Az előkészítő ülés során a vádlottak és védőik nem kérték a vádirat ismertetését, így az ügyész a büntetés kiszabására tett mértékes indítványt és megjelölte a bizonyítékait.

A vádlottak az előkészítő ülésen a tárgyaláshoz való jogukról lemondtak, valamint beismerő vallomást tettek, amit a katonai bíró elfogadott, így a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését a továbbiakban nem vizsgálta.

Figyelemmel a vádlottak beismerésére, a törvényszék katonai tanácsa a vonatkozó jogszabály értelmében nem szabhatott ki az ügyészi mértékes indítványnál súlyosabb büntetést, annál enyhébbet pedig nem tartott indokoltnak – olvasható a Debreceni Törvényszék közleményében.

A katonai tanács bűnösnek mondta ki a három vádlottat

hivatalos eljárásban csoportosan elkövetett bántalmazás bűntettében és bántalmazással, csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettében. A harmadrendű vádlott a bűncselekményeket bűnsegédként követte el.

Ezért a bíróság – az ügyészi indítvánnyal egyezően – az elsőrendű vádlottat 2 év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá kötelezte indulatkezelési terápián való részvételre. Ennek ellenőrzése érdekében a bíróság a próbaidő tartama alatt a vádlott pártfogó felügyeletét rendelte el. A másodrendű vádlottat a katonai bíró 1 év 11 hónap, míg harmadrendű társát 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását mindkettőjük esetében 3 év próbaidőre felfüggesztette.

Kálmánczi Antal főhadnagy, a katonai tanács elnöke a három vádlott lefokozásáról is döntött, az ő szolgálati jogviszonyuk a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon az ügy kivizsgálását követően egyébiránt megszűnt.

A vádirati tényállás alapján a bíróság megállapította, hogy 2019. augusztus 25-én dél körül a három vádlott két másik rendőrrel közösen megjelent egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen, mert onnan családi konfliktusról érkezett bejelentés.

A vádlottak és a két rendőr a helyszínen intézkedett egy agresszív, ittas állapotban lévő férfivel szemben, aki a saját karját is többször megharapta. Annak érdekében, hogy a férfi önkárosító magatartását megfékezzék, a kezeit hátra bilincselték és mentőt kértek a helyszínre, amelynek kiérkezéséig a férfit beültették a szolgálati gépkocsiba. A vádlottak a mentők kiérkezését nem várták meg a helyszínen, hanem 12 óra 38 perckor egy a településen lévő parkolóba hajtottak. A sértett az autóban továbbra is meg volt bilincselve és a biztonsági övvel is rögzítették, így nem tudott mozogni. A férfiről ekkor a harmadrendű vádlott videófelvételt kezdett készíteni, amivel társai egyetértettek. A felvétel rögzítése közben az elsőrendű vádlott a sértett tarkóját megszorította és a fülébe kiabált. A sértett fájlalta a csuklóját, azonban az elsőrendű vádlott az agresszív viselkedést nem hagyta abba, eközben a gépkocsi első ülésen tartózkodó másodrendű vádlott hátrafordult és háromszor a sértett irányába ütött, akit egyszer el is talált. Eközben a videófelvételt készítő harmadrendű vádlott is kiabált a férfivel, majd az elsőrendű vádlott tovább folytatta a bántalmazást és a megfélemlítést. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy

a vádlottak célzottan azért tanúsítottak kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartást, hogy a sértettben az adott etnikai csoporthoz tartozása miatt riadalmat keltsenek.

A bíróság ítélete nem emelkedett jogerőre. A döntést az ügyész, valamint a harmadrendű vádlott és védője tudomásul vették, míg az első- és másodrendű vádlott és védője három munkanap gondolkodási időt tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére.