Van tisztsége is már az új európai képviselőcsoportban? Vagy az alapító tagot jól mondom?

Tökéletesen mondja. A Patrióták Európáért 84 európai parlamenti képviselőt tömörít, az Európai Parlament harmadik legerősebb frakciója, 13 delegációból, azaz 12 ország 13 pártjának a képviselőiből áll. A delegációbürót – nehéz erre megfelelő magyar kifejezést találni tagjai – a frakcióvezető, az első alelnök, a további hat alelnök, illetve a delegációvezetők alkotják. Ennek a tagja vagyok, delegációvezetői megbízatásom okán.

A delegációvezetésnek, amikor valaki már egy frakcióban ül, mi a tartalma? Mert azt érteni véltem, hogy amikor függetlenek voltak, akkor mi a delegációvezető funkciója, hogy összefogja azokat a képviselőket, frakcióban is valami ilyesmi?

Igen, az első számú politikai képviselője az adott országból érkező, abban a politikai frakcióban tevékenykedő európai parlamenti képviselőknek. Nyilvánvalóan minden kérdésben elsősorban mi, delegációvezetők egyeztetünk egymással, s készítjük elő azokat a javaslatokat, amelyeket az esetek döntő többségében a frakcióülés elfogad, de vannak olyan fontos kérdések is, amelyekben maga a delegációvezetőkből álló büró tud dönteni. Szemben azzal a feltehetőleg tájékozatlansággal magyarázható totális tévedéssel, amivel Magyar Péter próbálta szórakoztatni a nagyérdeműt, hogy egyfajta házmesteri feladat a delegációvezetői, a munka szervezésével foglalkozik. A magyar parlamenti analógiával élve olyan feladat ez, mint a különböző pártok frakcióvezetőié. Ezzel az analógiával a Patrióták Európáért politikai frakciónak van vezetője, amellett az egyes nemzeti delegáció vezetői az első számú politikai képviselői a saját pártjuknak.

Még egy tisztázó technikai kérdésem van: Hölvényi György eddig a Néppártban volt, de a Fidesz-KDNP listájáról jutott be az Európai Parlamentbe. Most pedig a „patriótáknál” van, újra a Fidesz-KDNP listájáról jutott be az Európai Parlamentbe, így tiszta a kép?

Igen, mind a 11, a Fidesz-KDNP európai parlamenti listáján mandátumot szerzett képviselő, aki 2 millió 50 ezer magyar választópolgár bizalmának köszönhetően a Hazafiak Európáért frakciónak a tagja, és ennek a 11 fős Fidesz-KDNP delegációnak vagyok a vezetője.

Azért Jordan Bardella a frakcióelnök, mert ők harminc képviselőt hoznak és azért Gál Kinga az egyik alelnök, mert a Fidesz hozza a második legtöbbet? Vagy valami ennél bonyolultabb rendszer dönt ilyenkor az elnöki meg az alelnöki posztokról?

A rövid válaszom az, hogy igen, ez az oka. Amikor a Fidesz, a cseh ANO, illetve az Osztrák Szabadságpárt elnökének a kezdeményezésére elindult a folyamat, nap nap után csatlakoztak újabb és újabb pártok ahhoz a kezdeményezéshez, hogy jöjjön létre egy teljesen új, szuverenista, patrióta nemzeti politikát folytató európai parlamenti politikai frakció, akkor, ha nyilvánvalóan nem is első helyen, de annak rendje és módja szerint a szervezeti kérdések is napirendre kerültek. Volt ettől eltérő javaslat, ami arra vonatkozott, hogy a Fidesz által javasolt politikus legyen az új frakció vezetője, de mi határozottan a tiszta struktúrák mellett vagyunk. Az a helyes, különösen egy új frakció esetében, ha a képviselőcsoport legnagyobb nemzeti delegációja tehet javaslatot a frakcióvezető személyére. Tehát a 30 képviselővel a 84 fős frakcióban jelenlévő francia Nemzeti Tömörülés tehetett javaslatot a frakcióvezető személyére, és az első frakcióvezető-helyettesnek, első alelnöknek – egyetlen ilyen kiemelt helyettesi pozíció van – a személyére mi tehettünk javaslatot. A húszesztendős európai uniós tagságunk alatt politikai frakción belül még ennyire kitüntetett, ennyire meghatározó, ennyire erős pozícióban nem volt magyar képviselő, mint most Gál Kinga, aki a második embere, az első alelnöke a Patrióták Európáért frakciónak.

Mi volt az eredeti javaslat? Indiszkréció volna megkérdeznem, hogy a Fidesz kit javasolt? Azt mondta, hogy volt egy olyan javaslat is.

Nem, volt egy olyan gondolkodás, hogy a Fidesz tölthesse be a frakcióvezetői tisztséget. Mi megtisztelőnek éreztük ezt a gondolatot, de azt mondtuk, hogy sokkal helyesebb, ha a legnagyobb nemzeti delegáció adhatja a frakció vezetőjét.

