A közvélemény nem így fogadta. A szurkoló természetesen mindig azt szeretné, hogy győzni lássa a csapatot, és drukkereknek mindig igaza van. A közvélemény alakítására felkért szakemberek némelyike lehetett volna józanabb, de szívük joga, hogy mindenki a saját véleményét mondja el.

Az olaszok elleni elődöntő elvesztését fájlalta leginkább, az volt az a találkozó, amelyen talán a közvélemény is leginkább győzelmet várt, de az elmaradt. Utólag másképp tenne valamit?

Néhány dolgon mindenképpen változtatnék. Enyém a végeredmény felelőssége vereség esetén is, és az olaszoktól kikaptunk. Biztos voltam a győzelemben, talán ezt jobban kellett volna lepleznem, hiszen ez átragadhatott a fiúkra, és úgy mentek be a vízbe, hogy biztosak a sikerben. Ez az első másfél negyed játékára nagyon rányomta a bélyegét. Nem volt a csapat elég elszánt, rafinált, higgadt, hagytunk ki helyzeteket, és kaptunk elkerülhető gólokat. Az ellenfél vezetett két góllal, és ezzel mi elhitettük az olaszokkal, akiket egyébként előzőleg kétszer is legyőztünk, hogy megverhetnek minket. Ennél rosszabbat nem is tehettünk volna saját magunkkal.

Ezek után olyan ellenféllel játszottunk, amelyik vezetett, és elkezdett hinni a győzelemben Így aztán kapaszkodtunk, kapaszkodtunk, és egyre inkább rájöttünk, hogy ez sokkal nehezebb, mint sejtettük. Amikor kiegyenlítettük, akkor is villámgyorsan kaptunk két gólt, és úgymond helyreállt annak a meccsnek a számunkra nagyon kedvezőtlen rendje, vagy inkább magyar szempontból azt mondanám, hogy rendetlensége.

Tehát az egyik hibám az volt, hogy érezhették rajtam a játékosok, hogy biztos vagyok a győzelemben. A másik hiba az lehetett, hogy néhány személyi döntésben - amire most nem akarok kitérni, mert ez nem a nyilvánosságra tartozik -, szintén a győzelem iránti magabiztosságom vezérelt, és valamennyit tartalékoltam is a csapatból a várható döntőre. Ezeket mindenképpen másképpen kellett volna csináljam, és akkor szerintem győztünk volna az olaszok ellen, és 48 óra alatt ugyanúgy fölkészülhettünk volna a döntőre.

Vékony ez a mezsgye, hiszen szövetségi kapitányként önbizalmat kell sugározni, mert nyilván az sem jó, ha a játékosok kishitűséget látnak az edzőn.

Ennek a szakmának ez az egyik legnagyobb nehézsége, hogy az a fajta egészséges önbizalom sugározzon az edzőből, ami ahhoz szükséges, hogy a játékosok higgyenek a győzelemben, de ez egy tizedmásodpercig se legyen ok az elbizakodottságra. Annak ellenére, hogy tényleg nagy a tapasztalatom, ezt ebben az esetben elrontottam.

A teljes interjút vasárnap 17 órakor hallgathatja meg az Aréna című műsorban.Korábban tartotta magát egy olyan vélemény, hogy nagyon gazdag a magyar vízilabda, és akár egy nem létező B-válogatott is a legjobbak közé jutna egy világversenyen. Még mindig ennyire gazdag a mezőny?

Úgy gondolom, hogy nem. Ez a csapat már automatikusan gatyát, sapkát a vízbe dobva nem biztos, hogy meg tudja előzni a görög, spanyol, román, montenegrói, orosz vagy német válogatottat, amelyeket az idei Eb-n sikerült. Zágrábba nem a legerősebb magyar válogatottal mentem különböző okok miatt, hanem azzal, amelyet most helyesnek tartottam, az aktuális célok elérése szempontjából, valamint a hosszabb távú jövő miatt.

A világbajnoki kvalifikáció kivívása az elődöntős szerepeléssel természetes lépés volt?

Az idén mutatott játékerőt tekintve a vb-kvalifikáció fontos és komoly eredmény volt ettől a csapattól.

Ezt nem tudja igazából megemészteni a közvélemény? Hiszen az emberek egy része még ott tart, hogyha a magyar válogatott valahol vízbe száll, akkor csak az a kérdés, hogy hány góllal győz a román, görög, macedón vagy montenegrói válogatott ellen.

