INFORÁDIÓ
2022. október 3. hétfő
Helga

aszódi attila

háború

atomerőmű

zaporizzsja

paksi atomerőmű

Aszódi Attila, a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos egy üzemanyag-pasztillát tart kezében az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. sajtótájékoztatóján Kalocsán 2015. március 17-én. A tájékoztatón az új atomerőművi blokkok létesítéséhez szükséges környezetvédelmi engedélyezésről, a környezeti hatástanulmányról szóló lakossági fórumokról, valamint a paksi közmeghallgatásról számoltak be.

Aszódi Attila: alaptalanul fenyegetik Európát csernobili szintű katasztrófa veszélyével

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

Egy ilyen vízmoderálású reaktorokkal felszerelt erőműben nem tud lenni olyan baleset, mint Csernobilban volt 1986-ban – mondta az ostromlott zaporizzsjai erőműről Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja az InfoRádió Aréna című műsorában. A nukleáris szakemberi szerint azért jobb lenne leállítani a még működő két blokkot. Emellett beszélt a Paks 2 beruházás várható határidejéről, az energia-vészhelyzet lehetséges megoldásairól és arról is, hogy milyen színű az atomenergia.

Aszódi Attila az Arénában
 

Az ENSZ ellenőrei elérték az ukrajnai Zaporizzsja atomerőművét, amely körül harcok zajlanak. Teljesen ellentmondó információk vannak. A legfontosabb kérdés nyilván az, hogy bármilyen szennyeződés veszélye fenyeget-e minket?

Igen, sajnos lehetséges olyan baleset a harci cselekmények következtében, aminek hatására radioaktivitás jut ki a környezetbe. Eddig ilyen szerencsére nem történt. Nagyon sok lövés érte a létesítményt, a kisegítő épületeket, a hálózati kapcsolatokat, a hulladéktárolónak egy részét is találat érte, de eddig nem történt olyan esemény, aminek következtében radioaktivitás jutott volna ki a környezetbe. Az ottani környéket minden további nélkül komolyan elszennyezhetnék, Magyarországra – egy súlyos baleset esetén – nagyon kevés radioaktivitás eljuthatna, olyan mennyiségű radioaktivitás, amiből itt nálunk baj lenne, nem tud kijutni a zaporizzsjai erőműből. Ez egy nagy erőmű ezer megawattos blokkokkal. Jelenleg úgy tudjuk, hogy két blokk működik, négy blokk tartósan le van állítva, ezek már régebb óta nem működnek. Ez egyébként jó, mert a leállított reaktorban csökken az úgynevezett maradék hőtermelés és egyre kevesebb benne a radioaktivitás. Nekem az a szakmai véleményem, hogy a még működő két blokkot is le kéne állítaniuk, ha a felek nem tudják megállni, hogy lőjék a létesítményt vagy a környékét. De ebben az ügyben kicsit tisztábban fogunk látni, ha az ellenőrök elvégezték a munkájukat.

Mire garancia a nemzetközi ellenőrök jelenléte?

Az elsődleges feladata ennek a missziónak az, hogy teremtsen tisztább képet. Az ukránok az oroszokat vádolják, hogy lövik a létesítményt, az oroszok az ukránokat vádolják, hogy lövik a létesítményt. Az biztos, hogy nagy mennyiségű katonai eszköz van a telephelyen, aminek nincs ott helye, nem szabadna, hogy ott legyenek az orosz katonák és nem szabadna, hogy ott legyen orosz katonai eszköz, nem szabadna, hogy rakéták, robbanóanyag, tüzérségi eszközök ott legyenek. A másik, hogy jogilag és nukleáris engedélyezési szempontból nagyon zavaros helyzet van jelenleg. Az atomerőmű Ukrajna területén található, ukrán hatóság felügyeli, ukránok működtetik, de ott vannak orosz, roszatomos szakemberek. Úgy értjük az ukránok beszámolóiból, hogy ezek a roszatomos szakemberek beszámoltatják napi szinten az ukrán üzemeltetőket. Ehhez valójában jogi alapjuk nincsen. Ha az ellenőrök el tudják végezni rendesen a munkájukat, akkor ezzel kapcsolatban is talán tisztább képe lesz a világnak, és esetleg keletkezhet egy olyan helyzet, amikor a nemzetközi szakértők adhatnak ajánlásokat, amit ha a felek megfogadnak, akkor talán a nukleáris szabályozásban megszokott irányba mozdulhatna el a helyzet. Jelenleg az állapot nagyon kívül esik a nukleáris szabályozásnak és a nukleáris iparnak az előírásain és a szokásain.

A háborús helyzetben való beszámoltatásnak van bármi veszélye?

Elnézést, hogy egy kicsit profán példát hozok, de ez olyan, mint amikor vezetem az autót, az anyósülésen ott ül valaki, és beleszól. Én vagyok a felelős, hiszen én ülök a kormánynál. Egy adott helyzetet meg akarok oldani, mondjuk úgy, hogy balra húzom a kormányt, ő meg beleszól, és azt mondja, hogy húzzam jobbra, mert ő úgy ítéli meg abból az ülésből, hogy szerinte jobbra kéne húzni. Emiatt, ha baleset van, mert rosszul kezeltük a helyzetet, ki lesz a felelős? A közlekedési jog szerint az, aki a kormánynál ül. De mivelhogy valaki onnan beleszólt, ez közöttünk vitát keletkeztethet, ugye? Ez nagyon egyszerű példa. Az atomerőmű nyilván ennél sokkal bonyolultabb. Nagyon egészségtelen, hogy valaki, akinek valójában jogilag nincsen köze a létesítményhez, beleszólhat az üzemeltetésbe. Egy olyan rendezetlen irányítási helyzet jöhetett létre, s áll fenn valószínűleg március óta, ami nemcsak hogy szerencsétlen, hanem valójában ellentétes a nukleáris szabályozással. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alapszabályai úgy kezdődnek, hogy az engedélyes felel a nukleáris létesítmény biztonságáért, az engedélyes felel azért a tevékenységért, ami a nukleáris létesítményben történik. Az ő felelőssége oszthatatlan, na de akkor mit keresnek az engedélyes szervezetén kívüli szakemberek a létesítményben és milyen alapon kérik számon, hogy az üzemeltető mit csinál. Ezért mondom, hogy nem jó a helyzet.

Ha lekapcsolják a most még működő két blokkot is, az milyen következményekkel jár? Akkor az lehűl, kiáll a rendszerből?

Igen, a leállított reaktorban sokkal kevesebb hő szabadul fel. Az alapszabály az, hogy a normál működéshez képest, amint leállítom a reaktort, a hőteljesítménye leesik olyan 6-7 százalékra, és utána ez egy exponenciális függvény szerint csökken. Ha eltelik néhány nap vagy néhány hét, akkor a hőtermelés a töredékére csökken, és ennek következtében a fűtővízigénye sokkal kisebbé válik, ez biztonságosabb állapot egy ilyen rendezetlen helyzetben. Ráadásul még problémát okoz az is, hogy ezek a katonai eszközök, amik ott vannak a telephelyen, olyan üzemzavarokat válthatnak ki a létesítményben – mondjuk, felrobban az ott tárolt lőszer, véletlenül felrobban, vagy, mert lövés éri –, aminek a kezelése bonyolultabb, ha nagy teljesítménnyel működik a reaktor, mint hogyha áll. Ezért mondom azt, hogy jobb lenne leállítani ezeket a reaktorokat. Nyilván nem lenne akkor villamosenergia-termelés a létesítményben, de vélhetően Ukrajna számára ez nem okoz olyan nagyon nagy problémát, hiszen az ipari és a lakossági fogyasztás rettentően visszaesett, tehát a többi létesítményből valószínűleg Ukrajna ki tudja szolgálni a saját villamosenergia-igényeit. Persze lehet egy olyan orosz szándék, hogy a létesítményt elcsatolják Ukrajnától és elcsatolják az ukrán villamosenergia-hálózattól. Nyilván ez az ukránoknak nagyon nem érdeke, mint ahogy egyébként az sem érdekük, hogy a létesítményben komoly károk keletkezzenek. De szerintem az orosz félnek sem érdeke, hogy a létesítmény megsérüljön.

Lehet közös érdek a létesítmény biztonságát fenntartani? Érdeke bárkinek, hogy a létesítményben üzemzavar legyen?

Szerintem nem érdeke senkinek. Nem érdeke az üzemeltetői felelősség és a világ véleménye szempontjából sem, de abból a szempontból sem lehet érdeke, hogy ha itt jelentős üzemzavar történne és jelentős kibocsátás lenne ennek eredményeként, akkor abban mind a két fél sérülne. Szennyeződnének ukrán területek és szennyeződnének oroszok által nemrégiben elfoglalt területek. A hadseregek mozgástere jelentősen lecsökkenne a környéken. Tehát egyik félnek sem érdeke, hogy ténylegesen üzemzavar és kibocsátás legyen. Engem igazándiból az zavar, és ez, mondjuk, Európa és Magyarország számára releváns, hogy mind a két fél részéről lehetett hallani olyan nyilatkozatokat az elmúlt hetekben, amelyek szakmailag kevéssé megalapozottak. Mind a két fél azzal fenyegetőzött, hogy a másik oldalnak a hibás műveletei következtében csernobili típusú baleset vagy csernobili nagyságú katasztrófa történhetne. Tudjuk, hogy ez nem igaz. Egy ilyen vízhűtésű, vízmoderálású reaktorokkal felszerelt erőműben nem tud lenni olyan baleset, mint Csernobilban volt 1986-ban.

Mert ez egy más típusú reaktor?

A csernobili reaktor grafitmoderálású volt. Ott egyrészről történhetett egy úgynevezett megszaladásos baleset, ami a zaporizzsjai reaktorokban ilyen formában nem tud lenni. A csernobili balesetnek a súlyosságát fokozta, hogy nem volt az erőmű körül védőépület. Zaporizzsjában egy méternél vastagabb beton védőépület van a reaktorok körül. Csernobilban nagy mennyiségű grafit volt a reaktorban, ami meggyulladt a balesetben, és utána tíz napig égett, és ez nagyon nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy nagy mennyiségű radioaktivitás jusson ki a környezetbe, ráadásul föl, a magas légkörbe, mert 2000 foknál magasabb hőmérsékleten égett a grafit hosszú időn keresztül. Ilyen tűz nem tud lenni Zaporizzsjában, mert nincsen grafit a reaktorokban, tehát önmagában már a robbanás sem tud úgy bekövetkezni, a védőépület nagyon komoly védelmet jelent és nem tud benne lenni a tűz, aminek következtében hosszú ideig lehetne kibocsátás. Nekem nagyon nem tetszik, hogy mindkét oldal azzal hibáztatja a másikat, hogy a tevékenysége következtében csernobili nagyságú katasztrófa lehetne. Valójában ezeknek a fenyegetéseknek a címzettje, szerintem, Európa.

Amelyik még emlékszik Csernobilra.

Igen, és legyen rossz érzésünk, akarjunk valahogy valamelyik fél oldalán ebbe a konfliktusba beavatkozni, hogy megakadályozzunk egy ilyen katasztrófát, de valójában ilyen katasztrófa nem történhet, és akármennyire is kellemetlen, ezt a konfliktust az oroszok és az ukránok tudják lezárni. Ebbe Európa közvetlenül vagy közvetve nagyon nehezen tud beleszólni.

Van Ukrajnának más erőművi kapacitása is a Zaporizzsján kívül?

