Mint arról az Infostart is beszámolt, komoly nehézségekbe ütközik a HIMARS rakétasorozatvetők gyártásának felgyorsítása, pedig Ukrajnában igencsak nagy szükség lenne rájuk. De más országok is sorban állnak nagy pontosságú fegyverért.

Ráadásul az ukránok azt is szeretnék, ha megkaphatnák a HIMARS 300 kilométeres hatótávolságú, MGM-140 ATACMS típusú rakétáit. Az eddig használt GMLRS rakéták ugyanis legfeljebb "csak" 90 kilométerre lévő célpontok ellen bevethetők. Bár ez önmagában is jóval nagyobb távolság, mint ameddig a régebbi szovjet/orosz sorozatvetők rakétái elérnek, az ukránok még ennél is távolabb lévő orosz raktárakat, parancsnoki központokat, hidakat, vasúti csomópontokat akarnának rombolni.

Washington azonban vonakodik átadni az MGM-140 ATACMS rakétákat, mert attól tart, hogy az ukránok azokkal már mélyen Oroszországban lévő célpontokat is támadhatnának. Ez viszont akár egy orosz atomcsapást is kiválthatna.

A megoldást a SAAB és a Boeing közös fejlesztése, a GLSDB jelentheti.

A két cég 2019 óta fejleszti ezt a fegyvert, ami akár 150 kilométerre is képes csapást mérni. Ráadásul ez egy viszonylag olcsón és ami talán a legfontosabb, gyorsan, illetve nagy mennyiségben előállítható rakéta. Ugyanis egy nagy mennyiségben raktáron lévő repülőgépről ledobható szárnyas bomba, valamint egy jelentős számban meglévő rakétahajtómű párosításával jött létre.

SDB – a mini szárnyas bomba

A repülőgépfedélzeti támadó fegyverek irányító rendszereinek fejlődésével arányosan csökkenteni lehetett ezeknek az eszközöknek a méretét. Hiszen ha a bomba pár méteres szórással eltalálja a célját, akkor nem kell sok robbanóanyag a biztos megsemmisítéshez. A kisebb bombákból viszont egyszerre többet tud egy repülőgép magával vinni. Az SDB változatoktól függően mindössze 93-129 kiló súlyú, ezért egy 907 kilós bomba helyére négyet is lehet függeszteni. Az SDB egy hagyományos, gravitációs bomba és egy GPS-vezérlésű irányító rendszer meg egy szárnykészlet összeillesztésével jött létre. A bomba szárnyai a leoldást követően kinyílnak és a fegyver innentől kezdve úgy siklik, mint egy nagy sebességű vitorlázó gép.

Mivel a szárnyakon jelentős felhajtóerő képződik,

a fegyver kellő magasságból indítva akár 110 kilométerre is képes elrepülni.

Vagyis az indító repülőgép a légvédelem hatókörén kívülről tud támadni. Siklás közben a bomba gyors fordulókat hajthat végre, ezzel nehezítve az ellene való védekezést. A műholdas vezérlésnek köszönhetően az SDB 5-8 méteres pontossággal talál célba. Ezt a legújabb, SDB II-es változatnál egy méter körülire csökkentették, így a fegyver alkalmas 50-80 km/órás sebességgel haladó járművek megsemmisítésére is.

A svéd légierő is integrálta az SDB-t a Gripenjeire. Mivel jól ismerték a fegyver kitűnő tulajdonságait, a svéd mérnököknek az jutott eszükbe, hogy mi lenne, ha a bombát nemcsak repülőgépről, hanem egy földi kilövőből is be lehetne vetni. Erre a HIMARS tökéletesnek ígérkezett. Már csak azt kellett megoldani, hogy miként lőjék fel kellő magasságra a szárnyas bombát, ahonnan aztán már ugyanúgy repül tovább, mintha egy Gripenről indították volna.

GLSDB – a "felturbózott" szárnyas bomba

Az amerikai hadsereg folyamatosan vonja ki a rendszerből az M26-os, kazettás robbanófejjel ellátott rakétáit. Ezek leszerelt hatóművei éppen megfelelőnek ígérkeztek az SDB meghajtására. Mindössze egy adaptert kellett készíteni, amivel a szárnyas bomba végére lehetett applikálni a rakétahajtóművet, és máris készen volt az új fegyver.

A HIMARS által használt GMLRS rakétákhoz képest az új, földi indítású SDB nem 90, hanem akár 150 kilométerre is elrepülhet. De ami még fontosabb, a siklóbomba bármilyen irányba képes támadni, akár a kilövőhely mögötti lévő célpontot is el tudja találni. Nagy sebességgel száguldva gyors, kitérő manővereket hajthat végre és még arra is képes, hogy a célt megkerülve hátulról zuhanjon rá. Ennek akkor van különös jelentősége, amikor az ellenség egy hegy, vagy domb mögött húzódik meg és így közvetlenül nem lehet támadni.

Az immár Ground Launched Small Diameter Bomb (GLSDB), vagyis "földi indítású kis átmérőjű bomba" elnevezésű fegyver még olcsó is. A HIMARS GMLRS rakétájának több mint százezer dolláros árához képest ez csak 40 ezerbe kerül. De ami talán a legfontosabb, hogy már nagy számban meglévő fődarabokból lehet összeszerelni. Az Egyesült Államok légi ereje ugyanis rengeteg SDB-t halmozott fel az afganisztáni hadjárat idején, amik a hirtelen kivonulás után feleslegessé váltak. Az M26-os rakéták pedig inkurrenciaként amúgy is a bontóban végeznék.

A SAAB és a Boeing eddig már több sikeres indítást hajtott végre a GLSDB-vel, és az ígéretek szerint jövő tavasszal meg is kezdhetik az új fegyver sorozatgyártását. A Pentagon már is közölte, hogy a legelső szállítmányok Ukrajnába mennek majd.