Nem megemészteni nem tudja, hanem még nem értette meg, vagy nem annyira tájékozott, hogy ezt ténylegesen átlássa. Pedig nem kell nagyon messzire menni, elég végiggondolni, hogy az utóbbi években mindössze egyszer, 2008-ban jutott be magyar klubcsapat, a Vasas az Euroliga legjobb négy együttese közé.

Bármennyire is igyekszem a jövőre gondolni, amikor ennyi jó játékos szerepel folyamatosan a válogatottban és a klubcsapatokban, akkor nehéz a fiataloknak vagy a középkorosztálynak olyan teret adni, amivel a zökkenőmentes váltás megtörténhet. Ha belegondolok, a magyar labdarúgó aranycsapat 1953-54-es időszakát követően is volt egy visszaesés, tehát ez törvényszerű.

Remélem, a közvélemény meg fogja érteni, és fogja a részsikereket is értékelni, ha pedig türelemmel és figyelemmel dolgozunk, akkor rövid időn belül újra olyan csapatunk lehet, amelyiktől Londonban, majd utána is joggal várjuk az érmet vagy az aranyérmet.

Olvastam nyilatkozatokat néhány kulcsjátékostól, és azt mondták, hogy úgy érezték, túl sokat játszottak a torna során, és elfáradtak. Lehet, hogyha ők nem játszanak ennyit, az az eredményesség rovására ment volna. Azt jobban elfogadnák ezek a játékosok, ha a csapat nem kerül a négybe, de ők több pihenőt kapnak?

Jogos az észrevételük, szívesen pihentettem volna őket többet. Úgy tudtam volna ezt megtenni, ha a jó teljesítményüket nem a meccs döntő fázisában, a harmadik negyed közepétől a negyedik végéig hozzák, hanem már a meccs elején. Hiszen akkora lett volna a különbség, ami nekik több pihenést, a fiataloknak több szerepet tudott volna adni anélkül, hogy kockáztassuk a végeredményt.

A labdarúgó-világbajnokság előtti hosszú felkészülési periódusban alig játszanak a csapatok, három hétig edzőtáboroznak, aztán egy-két előkészületi meccset játszanak, de általában nem hasonló kaliberű ellenfél. A vízilabdában ez teljesen másképp van: gyakorlatilag a nyarat végigjátssza a nagy torna előtt a válogatott, ráadásul, mivel szűkebb az élmezőny, sokszor ugyanazokkal a csapatokkal, amelyek ellen játszani kell majd a nagy tornán. Ez nem jelent hátrányt?

Ez nem befolyásolja a végeredményt a világtornán. Utólag visszagondolva, talán azt nem mértem jól fel a nyárra felkészülve, hogy a csapatjáték erejéből fakadóan a középcsapatokkal szemben is sokszor vért kell izzadni, hogy győzzünk, és a 14 felkészülési meccs során is sokat játszattam a legfontosabb játékosokat. Úgy voltam vele, kell a sok meccs, mert ez lesz az az év, amely során leginkább tudom a fiatalokat próbálgatni. Aztán az eredménykényszer miatt őket kevesebbet játszattam, az állandó játékosok meg túl sokat is szerepeltek, és a legvégére néhányan gyengébbet nyújtottak az Eb-n.

Lehet még ezen a szinten váratlant húzni, mondjuk a szerbek ellen vagy az oroszok ellen?

Biztos, és húztunk is váratlant az első meccsen a szerbek ellen egy-két emberelőny-variációval. Kisilabizáltuk, hogy hol sebezhetőbbek, ők meg valószínűleg az első meccsből foltozták be a lukakat. A bronzmérkőzésen úgy tudtunk volna nyerni, hogyha az elején ugyanazt a fonalat elkapjuk, amit az előző meccsen a szerbek ellen, és bizonytalanságban tartjuk őket. De az a 48 óra a csalódottság jegyében telt el a magyar-olasz miatt, és ezért játékosaim mégsem abban a lelki állapotban vagy azzal az elszántsággal mentek be a bronzmeccsre, mint a csoportmeccsre.Mennyiben lehet a kapus szerepét értékelni a vízilabdában, amikor az ember a futballhoz vagy a kézilabdához hasonlítja?