Összesen 15 atomerőművi blokkja van Ukrajnának, ebből hat van ezen a telephelyen, a többi másik három telephelyen működik. A többi ebben a pillanatban nem érintett, ezek minden további nélkül ukrán kontroll alatt normálisan működnek, ott nem látunk korlátozást, ezeket a kapacitásokat tudják használni. Ezen kívül van nekik még gázerőművük, van szénerőművük, van valamennyi vízerőművük, tehát Zaporizzsja nélkül is megáll a lábán az ukrán hálózat, tud működni.

Normál fogyasztás esetében más blokkokból lehet pótolni a kieső zaporizzsjait? Úgy működik egy atomerőmű, mint bármilyen más erőmű, hogy magasabb kapacitásra kapcsolom, többet égetek el benne?

Ezek a reaktorok a névleges teljesítmény közelében szeretnek működni. Ukrajna egy hatalmas ország, nagy teljesítményigénnyel, komoly nehéziparral, de éppen a nehézipar omlott össze, hiszen Mariupolt szétlőtték az oroszok, ahol, például, óriási acélüzem volt. Az erőművek össze vannak kötve egy nagy, országos villamosenergia-hálózattal és a veszteségeket leszámítva tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy ennek a hálózatnak melyik pontján táplálnak be. A Zaporizzsja környéki területeket minden további nélkül el lehet látni a többi erőműből, például a dél-ukrán erőmű nem messze van ettől a telephelytől, ott három blokk van, ott is tudnak villamos energiát termelni. De a másik két telephelyen is.

Az atomerőműnek attól nem lesz baja, ha nincsen rákötve a hálózatra, vagyis nem termel a hálózatba? Abból lehet baj, ha nincs áram a benti rendszerek üzemeltetéséhez?

Ez egy izgalmas kérdés. Az atomerőmű nem szereti, ha nem kapcsolódik a villamosenergia-hálózathoz, mert mindenképpen kell folyamatos hűtés és a folyamatos hűtéshez kell villany. Normál esetben, ha leállítunk egy blokkot, akkor vagy a telephelyen lévő másik blokkból jön a villany, ami kell a rendszerek működtetéséhez, vagy pedig az országos hálózatról. Ha egyik sincsen, akkor dízelgenerátorokat helyeznek üzembe, ezek üzemzavari dízelgenerátorok, amik pont ezekre a szituációkra vannak. A dízelgenerátoroknak korlátozott a kapacitása és korlátozott az üzemanyag, ami rendelkezésükre áll. Nagyon érdekes, hogy az ukrán közleményekben ez félelemként megjelenik. Ezekben az erőművekben általában egyhetes készletet tartanak dízel üzemanyagból a generátorok számára, de az ukránok arról számoltak be, hogy nem biztosak abban, hogy ez az egyhetes készlet még mindig megvan. Nem tudják, hogy az orosz katonák esetleg nem használtak-e fel a harckocsik számára vagy más célból ebből az üzemanyagból. Nem tudjuk azt sem, ha, mondjuk, teljesen leszakadna az erőmű a hálózatról, s el kellene indítani a dízelgenerátorokat és azokat tartósan működtetni kellene, akkor honnan tudnának az ukránok utánpótlást biztosítani a dízelgenerátorok számára. Ezek megint olyan bizonytalansági tényezők, amelyek könnyen rendezhetők lennének, ha nem lenne háború, de a háborús helyzetben ez kérdéses. Ezért fogalmaztak meg aggodalmakat az ukránok ebben az ügyben.

Ha elfogy a vészhelyzeti generátorok teljesítménye, az atomerőmű újra tud hevülni? Az elején arról beszélgettünk, hogy ez olyan típusú, ami egy ideig exponenciálisan csökken.

De ez a csökkenő teljesítmény még hetek után is megawattos nagyságrend. Tulajdonképpen ez történt a fukusimai balesetben, a telephelynek megszűnt a kapcsolata az országos hálózattal a földrengés következtében, majd utána 45 perccel később jött a cunami, ami egyrészről a szivattyúkat, másrészről pedig a dízelgenerátorokat tönkretette. Itt, ha végiggondoljuk az előző szcenáriót, hogy leszakadnának a hálózatról, átállnának dízelgenerátorra, de elfogy a dízel üzemanyag egy hét után, akkor az egy hét különbség azért sokat számít egy ilyen üzemzavarban, de egy hét után is kell áram a blokkok biztonságos állapotban tartására. Úgyhogy mindenképpen meg kell oldani a kapcsolatot. A múlt hét végén volt egy nagyon érdekes és pikáns esemény. Az erőműnek van négy távvezetéki kapcsolata. A háború során ezek szépen fogytak, többször találat érte a vezetékeket, és legutóbb már csak egy volt, de az is találatot kapott, és leszakadt az erőmű a hálózatról majdnem teljes egészében. Egyetlen szerencséjük volt, hogy a hat blokk mellett van egy széntüzelésű erőmű, két vagy három kilométerrel odébb, aminek van egy tartalék betáplálási vezetéke, és azon a vezetéken keresztül kaptak áramot a még működő két blokkhoz. Tehát az, hogy elveszítsék az országos hálózathoz a kapcsolatot, nemcsak egy lehetőség, hanem a múlt héten ténylegesen be is következett. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség küldöttsége talán tanácsot ad a feleknek arra, hogy egy ilyen szituációt a jövőben kerüljenek el. A dolog azért is pikáns, mert lehet, hogy az oroszok azt tesztelték, hogy mi van akkor, ha teljesen elvágják az erőművet az ukrán hálózattól és utána egy új vezetékkel vagy egy meglévő vezetéknek az átkapcsolásával a Krímhez csatolják. Nagy valószínűséggel az a szándék, mivel Krím-félszigettől északra van Zaporizzsja megye, amiben az erőmű, keletre pedig az Azovi-tengernek a partvidéke, majd a Donbasz, ami orosz kontroll alatt lévő terület. Az lehet az orosz katonai szándék, hogy az erőművet az oroszok által kontrollált területhez csatolják és ennek az ellátására használják.