Azt tisztázták, hogy egészen pontosan mi lesz a frakció célja és azt milyen ütemezésben kívánja megvalósítani?

Igen, és erre a frakció megalakulása előtt már megvolt a válasz, hiszen az osztrák fővárosban Orbán Viktor, Herbert Kickl és Andrej Babiš tette közzé azt a patrióta manifesztumot, ami köré szerveződik ez a politikai frakció. Ez a győztesek frakciója. Ennek a frakciónak a tagjai közül a francia Nemzeti Tömörülés megnyerte Franciaországban, az Európai Unió második legnagyobb országában az európai parlamenti választást. Az Osztrák Szabadságpárt Ausztriában, az Európai Unió második leggazdagabb országában, az ANO párt Csehországban, Közép-Európa meghatározó országában nyerte meg az európai parlamenti választást. De ne feledkezzünk el a Fidesz-KDNP-ről sem, amely egyedül van, jelen állás szerint, kormányon a győztesek közül. De közeleg egy osztrák parlamenti választás, közeleg egy cseh parlamenti választás, és fogalmazzunk úgy, hogy meglepetésszámba nem menne, ha akár a Szabadságpárt, akár az ANO párt nem adna majd miniszterelnököt vagy legalábbis koalíciós partnerként kormánytagokat. Ez a győztesek frakciója, a patrióta manifesztum pedig világossá tette a három-négy alapértéket. Első számú alapérték: mi a nemzetek Európája mellett vagyunk elkötelezettek, szeretnénk a feje tetejéről a talpára állítani az Európai Unió működését. Erre megvan a felhatalmazásunk. A 2024-es európai parlamenti választás arról szólt, hogy a legtöbb európai választópolgár egy gyökeres brüsszeli fordulatra adta le a szavazatát. Elég volt abból, hogy Brüsszel hadat üzen a tagállamoknak, hogy politikai hidegháborús állapotot alakít ki jó néhány országgal kapcsolatban. Minket, s korábban, amíg a jobboldal volt ott kormányon, a lengyeleket támadták a legjobban, de mindenkinek valamilyen mértékben kijut Brüsszel „féltő”, támadásokban testet öltő „szeretetéből”. Az Európai Unió akkor erős, ha erős nemzetállamok akarnak egymással kooperálni és közös megoldásokat találni. De nem Brüsszel felől fúj a szél, hanem a tagállamok felől fúj a szél Brüsszel irányába és a tagállamok energiáját tudja közös európai döntésekben használni, kamatoztatni Brüsszel. Tehát kiállunk a nemzeti érdek mellett. Egyértelmű, az egyik legalapvetőbb programpont a frakciót létrehozó közös gondolatban, hogy azonnal meg kell állítani az illegális migránsáradatot. Az illegális migrációt elutasító, az illegális migrációra határozottan nemet mondó politikai erőkről van szó, ami gyökeres fordulat Brüsszel mai működését illetően.

Igen ám, csak itt van egy négy év alatt kikalapált migrációs és menekültügyi paktum, amit az Európai Parlament tett le.

Az tetszhalott.

Mit lehet vele kezdeni? Az a technika, hogy megpróbálják valamilyen módon ad acta tenni?

Ez ki fog derülni. A tetszhalottakról előbb-utóbb kiderül. Odamennek, megszúrják tűvel és nem él. Ez halott, működésképtelen, a valóságban a funkcióját betölteni képtelen, kizárólag csak politikai célokat szolgáló megállapodás. Az európai politikai fősodorhoz tartozó erők, az európai politikát irányító baloldali blokk – ez a Néppárttal kezdődik és az európai kommunistáknál fejeződik be, és az úton még érintettek az európai szocialisták, a zöldek meg a liberálisok – fel akarta ezt mutatni, azt látván, hogy mindegyik országban az első számú kérdés a háború és a béke után az illegális migráció megállítása. Ebben ez az európai fősodorhoz tartozó politikai pártok kudarcosak, a polgárok elfordulnak tőlük, ezért egy látványos, kampánycélokat szolgáló megállapodás született, hogy elmondhassák azt a 2024-es európai parlamenti választásban, hogy nagyon keményen tesznek az illegális migráció szabályozása, menedzselése érdekében. A migrációs paktum maszatol ebben a kérdésben, ezzell szemben a választók az illegális migráció radikális megállítása mellett voltak. Mi az európai polgárok azon tízmillióinak a gyökeres változást képviselő álláspontját jelenítjük meg majd az Európai Parlamentben, amelyik gyakorlati tapasztalatokra épül. Nem arról van szó, hogy ez egy elméleti vita. Amit mi, magyarok megcsináltunk, amit Salvini úr az olasz kormány miniszterelnök-helyetteseként a Földközi-tengeri útvonalon érkező illegális migráció megállítása kapcsán csinált, azt kell európai szinten alkalmazni.

