Kína és Amerikai vitája, valamint az ENSZ illetékes szerveinek félretolása miatt a tavalyi Koppenhágai klímacsúcs nem konkrét vállalásokkal, hanem inkább a vágyak megfogalmazásával zárult. Az aktivisták és a klímatudósok szerint mindez túl kevés ahhoz, hogy megfékezzük az extrém időjárást, vagy a tengerszint emelkedését, amelyet az emberi tevékenységgel kapcsolnak össze.

Az idei cancúni csúcstól már nem is várták azt, hogy itt írják alá a globális felmelegedést elősegítő gázok korlátozását előíró nemzetközi egyezményt. A környezetvédelmi miniszterek kedden csatlakoznak a tárgyaló delegációkhoz, amelyek két, kisebb kérdésben akár eredményesek is lehetnek.

Az egyik a széndioxidot megkötő erdők védelme és telepítése, a másik a klímaváltozásnak jobban kitett, fejlődő országok számára létrehozandó pénzalap.

Mindeközben a nagy témát, a Kiotói Egyezményt felváltó megállapodás lehetőségét eltemették. Kiotó egyfajta szent tehén a fejlődő világ számára. A jegyzőkönyv arra kötelezi az aláírókat, hogy határértékeknek megfelelve fogják vissza az üvegház-hatást elősegítő gázok kibocsátását.

Az Egyesült Államok azonban nincs az aláírók között, amelyek mára a világ CO2 kibocsátóinak csak egyharmadát jelentik. Japán azzal verte be az utolsó szöget Kyotó koporsójába, hogy közölte: nem fair elvárni az országok kisebb csoportjától, hogy korlátozzák gazdasági növekedésüket, amikor mások erre nem hajlandók.

Nincs az aláírók között a világ legnagyobb kibocsátója, Kína sem, amely még mindig fejlődő országnak állítja be magát, és amely az egyénre lebontott emisszióban jócskán elmarad a fejlett államok között. Azaz, egy gazdag ország polgára sokkal jobban felelős a melegedő éghajlatért, mint egy kínai - mondják Pekingben.

Az Egyesült Államok közben a konzervatív politikai fordulat miatt még távolabb került attól, hogy az együttműködést, vagy a vezető szerepet keresse az éghajlatváltozás elleni harcban. A republikánusok nem hajlandók korlátozni a gazdasági növekedést, és főleg nem Kína előnyére, amely szerintük amúgy is elveszi az amerikai munkahelyeket.

Ebben a hangulatban a tárgyalók két kisebb, biztató fejleményre koncentrálnak. Az egyik, hogy megállapodhatnak a Koppenhágában elfogadott, és a klímaváltozás hatásait ellensúlyozni hivatott pénzalap kezeléséről. 2020-ig évente 100 milliárd dollárt adnának a gazdag országok a szegényeknek, árvizek elkerülésére, a lakosság áttelepítésére és a mezőgazdaság ellenállóbbá tételére.

A másik alku részeként évi 30 milliárd dollárral kompenzálnák az erdőkben gazdag országokat azért, ha azok megfékeznék az erdők kivágását.