A nemzetközi szakértőknek van bármi beleszólása abba, hogy két hadban álló fél mit tesz, vagy csak tanácsot adnak?

Normál esetben sincsen direkt kontrolljuk, tehát nem tudják azt mondani, hogy ezt már pedig így nem. Tanácsot tudnak adni, illetve fel tudnak tárni problémákat, jó gyakorlatokat vagy rossz gyakorlatokat, azt tudják mondani, hogy más erőművekben ezt így szoktuk, vagy ezt talán nem így kellene. Tanácsot tudnak adni, illetve a kormányok számára tudnak esetleg ajánlásokat, megfigyeléseket tenni. De felülbírálati joguk, vétójoguk nincsen.

Békésebb vizekre evezve, az Európai Unióban az összes energiatermelésnek mekkora hányada jön most atomenergiából? Van-e erre egy egzakt szám?

Van. Picit változtak a számok az energiaválság következtében. A magas árak nyilván egy kicsit visszafelé tolják az igényeket. Megközelíti az egynegyedet az Európai Unióban az atomenergiának a részesedése. Tavaly talán 22 százalék lehetett ennek az értéke, tehát majdnem egynegyed.

Ennek milyen a tendenciája?

Stagnáló. Volt időszak, amikor néhány százalékponttal ez magasabb volt. Az utóbbi időben ez inkább a stagnáló tartományba esett. A németországi blokkoknak a lekapcsolása jelentős hatással volt ezekre a számokra. Németországban a Fukusima-baleset előtt 17 reaktor működött, és ezeknek aztán majdnem a felét leállították egyből a baleset után, és utána fokozatosan kapcsoltak le reaktorokat. Ma már csak három működik Németországban. Most persze újra és újra felvetődik a németeknél, hogy ezeket a blokkokat üzemben kellene tartani a jelenlegi helyzetre való tekintettel. Nagyon érdekes, hogy ebben az ügyben mi lesz, hiszen Németországban jelenleg a Zöldek bent vannak a kormányban és az ő alappolitikájukkal nagyon ellentétes lenne, ha ez bekövetkezne, ugyanakkor nagyon erős az energiaellátás-biztonság szorítása. Tényleg óriási kockázata van annak, ha hideg lesz a tél Európában, akkor akár a gázellátásban, akár a villamosenergia-ellátásban kimaradások lehetnek, és ezt nyilván egyik kormány sem tudja vállalni, ez óriási kockázat lenne. Ezért ez most nagyon komoly része a német kormány gondolkodásának. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják feloldani, mert tényleg sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha a Zöldek nem lennének a német kormányban, de bent vannak, és ez, szerintem, náluk is nagyon komoly belső feszültséget generál.

Most egynegyed, de mennyi volna a potenciális maximális kapacitás atomenergiában, Európában?

Láttunk országokat, ahol a termelésnek akár a fele is atomerőművekből származik, sőt, Franciaország nagyjából a villamos energia háromnegyedét atomerőművekből állítja elő. Európában az atomenergia részesedése minden további nélkül lehetne ötven százalék körüli, vagy akár azt meghaladó.

Létező eszközökkel?

Ebben a pillanatban ez nem realitás, mert nincsenek meg ezek az egységek. Nincs beépítve annyi kapacitás a hálózatba, ami ezt létre tudná hozni. Ez akkor lehetne lehetséges, ha új blokkokat építenének, ami viszont nyilván időt igényel, tehát ennek a válságnak a megoldására nem tudunk új egységeket építeni. Az európai energiapolitikának nagyon komoly feladatai vannak, hiszen a megújulók fejlesztése az elmúlt másfél évtizedben nagyon komoly gázfelhasználás-növekedéssel járt. Bár erről nem szerettek beszélni a zöld politikusok, valójában a földgáznak a szerepe felértékelődött a villamosenergia-termelésben. A földgáz 40 százalékát meg Oroszországból importálta eddig Európa, és ez az import most abszolút megkérdőjeleződött. Nagyon komoly feladatok vannak abban a tekintetben, hogy hogyan lehet ezzel a helyzettel elbánni. Most rövidtávon azt lehetne tenni, hogy a németek például tovább üzemeltethetnék azt a három reaktort. Felmerülhetne, hogy akár visszaindíthatnák azt a három reaktort, amit leállítottak az előző év végén. Ez egyáltalán nem egyszerű, a visszaindítás egészen biztosan komplikált, mert nagyon komoly engedélyezési, jogi kérdések vannak, egyáltalán nem biztos, hogy ott van még a személyzet és látszik a németek gondolkodásából, hogy komoly problémát okoz maga az üzemanyag. Az üzemanyag nagy értéket képvisel és nyilván azok a reaktorok, amelyekkel úgy számoltak, hogy 2022 decemberében leállnak, nem halmoztak fel üzemanyagot. Van valamennyi tartalékjuk, és azok az üzemanyag-kazetták, amik bent vannak a reaktorban, valószínűleg még néhány hétig vagy néhány hónapig használhatók, de nagy mennyiségű üzemanyag, amivel akár éves távlatban tovább üzemelhetnének, nincsen. Persze be lehet szerezni, még csak szeptember van, még gyártathatnak új üzemanyagot, de ehhez kellene egy nagyon komoly, hihető elhatározás a politika részéről, mert az üzemeltetők csak akkor fognak ebbe pénzt tenni, ha látják, hogy a politika ebből nem fog kitáncolni. Erre szerintem szükség lesz. Van egy másik hatás, amiről még érdemes beszélni. A magyar álláspont szerintem ebben nagyon pragmatikus és teljesen helyes. Az, hogy a Paks I-nek az üzemidő-hosszabbítása felvetődött, nagyon jó reakció erre a helyzetre. Példaként is mondom, nyilván minden országban most előveszik azokat a kérdéseket, hogy a meglévő atomerőművi blokkok meddig üzemeltethetők tovább, mert ami már megvan, ami már működik, azt nem kell újra létesíteni és ha ez biztonságosan megoldható, akkor ezek a kapacitások hosszabb távon segíthetnek a földgázellátási válsághelyzetet valamilyen módon kezelni.