Lesz egy olyan javaslata a patrióták frakciójának, hogy ne foglalkozzanak tovább a menekültügyi és migrációs paktum részletszabályainak kidolgozásával és 2026-ra ne csináljanak semmit, hanem szülessen egy új javaslat és csinálják azt, amit a frakció javasol?

Nem új javaslat, hanem olyan javaslatok, amelyeket kellő többség eddig nem támogatott, de azt gondolom, hogy előbb-utóbb mindenki ajtaján bekopogtat a valóság. Oly sokszor mondták el, és most szándékosan nem Orbán Viktortól idézem, hanem maradjunk Salvini úrnál, aki egyébként most is kormánytag Olaszországban, csak csendben mondom, az ő pártja is tagja a Patrióták Európáért frakciónak.

A kormánypárt viszont egy másik frakcióban ül.

Színes az európai politikai élet. Erről csak annyit, hogy milyen érdekes, otthon nincs baj, mert egy koalícióban tud lenni három olyan jobboldali párt, amelyiknek az egyike Európában a Néppártban ül, a másik az európai konzervatívoknál, a harmadik pedig a Patrióták Európáért frakcióban. Ám Brüsszelben az Európai Néppárt cordon sanitaire-t, azaz az európai együttműködésből való kirekesztés álláspontját pedzegeti a patrióták frakciójával szemben. De visszakanyarodva ahhoz, amit Salvini úr mondott, az Európai Unió területére így vagy úgy érvényes belépési engedéllyel bíró ember léphessen be. Ha valaki nem rendelkezik érvényes úti okmánnyal, mert nem turista, nem munkavállaló, hanem menekült, migráns, akkor még az Európai Unión kívül kell tartózkodnia, amikor a kérelmét, hogy ő a menedékjogra jogosult-e, elbírálják. Azokat kell beengedni, akik erre jogosultak. És talán nem özönlik be Európába most már, 2015-től számítva, megközelítőleg 7-8-9 millió illegális migráns – ezeknek alig a 25-30 százaléka kapott tényleges menedékstátuszt, lassan már 4-5 milliónyi illegális migránst kéne kitoloncolni Németországból, Svédországból, Franciaországból, Olaszországból, Spanyolországból, és nincs politikai bátorság őket kitoloncolni. Egy teljesen nyilvánvaló, brutálisan jogellenes álláspontot mindenféle politikai tehetetlenkedés miatt fogadnak el. Nem mellékesen, miközben ők milliószámra ott tartózkodnak, terrorcselekményeket követnek el, elképesztő mértékben romlik a közbiztonság. Tömegessé vált a nők elleni erőszak, a tömegessé váló antiszemita megnyilatkozások mögött is nagyon jelentős részben illegális migráns hátterű emberek vannak. Élhetetlenné teszik, főleg a nagyvárosokban, az ott élők, az őslakosok, a bennszülöttek, az abban az országban élő nemzeti közösségek életét. A politika pedig közben széttárja a kezét, és azt mondja, hogy menedzselni kéne az illegális migrációt.

De hogy kell legalább többséget kovácsolni ez az álláspont mögé, amit most részletesen elmondott?

