Kormányzati forrásból az InfoRádió úgy értesült, hogy nem csak a törvényben előírt 400 ezer dollárt adja Magyarország a sárospataki kötetekért cserébe.

Az InfoRádió információi szerint a diplomáciában megszokott, hogy nagyobb befektetéseket ilyenkor valósítanak meg az adott országban.

Így nem közvetlenül a magyar állam fizet a kincsekért, hanem magáncégek, kvázi befektetésként.

Ellentétes a nemzetközi joggal?

A nemzetközi joggal némileg szembe megy az orosz restitúciós törvény, amelynek alapján Magyarországnak 400 ezer dollárt kell fizetni a sárospataki könyvekért - mondta az InfoRádiónak Lattman Tamás, nemzetközi jogász.

Szerinte már a XIX. század óta az az uralkodó nézet, hogy a hadizsákmány nem keverhető össze a szabad zsákmánnyal. Hadizsákmány az, amit az állam a saját szükségletei kielégítésére igénybe veszi a megszállt terület erőforrásaiból.

A modern hadijog viszont nem ismeri el, hogy a megszálló kénye-kedve szerint elvigyen ezt-azt - mondta Lattman Tamás.

Amikor a Szovjetunió elvitte a sárospataki könyveket, akkor szűkebbek voltak a nemzetközi jogi kötelezettségei.

Az orosz restitúciós törvény viszont nem a mostani hadijogi helyzetet szabályozza, ezért nem egyértelmű a kérdés - mondta a nemzetközi jogász.

Több mint 400 ezer dollárt kell fizetni

Magyarország több mint 400 ezer dollár térítést nyújt a Lenin könyvtárnak a sárospataki kötetek tárolásáért és gondozásáért az orosz restitúciós törvény értelmében.

A hivatalos közlönyként is szolgáló orosz kormánylapban, a Rosszijszakaja Gazetában megjelent a törvény szövege, azzal a megjegyzéssel, hogy azt Vlagyimir Putyin február 2-án már aláírta.

A Nyizsnyij Novgorod-i Lenin könyvtár igazgatónője elmondta, hogy a törvény hatályba lépés után még alá kell írni a megállapodást a könyvtárral, és akkor a kötetek Vlagyimir Putyin elnök február végi budapesti vizitje idejére már visszakerülhetnek Magyarországra.

A szakember hozzátette: a könyvtárban 135 kötetet készítettek elő szállításra.

Az orosz restitúciós törvény szerint a Szovjetunió a kulturális örökségében okozott kárt kompenzálta a műkincsek zsákmányolásával a második világháború végén. Ebből következően a visszaadásokra alapvetően cserealapon kerülhet sor.

A nemzetközi jog szerint a kulturális értékek nem minősülhetnek hadizsákmánynak, és vissza kell őket adni eredeti tulajdonosuknak.