Ha valami kényszerhelyzet folytán a német kormány úgy döntene, hogy a létező, de leállított erőműveit újra beindítja, akkor azt technikailag mennyi idő alatt lehetne megcsinálni?

Ha döntést hoznak most, hogy további üzemanyagot rendelnek, akkor addigra, amire a mostani még működő három blokkon elfogy az üzemanyag, nagy valószínűséggel ott lehetne az újabb üzemanyag. A decemberben leállított három reaktornak a visszaindítását nagyon nehéz megítélni. Nem tudom, hogy pontosan milyen állapotok vannak ott, mit szedtek szét, mennyire van személyzet, mennyire bonyolult az engedélyezési helyzet. Vélhetően, ha komoly ellátási válsághelyzet van, akkor a kormány be tud avatkozni és néhány hónap alatt vissza tudják indítani. Nagyon fontos szerintem, hogy mi fog történni a következő hetekben, mert ha a német kormány eldöntené, hogy a decemberben leállított három reaktornak fel kell készülni a visszaindulásra, január-február magasságára ezek a blokkok visszaindítható állapotba kerülhetnek. Azokat a reaktorokat, amelyeket tíz éve leállítottak, nagy valószínűséggel nem tudják egy-két éven belül visszaindítani. Személyzeti okokra gondolnék, de lehet, hogy már műszakilag is olyan állapotban vannak, hogy nem tudják visszaindítani. Összességében, szerintem, a németek valószínűleg könnyen tovább tudják működtetni a most működő hármat és a nemrégen leállított három blokkot is valószínűleg hónapokon belül vissza tudnák indítani. A többi blokkal kapcsolatban szkeptikus vagyok.

Ha visszaindítják, akkor Németország milyen más fűtőanyagból tudna spórolni? A gázfelhasználása esne vissza?

A németeknek óriási tartalékkapacitásaik vannak. A teljesítményigényük teljes egészében le volt eddig fedve konvencionális erőművekkel, atomerőművel, gáztüzelésű erőművel, széntüzelésű erőművel, vízerőművel, biomasszával és szeméttel. És van még nekik ennél valamivel nagyobb kapacitás beépítve nap- és szélenergiában, csak azzal az a gond, hogy nem áll rendelkezésre folyamatosan. A német villamosenergia-rendszer úgy működött az elmúlt években, hogy amikor nem fújt a szél és nem sütött a nap, akkor mentek a konvencionális erőművek, és ezeket tolták le, amikor bejött a nap és a szél. Ezzel játszottak folyamatosan napról napra. A nagy lábonlövést az Északi Áramlat 1-2 kiesése okozta. Németország arra törekszik, hogy a gáztárolóit feltöltse arra a szintre, hogy a téli időszakot a fűtés szempontjából le tudja fedni. A földgáz oldalon van nagy problémájuk, és ezért beszélnek arról, hogy nem teljesen látható ebben a pillanatban, hogy ezt a telet kibírják-e. Az energetikában azt látni kell, hogy nagy berendezések, komplex rendszerek vannak, a beruházások hosszú időt vesznek igénybe és sok pénzbe kerülnek. Azért rettentően komplex most a helyzet, és azért tud visszaélni a helyzettel Oroszország, mert ez nem olyan terület, ahol egyik napról a másikra radikálisan meg lehet változtatni a dolgokat. Ha most eldöntjük, hogy nem számítunk a földgázra, helyette kell valami más, akkor az új berendezések létesítése évekbe vagy akár adott esetben tíz évbe is kerülhet, és nyilván a háborúnak az időléptéke ettől nagyon eltérő. A németek azt tudják kihasználni és teszik is, hogy Németországban nagyon nagy szénerőművi kapacitások vannak, amelyhez a szén jelentős része, lignit, az országon belül van. Azt tudják tenni, ha nem lesz elég gáz ahhoz, hogy a gázerőműveket működtessék, akkor feltekerik a szén-, lignittüzelésű erőműveket és azokból fogják a villamos energiának a jelentős részét előállítani. Ez azért arcul csapása a német energiapolitikának és a német Energiewendének, mert Németország az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, s élen akart járni abban, hogy a szén-dioxid-kibocsátást csökkenti. Ebben a folyamatban megakasztja az, ami most az energiapiacokon történik az orosz–ukrán háború miatt.

Ha a gázból elégtelen mennyiség van arra, hogy fűtsenek is belőle a háztartások, meg energiát, áramot állítsanak belőle az erőművek, van annyi lignit, amivel az erőműveket ki lehet szolgálni?

Ezt számolják, és itt van még mindig bizonytalanság. Ezért vetődött az fel, hogy az atomerőműveket tovább kéne működtetni, mert ezek a számítások vélhetően azt mutatták, hogy nem feltétlenül elegendő a lignit ennek a problémának a kezelésére. Ne felejtsük el, nagyon eltérőek tudnak lenni a telek. Emlékezzünk 2017 január-februárjára, befagyott a Duna és a Tisza, annyira hideg volt három vagy négy hétig. Ha egy ilyen tél jön most is, nagyon kiélezett lehet a helyzet, és simán lehet, hogy akár lekapcsolások lehetnek a gázellátásban és a villamosenergia-ellátásban is Európában.

A gázellátásban? A gáz végfelhasználója maga az ember, védett fogyasztónak számít. Az minden országban így van, nem?