A migrációs paktumba már bekerült, például, az a gondolat, amit töredékesen valósít csak meg, hogy a külső határok védelme nélkül nem lehet az illegális migrációnak még akár kezeléséről sem beszélni. Az én személyes álláspontom és a Fidesz álláspontja az, hogy nem kezelni kell, hanem megállítani. Az volt a véres valóság, hogy keresztes hadjáratot indított Brüsszel Magyarországgal szemben, miután a műszaki határzár intézményét, az Európai Unió külső határának a leghatékonyabb határrendészeti védelmét jelentő határkerítést felépítették. Innen jutottunk el oda, hogy ma már persze ideológiai elvakultságtól vezettetve – ennek az elvakultságnak még a magyar ellenzék egy jó része a részese, a híve, a gyakorlója –, de ma már a külső határok védelmének legitim eszköze például az ilyen határvédelmi módszernek az alkalmazása. Tehát 2015-16-17-18 felől nézve, lehetetlennek tűnő dolgok ma már a mainstream, a fősodor által is elfogadottak. Én azt tudom mondani, hogy higgadtan, nyugodtan, kellő szakmai felkészültséggel, türelemmel – néha ez a legnehezebb – továbbra is azt kell mondani, hogy az alapkérdést kell tisztázni. Olyan, mint a tájékozódási futó az ellenőrző pontnál. Ha eltéveszted az útirányt, akkor utána lehet, hogy minden korábbinál gyorsabban futsz, csak rossz irányba, és minden méter, amit minden korábbinál nagyobb sebességgel teszel meg, az inkább rontja az eredményeket. Tehát a legfontosabb a megfelelő irány meghatározása. A menedékkérelem benyújtását úgy kell elbírálni, hogy a menedékkérő az Európai Unió területén kívül van és csak az léphet be immár érvényes útiokmánnyal, aki ezt a menedékjogot megkapta. Ettől kezdve lényegét tekintve nincs illegális migráció. Nem állítom, hogy egyetlenegy ember sem fog illegális határátlépést elkövetni. Elfogadható csak az lenne, ha idáig eljutnánk, de a mostani állapot az, hogy tulajdonképpen azokkal szemben is légiessé váltak az Európai Unió külső határai, akiknek a külső határoknak átjárhatatlannak kéne lenniük. Ennek az álláspontnak a képviselete nagyon fontos és eredménnyel kecsegtető. Brüsszelben kell fordulatot elérni és minél több tagállamban megnyerni a választásokat, és a tagállami kormányoknak kell ilyen döntéseket hozni. Végül, de nem utolsó sorban ott a szuverenitásvédelem, és egy külön téma a versenyképesség kérdése. Nem azért említem, mert Magyarország mint az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatait ellátó ország egy új versenyképességi programot akar elfogadtatni az Európai Unió mind a 27 országával. Jó esély van rá, hogy ez meg is szülessen. A tény az, hogy az európai gazdaság versenyképessége nem állja a versenyt az észak-amerikai és az ázsiai gazdasági térséggel. Egyre inkább romlik, vékonyodik az Európai Unió egyes tagállamaiban a nemzetgazdaság teljesítménye. Néha önmagához képest van előrelépés, de világösszevetésben itt nem csillog szépen a bronz. Ebben a versenyben három nagy gazdasági térség van a világban, bár talán szemtelenség elfeledkezni Brazíliáról vagy Dél-Afrikáról, tehát újabb, világméretben is releváns gazdasági térségek jönnek létre, és lemarad Európa. Na most, ennek a versenyképességnek az erősítése mit jelent? El kell felejteni a versenyképességet agyonverő, méregzöld, ideológiai indíttatású zöld megállapodást, a Green Dealt. Nem segít.

Ki kell dobni? Nem segít?

A megközelítés megint. A környezetvédelemnek, a klímaváltozás ügyének nem segít, de az európai gazdaságot tönkreveri az európai multicégektől kezdve a kisvállalkozásokig. Az adminisztratív akadályok. A von der Leyen-bizottság úgy jött létre, hogy öt esztendővel ezelőtt, 2019-ben azt mondták, hogy az Európai Unió kis- és középvállalkozásai számára újabb adminisztratív terhet jelentő megoldás esetén az ezen teherhez képest kétszer-háromszor több terhet szüntetnek meg. Hozzáértő szakértők azt mondják, hogy nagyjából 30-35 százalékkal nőtt az adminisztratív terhe a kis- és középvállalkozásoknak. Aki életében ilyet még nem csinált, az szinte nem is tudja elképzelni, hogy ma már mindegy, hogy a gazdasági élet mely szférájában, ágazatában dolgozik egy kis- és középvállalat, Európa-szerte a tagállami döntések fölött európai szinten meghozott idióta, fölös adminisztrációt jelentő feladatoknak kell eleget tenniük, kérdőíveket, papírokat, engedélyeket kitölteni, ez pénzt, időt és energiát von el az értelmes gazdasági tevékenységtől. Ezt el kell felejteni, nem dumálni kell az adminisztratív terhek csökkentéséről, meg kell csinálni.

Van-e esélyük európai parlamenti tisztségek megszerzésére, vagy működni látszik az a kordon, amiről az előbb beszélt?

Az a helyzet, hogy ez nem esély kérdése az Európai Unióban, talán még akadhat olyan terület, ahol van jelentőségük a jogszabályoknak. Az Európai Parlamentban a tisztségeket az egyes politikai frakciók súlyának megfelelően kell szétosztani azért, mert a politikai frakciók mögött tízmilliónyi európai választópolgár akaratnyilvánításáról van szó. Nem nyolcvannégyünk vágyik arra, hogy még egy sor legyen az európai parlamenti képviselői névjegykártyáján, vagy ilyen-olyan bizottság alelnöke legyen. Annak a sok tízmilliónyi szavazónak, aki a mi pártjainkra szavazott, ugyanúgy egyenjogú és egyenrangú képviselethez van joga, mint azoknak az európai polgároknak, akik a baloldali blokk tagjaira, a Néppártra, a szocialistákra, a zöldekre, a liberálisokra vagy a kommunistákra szavaztak. Remélem, hogy nem lesz ilyen jogszabálysértés

A többség dönti el?

Ha a jogszabály dönti el, annak rendje és módja szerint, az elég jelentős a prezentációnak megfelelően. A harmadik legerősebb európai parlamenti frakcióról beszélünk, tehát nem akármiről. Ha a politikai erő, ha megint az ideológiai szempontok, a politikai háborúskodás, akkor el fogják venni ezt a lehetőséget. Én az utóbbit látom nagyobb valószínűségűnek.

