Mindenféleképpen meg kell említeni azt a megtörtént esete, amely inspirálta a film létrejöttét. Ez a Pusoma Dénes nevű fiatal cigányember története volt, ami 10-11 évvel ezelőtt történt. Akkor egy általa el nem követett gyilkosságért bebörtönöztek, és a véletlenen múlt, hogy két és fél év után megtalálták az igazi tettest. Amikor kiengedték, beperelte a magyar államot, kártérítést kérve a börtönben töltött évekért, de az igényét elutasították. Számomra ez egy olyan megrázó história volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Úgy éreztem, hogy nem hagyhatom szó nélkül, mint filmcsináló ember.
Mennyire érezte szívügyének ezt a témát?

A film egy nagyon tiszavirág életű műfaj, és nagyon kell vigyázni arra, hogy ne csináljon az ember olyan divatfilmet, amely fél év múlva már érvényét veszti és nevetünk azon, ami komoly szándék volt. Körülbelül négy-öt éve foglalkozom ezzel a témával, és gondolkoztam azon, hogy vajon mire elkészül a film, lesz-e aktualitása. A szörnyű, hogy ma sokkal aktuálisabb a téma, mint néhány éve volt, amikor ez még csak egy egyedi eset volt. Azóta nyilvánosságot látott nem egy ügy, ami ugyanebbe a kategóriába sorolható.

Hogy ártatlanul ítéltek el romákat?

Valamit nagyon nem szeretnék: ha mindenféle bélyegek kerülnének a filmre, azért, mert Pusoma Dénes cigányember. Ez nem egy cigányfilm. Ez nem egy polgárjogi film. Ez egy ártatlanul elítélt ember sorsa, és ez megtörténhet bárkivel, aki kisebbségben van. Ez megtörténhet Erdélyben egy magyar fiúval is, és történhet mindenhol, ahol a többség visszaél az erejével és a hatalmával.