A kopt nyelven, papiruszra írt Júdás-szöveg az 1970-es években Egyiptomban került elő, és mára beigazolódott, hogy több mint 1700 éves. Annyi biztos, hogy a harmadik századból már van említés róla, 150 körül születhetett a dokumentum. De a rá vonatkozó másodlagos források 200 utániak.

Akkor miért nincs a köztudatban, hogy miről is szól ez az evangélium?

Ez nem evangélium. A keresztény szóhasználat azt a négy iratot nevezi evangéliumnak, amelyek a Jézus történet elmesélésének hiteles forrásának tekinthető. Sok olyan történet létezik, amely többé-kevésbé korabeli, de a hívő közösség, az egyház nem tartottak hitelesnek. A történeti és vallási besorolás ezeket apokrif iratoknak tekinti.

Ez mit jelent?

Azt, hogy korabeli. Aki leírta, az valószínűleg így emlékezett vissza, de a személyes visszaemlékezés nem egyezik a hívő közösség visszaemlékezésével.

Azért nem nyert elfogadást a keresztény egyházak körében, mert ellenkezik azok felfogásával?

Tárgyi és értelmezési különbségek vannak, de lehet igazságalapja a dokumentumnak. A bibliatudomány egységesen úgy gondolja, hogy a leírtak jelentős része hitelesnek tekinthető, de nem az egésze.

Az Újszövetség szerint az árulónak titulált Júdás kiadta Jézust a főpapoknak, Júdás viszont állítólag azt írja, hogy Jézus erre maga kérte őt.

Ezzel az irattal kapcsolatban ez az alapkérdés.

Hogy áruló-e Júdás, vagy sem?

Igen. Az irat egyértelműen egy nem keresztény szellemáramlatot tükröz a test és lélek elválasztásában. A keresztények emlékezete szerint Jézus többször elítélően szólt Júdásról, mondott olyat is, hogy jobb lett volna meg sem születnie, sejtetve, hogy ezért a tettéért pokolra jutott.

Az iratok szerint korábban Jézus azt mondhatta Júdásnak: különb leszel mindegyikőjüknél, hiszen te áldozod fel az embert, akit magamra öltöttem.

Ez az "embert, akit magamra öltöttem" formula a szellem és a test a kereszténységgel nem egyező értelmezése. Ez abban a korban meglehetősen elterjedt volt, de a kereszténység mindig is elutasította.

Nyerhetnek ezek az iratok valaha is létjogosultságot?

Igen is, meg nem is. Abban az értelemben nem, hogy a keresztény egyházak nem fogják mértékadónak tekinteni, abban az értelemben viszont igen, hogy tanulságosak. Akármilyen szövegtöredék, amelyet találunk, egyértelműen gazdagítja a Jézusról és koráról szóló tudásunkat.