Ha mégsem, akkor mi az, ami igazán számít a harmadik legnagyobb frakciónak? Milyen típusú tisztség?

Az Európai Parlamentnek van elnöke, tizennégy alelnöke, öt quaestora, háznagy leginkább, aki a parlamenti képviselők érdekeit hivatott képviselni, és az albizottságokkal több mint húsz európai parlamenti szakbizottság.

Mi jó a harmadik legerősebb frakciónak? Mi van ezzel pariban?

Én 2009 óta vagyok európai parlamenti képviselő, három cikluson keresztül van tapasztalatom, minden alkalommal a harmadik legnagyobb európai parlamenti frakciónak legalább egy európai parlamenti alelnöke volt.

Most mi változott?

Volt olyan időszak ebben a három ciklusban, amikor a harmadik frakciónak nem volt 84 képviselője, de annak rendje és módja szerint volt parlamenti alelnöke. Kettő, három, négy európai parlamenti szakbizottsági elnöki tisztsége, legalább tíz-tizenöt alelnöki tisztség. Másodlagosnak tűnik, de mégis a parlamenti munka irányításáról, a parlamenti munkának irányt szabó pozíciókról beszélünk. Én arra számítok, hogy a politikai vakság, az ideológiai őrültek háza a háborúskodást fogja kiváltani a baloldali blokkból. Bár csalódnék! Az ember általában szereti úgy gondolni, hogy amit gondol a világról, vagy amit sejt, az végül igaznak bizonyul. Én most nagyon kívánom magamnak, hogy ne legyen igazam, és végül is ez az ideológiai büntetőhadjárat, amit eddig folytattak, ne folytatódjon az új ciklusban.

Azt elmagyarázná, hogy az a különbség, ami a patriótákat a konzervatívoktól és a reformerektől, valamint az AfD dominálta frakciótól megkülönbözteti, az elvi, taktikai, tárgyalási, technikai vagy milyen jellegű?

A német AfD párt körül szerveződő, a legutóbbi egy-két nap híre alapján meg is alakuló frakció teljesen külön tészta, velük elvi vagy politikai álláspontbeli közösség nincsen. Az Európai Konzervatívok és Reformerek, illetve a Patrióták Európáért frakció között, az én határozott álláspontom szerint, nagyon szoros együttműködésre van szükség, és erre a lehetőség meg is van. Úgy gondolom, hogy az is egy óriási eredmény, hogy sok károgás, sok ellendrukkerség, sok lekezelő ironikus megjegyzés ellenére, sok tízmilliónyi európai polgár szavazatának köszönhetően, az összefogás képességének köszönhetően létrejött a Patrióták Európáért frakció, sőt a harmadik legerősebb frakciója az Európai Parlamentnek. De szerintem többről van szó. Azt nem mondom, hogy adjuk össze, de tény, hogy van 84 tagja a Patrióták Európáért frakciónak és van 77-78 tagja az európai konzervatívoknak. Ez együtt már a 160-at is meghaladja. Most az Európai Parlament legerősebb frakciója, valahol 180 pluszos képviselői létszámmal, az Európai Néppárt. Ez a két, reményeim szerint egymással hatékonyan együttműködő jobboldali, konzervatív, szuverenista, nemzeti elkötelezettségű patrióta frakció együtt az Európai Parlament második ereje. Na, ezért mondom azt, hogy új időszámítás kezdődik az európai politikában. Láthatóan a maguk mókuskerekéből a baloldaliak nem tudnak kilépni, sem a Néppárt, sem a szocialisták, sem a zöldek, sem a liberálisok, sem a komcsik, de az a helyzet, hogy egy európai politikai fordulat vette a kezdetét, már önmagában a harmadik és negyedik legnagyobb frakció is mutat valamit. Az előző ciklusban, ami hivatalosan július 15-én ér véget, az európai parlamenti frakciók közül az ötödik és a hatodik volt, az ECR és az ID, az Európai Konzervatívok és az Identitás és Demokrácia, és az a helyzet, hogy most a harmadik és a negyedik legnagyobb. Még egyszer mondom, nem véletlen, hogy két frakcióról van szó. Nyilvánvalóan határozottabb, keményebb, több kérdésben a gyökeresebb fordulat pártján álló politikai frakcióról van szó a Patrióták Európáért frakció esetében, de egy nagyon határozott, konzervatív politikát képviselő frakció a Meloni elnök asszony vezette Európai Konzervatívok és Reformerek is. Két, szerintem jó eséllyel hatékonyan együttműködő jobboldali frakció, tűnjék bár elkoptatottnak és a politikában talán kicsit túlhasználatnak a kifejezés, de megkerülhetetlen az Európai Unióban.