Nyilván a háztartásokat fogják utoljára lekapcsolni, de létrejöhet olyan helyzet, amikor nem feltétlenül áll rendelkezésre szükséges mennyiségű földgáz. Nagyon reméljük, hogy ez nem következik be, de vegyük észre, hogy mi zajlik. Mindenki arról beszél, hogy mennyi gázt tud szerezni és milyen szintre tudja feltölteni a gáztárolókat. Azt vizsgálják az Európai Bizottságban, hogy ha baj van, ha ellátási válsághelyzet keletkezik, akkor az országok hogyan segítik ki egymást. Azért beszélnek erről, mert valójában fennáll annak az esélye, ha nagyon hideg lesz hosszú ideig, akkor nem lehet elegendő gáz. Nyilván ilyenkor az a helyes, hogy akkor a villamosenergia-ellátásból veszem ki a földgázt, meg az ipari termelésből veszem ki a földgázt és a háztartások számára hagyom, hiszen a háztartásnak nincsen alternatív fűtési eszköze. Nyilván nem kéne megfagyni, de biztos, hogy a takarékoskodásra nagyon nagy szükség lehet ezen a télen. Ha enyhe lesz a tél, nem fogunk belőle semmit érezni. Ha kapunk egy három-négy hetes ilyen hidegpárnát, akkor kemény lehet a helyzet.

Ennek a kölcsönös segítségnyújtásnak van már valami modellje?

Ez szerintem úgy tud megvalósulni, hogy az országok azt mondják, átadunk ennyit, mi kérünk annyit. Tehát magas szintű megállapodásokban jelenhet meg. Az egy másik kérdés, ha tényleg válsághelyzet van, ki mennyire tud vagy hajlandó segíteni. Ezt majd meglátjuk, de szerintem ennek a protokollja jelenleg tárgyalás alatt van.

A földgázt mint alapanyagot a termelésből az első körben veszik ki? Műtrágyát gyártunk belőle, a vegyiparnak alapanyaga, akkor először az áll meg? A fogyasztó pedig utoljára?

Így van, a legegyszerűbb a nagyipari termelőket kivenni. Persze ez utána visszahat a gazdasági teljesítményekre, a munkahelyekre, az energia mindennel összefügg, úgyhogy ezért fáj rettentően az a szorítás, amiben most vagyunk. De először az ipari termelésből lehet kivenni a földgázt, aztán a villamosenergia-termelésből és utoljára a lakosság és a közintézmények fűtéséből.

Az energiahordozókhoz való hozzáálláson változtat valamit az, hogy az úgynevezett taxonómiarendelet hogyan sorolja be az atomenergiát, a szenet meg a földgázt?

Ez nagyon jó kérdés. Én azt látom, hogy a taxonómiarendeletről február 24. előtt elképesztően sokat beszélt mindenki, de azóta mintha totál csend lenne.

Az atom az zöld?

Szerintem az atom nem zöld, hanem sárga vagy nem tudom én milyen színű, a taxonómiarendeletnek az alapkiindulása szerintem hibás volt. Volt mögötte egy rossz szándék, ezt a rossz szándékot szerencsére a magyar kormány, a francia kormány, a környékbeli, visegrádi országok kormányai felismerték, úgyhogy történt egy elhárító művelet, és az atomenergia bekerült a taxonómiarendeletbe, mint a fenntarthatóság szempontjából felhasználható energiahordozó. Beletették a földgázt is, ami szén-dioxid-kibocsátással jár. Önmagában már ez egy elképesztő paradoxon, de a németek azért könyörögték be a taxonómiarendeletbe a földgázt, mert azt mondták, hogy kiegyenlítő energiahordozóként szükség van a földgázbázisú villamosenergia-termelésre. Ez persze igaz, csakhogy miért így kellett a taxonómiarendeletet kitalálni? A taxonómia alapvetően azzal a céllal készült, hogy a finanszírozási oldalról adjanak egy támogatást a megújuló energiahordozóknak, illetve energiahatékonysági egyéb beruházásoknak. De az eredeti szándék ki akarta zárni az atomenergiát, ami hibás szándék volt, hiszen az atomenergia hozzájárul a fenntarthatósághoz, ellátási biztonsági oldalról is, meg abból a szempontból is, hogy nem jár a működése szén-dioxid-kibocsátással. Ezért mondom, hogy a taxonómiarendelet eredeti szándéka rossz szándék volt és hibás.

Most, hogy nem jött be a rossz szándék, nem használják?

A kormányok ügyesen felismerték, hogy a szándék mögötte rossz, és ezt sikerült partvonalra tenniük. Ám jelenleg senki sem beszél a taxonómiáról, mert mindenki azzal van elfoglalva, hogy a telet éljük túl nagy energiaellátási válsághelyzet nélkül. Megjegyzem, hogy a szorítás többszörös, merthogy nemcsak az a kérdés, hogy lesz- e villany és lesz-e gáz elegendő a télen, hanem az is kérdés, hogy milyen áron. Most ezt érzékeljük nemcsak a rezsicsökkentés szabályainak a megváltoztatásán keresztül, hanem egyszerűen a piacon olyan elképesztő árak vannak az elmúlt napokban, hetekben, amiről fél évvel ezelőtt senki nem gondolta, hogy bekövetkezhet. Azok a villamosenergia-piaci árak, amelyek egy éve még a 30-40-50 euró/megawattóra magasságában voltak, ma elérik az 1000 euró/megawattórát, elképesztő árnövekedés következett be, szerintem egyébként azért, mert rossz vagy hibás az a piaci mechanizmus, amivel a villamosenergiával kereskednek, de ez most egy mellékes szála.

Nem olyan, mint minden más piac: ha termékbőség van, árubőség van, akkor leesik az ára?

Az alapmechanizmus, persze, ez lenne, csak a probléma az, hogy gyakorlatilag a piac úgy működik, hogy ajánlatot tesznek különböző termelők, amelyeknek különböző egységköltsége van, tehát a költség, amin előállítják a villanyt, az eltérő.

Attól függ, hogy milyen technikával állítják elő?

