megfelelt úgy a francia, mint a nemzetközi előírásoknak, sőt, tizenöt évvel ezelőtt még a tengerentúli szabályozásoknak is.

Csakhogy a terrorizmus elleni harc jegyében az Egyesült Államok a kétezres évek elején olyan törvénymódosítást fogadott el, melynek értelmében hatóságaik minden dollárban megkötött tranzakció kapcsán vizsgálatot indíthatnak, függetlenül attól, hogy az üzletre az ország területén vagy a világ legeldugottabb pontján került-e sor.

Ez az egész világra egyoldalúan kiterjesztett, a Les Echos francia gazdasági napilap által "minden rosszindulatú" felhang nélkül "jogi imperializmusnak" nevezett joghatóság az alapja tehát a BNP Paribas elleni eljárásnak, és ez a "fegyver" természetesen minden dollárban elszámoló gazdasági szereplő ellen bevethető. Arra a kérdésre, hogy Washington miképpen tudja rávenni a "tetten ért" külföldi cégeket az együttműködésre, a válasz meglehetősen egyszerű: azzal fenyegetik meg őket, hogy ellenkező esetben megvonják tőlük amerikai működési engedélyüket.

Ez a hatósági alapállás alázatra és rendkívüli óvatosságra tanítja a megvádolt cégeket, nem véletlen, hogy a BNP Paribas csúcsvezetése igyekszik együttműködést mutatni, és amerikai kérésre már több, az ügyben érintettnek tartott munkatársát is menesztette. A pénzintézet valószínűleg így sem tudja majd elkerülni a pénzbüntetést, és a tengerentúli hatóságok várhatóan több hónapra azt a jogát is felfüggesztik, hogy dollár alapú ügyleteket kössön az Államokban.

Az amerikai eljárás jogosságát egyébként nem igazán kérdőjelezik meg Franciaországban, ám érezhető, hogy a franciákat mégiscsak bosszantja a sokak által arrogánsnak és gátlástalannak tartott tengerentúli magatartás. Ennek egyik jele, hogy a francia külügyminiszter néhány napja figyelmeztette az amerikaiakat: a BNP Paribas elleni túlzott szigornak a Brüsszelben készülő transzatlanti szerződés látja majd a kárát, amely ellen Franciaországban amúgy is egyre komolyabb az ellenállás.

A politikai birkózás mindazonáltal rendkívül diszkréten zajlik, a francia sajtó például a brit Financial Times-tól értesült arról, hogy Francois Hollande államfő immár európai szövetségeseket keres az amerikaiak megfékezésére, és az ügyben több uniós kormányfővel, köztük Angela Merkel-lel, illetve David Cameron-nal is egyeztetett már.

Francia elemzők egy része mindenesetre úgy véli, hogy az embargó megsértése valójában csak ürügy, és Washington tulajdonképpen a BNP-n keresztül akarja büntetni a francia vezetést, amiért Barack Obama elnök kifejezett kérése ellenére mégis leszállítja Oroszországnak azt a két Mistral hadihajót, melyek megépítéséről még Nicolas Sarkozy kötött szerződést Moszkvával.

Mások arra figyelmeztetnek, hogy Washington saját maga alatt vágja a fát, hiszen keménykedésével arra készteti, sőt kényszeríti a nemzetközi kereskedelem szereplőit, hogy tranzakcióikat ne dollárban számolják el. Ez szerintük rövid távon súlyos gazdasági következményekkel járhat az Egyesült Államokra nézve, arról nem is beszélve, hogy retorzióként az európai országok is keményebben léphetnek fel a területükön működő amerikai cégek ellen. Ami akár kereskedelmi háborúhoz is vezethet a két kontinens között.