Ugyanúgy fognak az Európai Unióban is fontos kérdésekben szavazni?

Azt nem tudom megígérni, hogy mindig, minden kérdésben, de a legfontosabb kérdésekben jó eséllyel ugyanaz az álláspont, főleg ugyanaz a politikai álláspont.

Ukrajna támogatás ügyében is?

A béke ügyében mindenféleképpen. Öntsünk most már tiszta vizet a pohárba! Egy francia vagy német újságíró megkérdezte még a választási kampány idejében, hogy van-e olyan ember Európában, aki ne szeretné a békét? Mondtam, hogy nincs olyan ember Európában. Jó érzésű ember, persze, hogy a békét szeretné. De most nem egy teoretikus kérdésről van szó, egy kicsit finomkodó értelmiségi értékválasztásról, hanem arról, hogy dúl, idestova két és fél éve, egy lassan már hat-hétszázezer halálos áldozatot követelő pokoli háború Ukrajna területén. A kérdés az a véres valóság: ki az, aki aktívan, a háború azonnali befejezése érdekében akar cselekedni. Tűzszünet, béketárgyalások, ez a békepárti politika. Természetesen Ukrajna támogatása nem kérdés. Magyarország az egyik legnagyobb támogatója Ukrajnának, csak nem háborúra fordítandó pénzzel, nem fegyverrel, nem a háborút eszkaláló diplomáciai lépésekkel, hanem humanitárius segéllyel. Több mint egymillió ukrajnai háborús menekült Magyarországra érkezett! Hála az égnek, egy ember sem kellett, hogy panaszkodjon arra a törődésre, amivel találkozott. Százezernél többen itt vannak, többen tovább mentek, szabadon mozoghatnak az Európai Unió területén, van elég bajuk, nem lehet őket röghöz kötni. De százezernél többen itt vannak, laknak, dolgozhatnak, gyerekeik iskolába járhatnak, magától értetődő természetességgel egészségügyi ellátást kapnak. Nem hallunk ügyekről, lakhatási vagy munkavállalási gondokról vagy arról, hogy a gyerekek iskolai, óvodai, bölcsődei elhelyezésével kapcsolatban lenne probléma. Sok milliárd forintos nagyságrendben humanitárius segélyszállítmányok indultak Kárpátaljára, sőt, Ukrajna keletibb, háborús cselekmények által érintett területére. Tehát mi támogatjuk Ukrajnát, a háborúnak akarunk véget vetni. Azért akarunk fellépni, hogy az öldöklés szűnjön meg. Olimpia közeleg például. Nem lenne helyes a világ nagyhatalmainak meg középhatalmainak meg kisebb országainak azt a gyakorlatot követni, amit a magyar miniszterelnök tesz, hogy az olimpiai béke, az olimpiai fegyverszünet eszméjét elevenítsük föl? Még a délszláv háború idején is, ahol volt még külön szimbolikája a dolognak, hiszen Szarajevó, borzalmas háborús események helyszíne, valaha egy téli olimpia házigazdája volt, tudtak tenni a nagyhatalmak az olimpiai tűzszünet érdekében. Nem ezt a kérdést kéne napirendre tűzni? Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben egyetértés van. A fegyverszállítás, a háború pénzelése, a háborús retorika diplomáciai támogatása tárgyában a Patrióták Európáért frakción belül az álláspontunk többségi, az európai konzervatívok és reformisták körében ez az álláspont kisebbségi.

Ez a fő különbség?

Nem azt mondom, hogy fő különbség, de különbség.

Tehát árnyalatnyi különbség?

Nem árnyalatnyi különbség, ez különbség. Használjuk a különbség szót, jelző nélkül.

Milyennek látja a patrióták szövetségén belülről a miniszterelnök úgynevezett békemisszióját? Ha a sajtót meg az elemzőket olvasom, akkor van, aki azt mondja, hogy ez nagyon nagy előrelépés és nagyon sikeres, a másik azt mondja, hogy nem, a harmadik azt mondja, hogy a miniszterelnök pontosan ezt akarta, a negyedik azt, hogy a miniszterelnök, a magyar nem pontosan ezt akarta, tehát van egy nagy értelmezési skála. Ön belülről milyennek látja a parlamenten belüli fogadtatást, a tanácson belüli fogadtatást, a bizottságon belüli fogadtatást? Mit lehet ezekből levonni?

A Patrioták Európáért frakció üdvözölte Orbán Viktor békemisszióval kapcsolatos lépéseit. Úgy látom, hogy a jobboldalon is pozitív ennek a fogadtatása. A Néppártot már jobboldaliságot nyomokban sem tartalmazó politikai pártnak tartom. Tudom jól, mindenkinek megvan a joga az öndefinícióhoz, de a kommunisták is azt mondták, hogy ők a népi demokráciáért küzdenek, aztán semmi köze nem volt annak a demokráciának a demokráciához. A háborúpárti erők szempontjából ez a békemisszió egy fenyegető dolog, ez egy leküzdendő jelenség, ez egy olyan valami, amivel kapcsolatban durva kritikát, sőt, durva minősítéseket kell alkalmazni. Nem is biztos, hogy a múlt idő a helyes, megy ez a hohmecolás, a bullshitelés, hogy itt jogkörtúllépésről van szó.