Egy naperőmű más költségen termel, mint egy gázerőmű, főleg úgy, hogy közben a gáz ára nagyon felment, és valójában egy adott órára a terméknek az ára úgy alakul ki, hogy a legutolsó, a legmagasabb árú kínálat, ami még fedezni tudja az igényt, határozza meg az adott órára az órás piacon az összes többi szereplő számára adott árat. Az, hogy 1000 euró/megawattórás ügyletet kötnek, nem azt jelenti, hogy minden termelőnél felment a költség 1000 euró/megawattórára, de jelenleg a piaci szabályok ezt lehetővé teszik. Van, aki ezzel elképesztő mennyiségű pénzt keres és vannak, akik óriási mennyiségű pénzt veszítenek. Lehet hallani olyan hangokat, hogy a piaci mechanizmust felül akarják vizsgálni vagy adott esetben beavatkoznak a piacba, hogy korlátozzák ezt az árat, mert nyilván, ha nagyon meredeken szalad fel ez a görbe, akkor még magasabb árak is lehetnek.

Uniós ársapka ötlete?

Így van, uniós villamosenergia-ársapka ötlete hangzik el különböző kormányoktól. Én attól tartok, hogy ez be fog következni, mert tönkreteszi az európai gazdaságot az az energiaár, ami mostanra kialakult.

Kelet-Közép-Európában, a mi térségünkben épülnek atomerőművi kapacitások? A miénk folyamatban van.

Mások is csinálják, csak egy atomerőmű-beruházás sok időt vesz igénybe. Ténylegesen zajlik Finnországban az Olkiluoto 3 üzemének a legeleje, nagyon reméljük, hogy ez a blokk tartósan bent marad a rendszerben és segít Skandináviában. A franciáknál épül a Flamanville 3. A szlovákok most helyezik üzembe a Mohi 3-as blokkot és hamarosan a Mohi 4-es blokkot, ezek a paksiakhoz hasonló VVER 440-es blokkok. Ezek azok, amik a környékünkön ténylegesen zajlanak és közel vannak ahhoz, hogy villamos energiát termeljenek. Építkezés tekintetében említeni kell először is a Paks 2-t, ami nemrégen engedélyt kapott a létesítésre, de hasonló fejlesztésben gondolkodnak még a szlovákok, a csehek, a lengyelek öt blokkot akarnak építeni, de ők is az előkészítés szakaszában vannak, nincsen ténylegesen építkezés, és Szlovéniában a krškói atomerőműben terveznek új blokkot. A románok a cernavodăi atomerőműben akarnak két régebben elkezdett építkezést befejezni, illetve megegyeztek egy amerikai céggel egy úgynevezett kis moduláris reaktornak az építéséről, ami egy korábban szénerőműként használt telephelyen létesülne és 2030-ra kerülne üzembe. Ezek a környékünkön előkészítés alatt álló projektek.

Az, hogy a Paks 2 megkapja a létesítési engedélyt, az ugródeszka a folyamatban vagy az ezer engedély közül az egyik?

Ez a hatezer engedély közül az egyik legfontosabb. Ez egy rettentően fontos engedély. A létesítési engedély egy olyan fogólap, ami nélkül nem lehetett továbbhaladni. Egy nagy engedély, ami az egész létesítményre vonatkozik, és nagyon nagy siker, hogy a projekt megszerezte ezt az engedélyt. De ez nem azt jelenti, hogy innentől már nem is kell a hatósággal szóba állni a következő tíz évben, és lehet a blokkokat építeni. Rengeteg részengedélyre van még szükség ahhoz, hogy a blokkokat meg lehessen építeni.

Kiemelt nemzetgazdasági feladat megépíteni Paks 2-t. Ha minden flottul megy, minden határidőt mindenki betart, mikor lesz az első termelési nap?

Én arra számítok, hogy a 2030-as évek elején tudnak ezek a blokkok üzembe lépni. Szerintem a reális időpont, ismerve, hogy az egyéb orosz építésű reaktorok mennyi időt vettek igénybe attól a ponttól, ahol most vagyunk, 2032 lehet az, amikor az 5-ös és a 6-os blokk a hálózatra kapcsolódik és termeli a villamosenergiát. Valamennyit, ha nagyon belehúznak a felek, akkor lehet, hogy tudnak rövidíteni, de kevéssé hiszem. Ezt látom reálisnak. Persze, ha valami ügyetlenség van, akkor ennél akár több időt is igényelhet.

Paks 1 addig, üzemidő-hosszabbítással, kitart?

A Paks 1-nek a mostani engedélyezett üzemideje az 1-es blokknál 2032-ben jár le, 2037-ben a 4-es blokknál, és arról van szó, hogy a további üzemidő-hosszabbítást meg kell vizsgálni. Ez egy nem régen született kormánydöntés, szerintem helyes lépés. Hogy melyik blokknál mennyit lehet még hosszabbítani, azt ebben a pillanatban még nem tudjuk, egy csomó műszaki, gazdasági kérdést kell hozzá megvizsgálni és tisztázni. El tudom képzelni, hogy a négyből akár több is húszéves üzemidő-hosszabbításra is képes lehet, de ezt ebben a pillanatban kijelenteni még nem lehet, mert a műszaki vizsgálatokat le kell folytatni. Lehet, hogy akár mind a négy blokk tud még plusz húsz évet működni, lehet, hogy lesz olyan blokk, ami csak tízet vagy tizenötöt, ezt majd megmutatják ezek a vizsgálatok.

Ezek műszaki típusú vizsgálatok? Tehát elhasználódást vizsgálnak ilyenkor? Szerkezeti állékonyságot? Vagy mit?

