Az 1768-ban alapított Brit Művészeti Akadémián, a londoni Piccadilly-n álló palota emeleti helyiségeiben nyílt meg az október elejéig nyitva tartó nagyszabású fotókiállítás, amely olyan nevekkel csábítja a művészet kedvelőit, mint André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Munkácsi Márton vagy Brassai. De eljött az ideje, hogy Európa azoknak a kiváló magyar fotósoknak a kvalitásait is megismerje, akik nem származtak külföldre, hogy csak néhány nevet említsünk: Balogh Rudolf, Escher Károly, Angelo, Pécsi József, a szociofotósok vagy a maiak közül Korniss Péter, aki megjelent a londoni nyitófogadáson.

A kiállítást megnyitó akadémiai elnök, Sir Nicholas Grimshaw arról szólt, hogy a brit művészetkedvelők szerencséjére, Magyarország az Európai Uniós elnöksége kezdetét a képzőművészeti közgyűjtemények legértékesebb kincseinek bemutatásával ünnepelte itt, a londoni Akadémián, most pedig ismét rendkívüli értékes kiállítással mond búcsút féléves megbízatásának.

Csák János nagykövet a magyar kreativitásról beszélt és nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ez olykor a magyar politika terén is megmutatkozik.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, majd a brit kormány nevében Oliver Letwin miniszterelnöki államtitkár mondott rövid megnyitó beszédet. Navracsics Tibor mutatott rá, hogy egy ország állapotairól a kultúrája nyomán lehet meggyőződni.

Az október elejéig megtekinthető, nagyszabású londoni fotókiállítás két főkurátora, a bradfordi Médiamúzeum igazgatója Colin Ford és a kecskeméti Fotográfiai Múzeum vezetője Baki Péter, jó kézzel válogatta össze az anyagot, a XX. század szinte minden magyar fotótörténeti szempontból fontos műve itt van a termek falain, külföldre származott nagy fotósaink világszerte ismert képeivel együtt.

John Banville, az ismert író, az RA-magazin hasábjain hatoldalas, gazdagon illusztrált cikkében azt állapítja meg, hogy a nyelvében olyannyira elszigetelt magyarok fotóművészete talán azért ennyire jelentős, mert ez az a médium, amelyen át nem csak legközérthetőbben, de legláttatóbban szólhattak az egész világhoz.

A tradíciót megteremtő nagy magyar fotósnemzedék kialakulása szempontjából az sem jelentéktelen, amit a már nagyon idős André Kertész mondott évekkel ezelőtt egy londoni látogatása alkalmával: "A XX. század elején minden jó házból való tizennégy éves kisfiú kapott a születésnapjára egy kis boksz fényképezőgépet. S a szülők arra intették a fiacskáikat, hogy ne csak a családi eseményeket fotózzák, hanem elsősorban a természetet, az embereket, az ezernyi érdekességgel teli világot."