Kinek a nevében tárgyalt Orbán Viktor?

Gulyás Gergely Kormányinfóit azért is érdemes figyelni, mert nagyon bonyolult kérdésekről nagyon közérthetően, tűpontossággal fogalmaz. Tehát Gulyás Gergelyt idézem: Orbán Viktor ebben a félévben nem tud másként tárgyalni hivatalos minőségében, csak úgy, mint az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő ember, de nem az Európai Unió nevében. Ez nem olyan bonyolult absztrakció, amit ne érthetne mindenki. Mindegyik tárgyalásáról részletes, írásos tájékoztatást adott az állam- és kormányfőknek, tehát a Tanács tagjainak, illetve az uniós intézmények vezetőinek, a parlament elnökének, a bizottság elnök asszonyának, a tanács állandó elnökének. Ezt az áskálódó, piszkálódó támadást, azt gondolom, sikerült elhárítani. Persze, hogy éri kritika. A háborúpárti erők még több pénzt adnának a háborúra, még több fegyvert a háborúra, mindegy, mennyi ember hal meg, még inkább azt az őrültek házát képviselik, hogy a harctéren kell Oroszországot, az orosz hadsereget legyőzni. Mindegy, hogy ennek milyen katasztrofális gazdasági hatásai vannak Európára, mindegy, hogy milyen humanitárius katasztrófát jelent már eddig is ez a háború. Ezek a háborúpárti erők itt vannak, nem kicsik, nem jelentéktelenek Európában. Támogatóik vannak, az Egyesült Államok mai adminisztrációja, a Biden-adminisztráció egyértelműen a háborúpárti kórusnak a fő szólamát énekeli, ez egy komoly küzdelem a világban. Nem véletlen, hogy nagyon komoly figyelmet és jelentős támogatást is kiváltott a magyar miniszterelnök békemissziója.

Azt hogy kell értékelni, hogy a parlament nem akar a magyar miniszterelnöknek arra lehetőséget adni, hogy a soros elnöki programot a parlament előtt ismertesse? Ez igaz?

Nem, a dolog nagyon egyszerű. Hogyan próbálnak egy technikai kérdésből hihetetlenül komoly politikai ügyet kreálni. Milyen szegénységi bizonyítvány, amikor már valaki ilyen eszközökhöz folyamodik? Hosszú időn keresztül az Európai Parlament úgy működött, hogy júniusban, júliusban volt egy alakuló ülése, majd utána egy másik érdemi ülése. És ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy az alakuló ülés ünnepi ülés, a parlament elnökének, alelnökeinek a megválasztása, a parlamenti bizottságok megalakulása. Az érdemi ülésen került sor két dologra, az Európai Bizottság új elnökjelöltjének a parlament általi megválasztására, megerősítésére, illetve az adott év második felében soros elnöki feladatokat betöltő ország állam- vagy kormányfőjének a soros elnöki programot ismertető beszédére. Ez megváltozott és egy júliusi ülése van az Európai Parlamentnek, és az egy júliusi ülés olyan túlterhelt napirendű, amiben nincs mód technikai okokból arra, hogy a soros elnöki programismertető és azzal kapcsolatos európai parlamenti vita megtörténjen. Szerintem egyébként politikai hasznosság szempontjából még sokkal jobb is, hogy szeptemberben tudja ismertetni a magyar miniszterelnök a programját. Egy technikai kérdésről van szó. Természetesen a jól értesültek hatalmas politikai jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az eső föntről lefelé esik. Ez nem politikai kérdés, gravitációnak hívják. Egyértelműen azt jelezte mindenféle politikai mondanivaló nélkül a Ház vezetése, hogy létezik Orbán Viktor azon javaslata, hogy ha arra mód van, ő örömmel tesz annak eleget, hogy már a júliusi alakuló plenáris ülésen a programismertetésre sor kerüljön, de ne rekesszük ki az európai parlamenti képviselőket, hogy két hónapig úgy zajlik a soros elnöki tevékenység, hogy az Európai Parlament erről nem tudott eszmét cserélni. Végül is a ház technikai okokból azon az állásponton van, hogy erre szeptemberben kerüljön sor. Nagyon üdvözöljük, hogy így lesz.

A bizottsági elnök és a biztosi testület megválasztása sínen van?

A bizottsági elnökről van szó, a biztosi testület az későbbi, az elnök ír majd levelet, a tagállami kormányok javasolnak, aztán ő a portfoliót összeállítja, hogy ki milyen területtel foglalkozik, minden bizottság a parlamentben meghallgatja a biztosjelölteket, van olyan biztosjelölt, akit több bizottság, és ezután történik meg az ő kinevezésük.

