Az emlékek kialakulásában alapvető szerepet játszó idegpályát találtak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (KOKI) kutatói, eredményeikről a Science számolt be. A felfedezés új utakat nyithat a memóriaproblémák és a szorongásos betegségek kezelésében is.

"Manapság úgy keresünk különböző idegpályákat, hogy vannak olyan vírusok, amelyek képesek génmódosított állatokban csak bizonyos sejteket megfertőzni. Utána olyan fluoreszcens fehérjét expresszálnak, amit fénymikroszkópban meg tudunk nézni. A felfedezést akkor tettük meg, amikor azt láttuk, hogy az agytörzsben - egy nagyon ősi agyterületben - olyan gátló sejtek vannak, amelyek a memóriáért felelős hippokampusz nevű agyterületre mennek, és olyan sejteken végződnek, amelyek nagyon fontosak a memória működésében" - magyarázta Nyiri Gábor kutatásvezető, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének munkatársa az InfoRádióban.

A tudósok által leírt gátlósejtek azt képesek beállítani, hogy mekkora legyen a piramissejteknek az a populációja, ami rögzíti az információt. Így viszont képesek arra is, hogy befolyásolják, milyen erősen rögzül az adott információ.

"Azt tapasztaltuk, hogy ha ezek a sejtek nagyon erősen tüzelnek, akkor az elraktározandó információ nagyon gyenge lesz. Ha elhallgattatjuk őket, akkor sokkal erősebb lesz az emlék. Mindez az agytörzs olyan ősi agyterületén zajlik, amely már az evolúció korai időszakában kifejlődött, ezért úgy tűnik, már akkor is szüksége volt az állatoknak arra, hogy eldöntsék, meg kell-e jegyezni egy adott információt, vagy sem" - mutatott rá e folyamat ősi jellegére Nyiri Gábor.

Ezek a gátló sejtek tehát épp akkor aktívak, amikor egy állat épp megjegyezne valamit, vagyis az agy nem úgy működik, hogy minden információ rögzül és azután szükség szerint módosít rajtuk, hanem az agytörzs épp akkor dönti el, hogy valamiből memória lesz-e, amikor éppen az esemény történik.

"Ennek akkor lehet jelentősége, amikor egy állat vagy egy ember olyan eseménnyel szembesül, amire nem szükséges emlékeznie" - emelte ki a kutató, hozzátéve, hogy ezek a sejtek vélhetően ebben a folyamatban segítenek, mintegy tehermentesítve a hippokampuszt.

Habár egereken fedezték fel ezt az idegpályát, nagyon valószínű, hogy az emberekben is jelen van, mert az agytörzs az evolúciósan is az egyik legősibb agyterület, ezek az egérben is nagyon hasonlóak a majom és az ember sejtjeinek hálózatához.

Az idegpálya és az azt működtető sejtcsoport az emlékezésért, de leginkább a felejtésért felelős. "Ha ezek a sejtek nem működnek megfelelően az agytörzsben, akkor ezeket az eseményeket újra és újra felidézzük, és sokkal intenzívebben él bennünk. Valójában épp ez az ismérve a szorongásos megbetegedéseknek. Azt nem állítom, hogy a szorongásnak ez a sejt a meghatározója, de akár egy ilyen jellegű működésben is részt vehet" - fejtette ki Nyiri Gábor kutatásvezető, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének munkatársa.

Arról is beszélt, hogy a világstatisztikák szerint

a társadalom számára a legnagyobb gazdasági és mindennapi terhet az idegrendszerrel összefüggő problémák jelentik.

"Ennek az a szomorú oka, hogy míg komoly betegségekben az emberek sajnos meghalnak, idegrendszeri betegségek (például az Alzheimer-kór, a súlyos depresszió, a skizofrénia) könnyen lehet, hogy évtizedekig kínozzák az embereket".

"Miután valójában a gondolataink vagyunk, az emlékeink építenek fel minket - hogy mi az, amire emlékszünk, ez alapján milyen predikciókat teszünk, hogyan vélekedünk, gondolkozunk, és milyen érzelmeink alakulnak ki. Mi egy olyan idegpályát írtunk le, ami evolúciósan nagyon megőrzött, és ami alapvetően képes befolyásolni az emlékeinket és az ezek alapján kialakuló érzelmeinket is.

Könnyen lehet, hogy ha nem is épp ez a sejtpopuláció, de az agytörzsben található sejtpopulációk, amelyek az agykéregbe vetítenek és ott az emlékezésért felelnek, azok gyógyászati alkalmazásra is kerülhetnek" -

fejtette ki a kutató.

Kiemelte az alapkutatások fontosságát és átalakulását is: "valóban egy alapkutatás volt, de ezek manapság az agykutatásban már sokkal jobban összefonódik a transzlációs kutatásokkal, amelyek a gyakorlati irányokba mennek. Az ehhez hasonló nagy volumenű kutatásoknál ugyanis egyfajta elvárás, - hiszen a Science, mint az egyik vezető tudományos szaklap, nem is fogadná el közlésre a kutatást -, hogy látszódjon, az eredmény akár könnyen alkalmazásra is kerülhet".

Meglepő módon fogalmunk sincs még, hogy hogyan néz ki az agy összes sejtje, rengeteg ismeretlen sejtpopuláció van még

A Nyiri Gáborral készült, a cikknél hosszabb beszélgetést a alább meghallgathatják.