Több különböző típusú műszaki kérdés van, és a műszaki kérdések úgy vannak összekapcsolva a gazdaságival, ha valahol egy műszaki területen be kell avatkozni, az pénzbe kerül. Az a kérdés, hogy az a pénz megtérül-e. Mondjuk, a jelenlegi magas villamosenergia-árak mellett akár azt is lehetne mondani, hogy bármi megtérül, de azért egy kicsit ennél bonyolultabb a gazdasági oldalon. A műszaki oldaláról beszélve az egyik kulcskérdés, hogy a legfontosabb berendezés, az erőműnek a szíve, a reaktortartály mennyit bír. Ezzel kapcsolatban nagyon sok információnk van, mert a reaktoroknak az üzembe helyezése, az 1980-as évek óta van egy monitoring program, ami előre jelzi azt, hogy mekkora élettartam-tartalék van a reaktortartályokban. Valószínűleg ezek a reaktorok kibírnak még még plusz húsz évet. Ez azt jelenti, ha lehetséges a plusz húsz év, akkor összesen 70 évet fognak működni ezek a reaktorok, az egy nagyon komoly teljesítmény. A másik kulcsberendezéskör, az úgynevezett gőzfejlesztőké. Ezek azok a hőcserélők, amelyek a reaktorban megtermelt hőt átadják a turbina felé. A fő folyamat, ami ezeket elhasználja, az a hőátadó csöveket érinti, és ha ezek kilyukadnak, akkor be kell zárni, le kell dugózni ezeket. A csöveknek az érintettségének a száma határozza meg, hogy mennyi tartalék van. Úgy látjuk, hogy itt még bőven van tartalék a rendszerben, de nagyon kell ezekre a berendezésekre figyelni. A harmadik kör az épület. Ezek betonépületek és az, hogy a beton mennyit bír, pontosan melyik épületben hol tart a beton elhasználódása, vizsgálandó. Látni fogjuk a vizsgálat eredményéből, hogy melyik épületnél mennyi ideig lehet az eredetileg tervezett funkciót fenntartani. Ezek, amikről eddig beszéltem, nem cserélhetők gazdaságosan, tehát ezeknek az élettartama meghatározza, hogy meddig lehet üzemeltetni a reaktort. Ezenkívül van egy másik berendezéskör, ami viszont cserélhető, itt említeném az irányítástechnikát. Ez rengeteget fejlődik, és nem feltétlenül vannak meg azok a pótalkatrészek, amelyek, mondjuk, a húsz, vagy harminc évvel ezelőtt beszerelt készülékekbe kellenének. Ezért, ha cserélni kell őket, akkor az egész rendszert cserélni kell, mert teljesen megváltozott a számítástechnika, megváltozott az irányítástechnika. Ez egy nagy feladat, komplex, sok helyen kell beavatkozni. Még lehetne említeni a gépészeti eszközöket, szivattyúkat, szelepeket, amelyeket valószínűleg fel kell újítani, vagy ki kell cserélni. Ez megint sok munka, de a dolog uralható.

Nem volna egyszerűbb egy harmadikat építeni? Valamelyik nap szóba hozta, Paks 3-at.

Az a véleményem, hogy vizsgáljuk meg a Paks1 további üzemidő-hosszabbítását. Amerikában akár 80 évig is elmennek ezek a nyomottvizes reaktorok, a finnek ugyanígy a 70 plusz év irányába kacsintgatnak a paksiakhoz hasonló reaktoroknál. Szerintem az egyik lépés, hogy a mostani paksi reaktorok maradjanak üzemben, amíg lehetséges. A másik kulcskérdés, hogy a Paks 2 épüjön meg minél hamarabb, hatékonyan, annyi pénzből, amennyiből terveztük, hogy ez gazdaságilag is rendben legyen. És az elmúlt napokban többször beszéltem erről, szerintem szükség van még további atomerőműre, nem azért, hogy ne építsünk naperőműveket vagy szélerőműveket, mert ezekre nagy szükség van és nagyon dinamikus a fejlődés ezen a területen, de azt mutatják a mi számításaink, hogy a Paks 1-en és a Paks 2-n túl akár további atomerőművi kapacitás is elfér a magyar rendszerben a megújuló fejlesztések mellett. Egyszerűen azért, mert a villamos energia értékelődik fel, és a földgáznak a rendelkezésre állásában hosszú távon nem bízhatunk, plusz a földgáz valójában nem szén-dioxid-kibocsátásmentes termelést tesz lehetővé.

Hova? A Duna elbírna még egyet? A Tiszának kisebb a hozama, és hűteni kell.

A Duna mentén hűtőtornyos megoldással akár egy másik telephelyen elhelyezhető ilyen reaktor. A Tisza mentén is elhelyezhető. Vizsgáltuk a kilencvenes években, több olyan telephely van, ami alkalmas lenne. A hűtőtoronnyal nagyjából ötvenszer kevesebb a vízigénye egy ilyen létesítménynek, mint a frissvíz-hűtéssel. A földgázzal kapcsolatos szorítás, szerintem, tényleg nagyon komoly probléma, a fűtést teszi nagyon sok esetben lehetetlenné vagy hosszú távon kérdőjelezi meg azt, hogy a fűtési rendszereinket fenn tudjuk-e így tartani. Most van egy új technológia az atomenergetikában, amire szerintem rettentően oda kell figyelni, ez a kis moduláris reaktoroknak a kérdésköre. Amerikában, de Európában is nagy a mozgolódás ezen a területen. Egy ilyen húsz-harminc-ötven vagy száz megawattos kismoduláris reaktort lerakva egy nagyváros mellé, távfűtési feladatokat simán el lehet látni, és meg lehet szabadulni a földgáztól vagy a földgázimporttól. Egy ipartelepre telepített kismoduláris reaktor el tudja látni ott a hőigényeket. Ez a terület nagyon fejlődik, ezért mondom, hogy oda kell erre figyelni. Amikor Paks 3-ról, további reaktorokról beszélek, akkor erre is gondolok. Nagy mozgás van Amerikában, Európában, érdemes ebben részt vennünk, mert a földgázkitettségünk csökkentése fent fog maradni mint feladat.

Nyitókép: MTI/Ujvári Sándor
A címlapról ajánljuk

×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018