De ez forgatókönyv szerint megy?

Az időbeosztását tekintve az elmúlt két-három ciklus kialakult gyakorlatának megfelelően zajlik. Ha minden igaz, e héten tart házbizottsági ülést, magyar terminológiával, a frakcióelnökök, a frakcióvezetők értekezlete európai parlamenti terminológiával, e héten talán csütörtökön lesz a tanácskozás, ott lesz a végső napirendi javaslat elfogadva. Az előzetes napirendi javaslatban az szerepel, hogy csütörtök délelőtt ismerteti a programját az Európai Bizottság elnökjelöltje, aki a jelenlegi elnök, Ursula von der Leyen asszony, erről lesz egy parlamenti vita. és délután dönt titkos szavazással az Európai Parlament. Az összes megválasztott képviselő felénél több, tehát 361 támogató szavazat kell ahhoz, hogy az Európai Parlament megválassza az Európai Bizottság új elnökét. Azt, hogy meglesz-e ez a többség, a kóbor kutya vacsorájának bizonytalanságával érzem hasonlatosnak.

Miért? Előzetes megállapodások már voltak, és azt kommunikálták, hogy fog ez menni.

Mandátum nincs elég, hogy az előzetes megállapodás biztos többséget jelentsen. Nagyobb esélyét látom annak, hogy meglesz a szűk többség, meglátjuk, hogy mi a valóság. Ma én úgy látom, hogy komoly kérdéseket vet föl. Hírek szerint például bejelentkezett az európai konzervatívok frakciójához Ursula von der Leyen, hogy ellátogatna a frakcióülésre, szeretne konzultálni a frakció tagjaival. Az európai konzervatívok öt esztendővel ezelőtt, pont ugyanilyenkor, amikor alakult a parlament, még a cordon sanitiaire-en kívül voltak. Akkor még az történt, hogy Beata Szydlo, a lengyel Jog és Igazságosság párt korábbi miniszterelnöke európai parlamenti szakbizottsági elnöki tisztségre volt jelölve, három körben nem kapta meg a többséget, negyedjére el is vették tőle az európai parlamenti szakbizottsági elnöki tisztséget, és vagy egy zöld, vagy egy liberális elnöke lett. A politikai megállapodás ellenére bekéredzkedik Von der Leyen asszony az ECR frakcióülésére, ha a hírek igazak. Egy szó, mint száz, nem tűnik nekem úgy, hogy a Néppárt meg a szocialisták meg a liberálisok megállapodása betonbiztosan garantál 361-nél több mandátumot, ha a Meloni asszony vezette frakció ülésére bekéredzkedik. Meloni asszony amiatti felháborodásának hangot adva, hogy az európai polgárok akaratnyilvánítását felülírva egy politikai paktummal történt a döntés, nem támogatta, tartózkodott Von der Leyen asszony jelölésekor az Európai Tanács ülésén.

Más lesz a tanács, a bizottság meg a parlament viszonya most, hogy három szuverenista frakció is van a parlamentben? Vagy ez ezzel nem függ össze?

Igény arra lenne, hogy ne változzon semmi sem, csak közben az európai polgárok meg a gyökeres fordulat pártján voltak, és azt gondolom, hogy ez a küzdelem folyik. A változatlanság, a status quo, a business as usual, nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább, a Green Dealnél nagyszerűbb dolog nincsen. Ja, hogy tönkrevágja az európai gazdaságot, még több pénz, még több fegyver Ukrajnának, mindegy, hova szalad el a háborús infláció, az energiaárak növekedése, ugyanaz a hatalmi osztozkodás, néppárt, szocialisták, liberálisok. A liberálisok frakciójának a létszáma 30 százaléknál is nagyobb mértékben csökkent. Jó esetben az ötödikek a frakciósorrendben, aztán ugyanannyi európai pozícióra vágynak, mint amikor ők voltak a harmadik legnagyobbak és 30 százalékkal többen voltak. Ilyenkor, érdekes módon, a demokrácia alapszabályai, a népakarat, a választáson kinyilvánított demokratikus politikai akaratnyilvánítás zárójelbe kerül pont a jogállamiság nagy bajnokai részéről. A fő küzdelem, hogy az alapkérdésekben a lopakodó hatáskörelvonás kérdésében, a tagállami, nemzetállami alkotmányos, kulturális szuverenitás folyamatos tűz alatt tartásának a kérdésében ez a szakasz végre véget ér-e vagy sem. Éles küzdelem lesz a szuverenista erők, az ECR, udvariasan a kisebbik konzervatív frakciót mondom, továbbá a Patrióták Európáért frakció, illetve a centrista mainstream európai birodalomépítésben gondolkodó baloldali blokk között.