Egy kapussal szemben az az elvárás, hogy egyetlenegy olyan gólt se kapjon, ami védhető lenne az ő szintjén. Ezt nevezik stabilitásnak. Ha ehhez ő hozzátesz még bravúros védéseket, akkor ez egy jó kapusteljesítmény.

Ma a vízilabdában már néhány éve van egy új, íratlan törvény: nem elég, hogy az ember kapusa jól védjen, az a dolga, hogy jobban védjen, mint az ellenfélé. Ez egy párbaj. Sok olyan mérkőzés volt az Európa-bajnokságon, ami egygólos különbséggel dőlt el, és a statisztika szerint a győztes csapat kapusa eggyel többet védett a meccs folyamán, mint a vesztes csapaté.

Ami a sportágak összehasonlítását illeti, igazából ezt nem tudom megítélni. Régebben azt mondták, hogy a vízilabdában a kapus a fél csapat, most már a kétharmad. Anélkül mondom ezt, hogy degradálni szeretném a mezőnyjátékosokat.

Az egész tornára előre kigondolta, hogy mikor fog kezdeni Nagy Viktor, és mikor Szécsi Zoltán?

Az első meccset döntöttem csak el előre, és a siker után úgy gondoltam, hogy a szerbeket meglepem azzal, hogy Viktor kezd. Attól kezdve inkább csak sakkoztam velük, és kerestem azt, hogy mind a kettőnek legyen sikerélménye, a csapat nyerje a meccseket, de túl se terheljem őket idegileg. Utólag elképzelhető, hogyha az elődöntőben nem Szecska, hanem Viktor kezd, akkor az a mérkőzés is megvan. Úgy gondoltam, hogy ebben az összeállításban is meg tudjuk nyerni és meg fogjuk nyerni az olaszok elleni meccset, és úgy terveztem, hogyha ez sikerül, akkor majd a meccsek tapasztalata után eldöntöm, hogy a döntőben melyikük véd. De ahogy a fater szokta mondani, a meccs után a kabinos is tudja, hogy mit kellett volna csinálni. Az eredmény ismeretében mégis azt mondom, könnyen lehet, hogy ez az én hibám volt.

Mikor kell kapust cserélni? Akkor, ha az edző látja, hogy nem megy az egyiknek, vagy pusztán csak azért is érdemes, mert elbizonytalanítja az ellenfelet?

Mind a kettő volt már a praxisomban. Kósz Zoli egyébként hibátlanul védett, csak olyan helyzetbe hoztuk sokszor a magyar-jugoszláv elődöntőn Sydney-ben, amit egyszerűen nem tudott hárítani, de nem ő volt a hibás. Valahogy azt éreztem, hogy a jugoszláv játékosok egyre nagyobb magabiztossággal tüzelnek, egyre inkább védhetetlenek a lövéseik, és úgy gondoltam, hogy az mindenképpen zavart okozhat, ha egy másik kapusnak kell újból gólt lőni, azaz újból le kell győzzék. Akkor ez bejött. Aztán van olyan, hogy indokolt a csere, mert kevés a kapus védése a lövések arányához képest. A kapusok nem rivalizálnak egymással. Egy gyengén védő kapuson annál jobban nem segíthet a cseréje, minthogy bemegy és megmenti a meccset.

Az elmúlt másfél évtizedben melyik poszton változott a legtöbbet a játék?

A center poszton változott a legtöbbet. Amikor 1997-ben kapitány lettem, akkor még a klasszikus módon centert játszó játékosok tudtak érvényesülni. Sokat kellett alkalmazkodniuk a szabály folyamatos értelmezésváltozásához, valamint a csapatok felfogásához. Most már az a lényeg, hogy minél kevesebbet mutasson a testéből, épphogy csak a feje legyen kint, így az ő esetleges szabálytalanságai ne látszódjanak, ugyanakkor ezzel a mély alkata is megjátszható legyen. Ez nehéz és komoly idegi, fizikai igénybevételt jelentő poszttá változott. Nem is szabad két-három támadó akciónál, azaz mondjuk két-három percnél hosszabban centert vízben tartani, mert utána elkezd hibázni. Folyamatosan kell őket cserélni egymás között, ehhez az szükséges, hogy két, azonos szintű center legyen egy csapatnál.