Az ítélet szerint a vádlott 2019. december 25-én a hajnali órákban – az akkor még 13 éves – féltestvérével szexuális cseleményt végzett. Az esetre azt követően derült fény, hogy a vádlott lakásán tartott házkutatás során lefoglalták a naplóját, amelyben írt erről a tettéről.

2019. december 30-án a késő délutáni órákban a vádlott

azzal a szándékkal csöngetett be a kőbányai társasházban lakó I. emeleti szomszédjához, hogy valakit megöljön.

Amikor az ott lakó édesanya az ajtót résnyire kinyitotta, a férfi belökte azt és egy 44 cm hosszúságú bozótvágó késsel – több alkalommal – megszúrta a háromgyermekes asszonyt. A megtámadott sértett gyermekei bemenekültek a szobába, és mobiltelefonon segítséget hívtak. A vádlott a vér látványától megrettenve elhagyta a lakást, majd elmenekült a helyszínről. A cselekmény másnapján feladta magát a rendőrségen.

A házkutatás során megállapítható volt, hogy

a vádlott notebookján és mobiltelefonján 18 év alatti lányokról készült pornográf felvételeket is tartott.

A Fővárosi Törvényszék a Kúria jogegységi határozatának figyelembe vételével nem látta megalapozottnak a különös kegyetlenséggel elkövetett módot, mint minősítő körülményt. Annak ellenére, hogy a vádlott több szúrt sérülést is okozott a sértettnek, ezek egyike sem járt az átlagost meghaladó szenvedéssel. A szúrások közül kettő volt olyan, amely halálos eredményt okozott. Mindezek alapján a testszerte történő bántalmazást sem látta alátámasztottnak a bíróság.

A bíróság – az ügyészség álláspontjával szemben – a szexuális bántalmazásra irányuló aljas indok megállapítását nem látta bizonyítottnak. Figyelemmel azonban arra, hogy a vádlottnak semmilyen oka, indítéka nem volt az élet elleni cselekmény elkövetésére csakis az, hogy öljön. A bíróság álláspontja szerint ez erkölcsileg egyáltalán nem méltányolható, ezért a terhelt cselekményét aljas célből elkövetettként értékelte.

A hozzátartozója sérelmére elkövetett cseleménnyel kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a beszerzett bizonyítékok szerint a szexuális cselekmény a sértett beleegyezésével történt, arra őt a vádlott nem kényszerítette. Mivel az elkövetés időpontjában a sértett a tizennegyedik életévét még nem töltötte be – a belátási képessége korlátozott volt –, ezért szexuális visszaélés bűntettében mondta ki a bíróság bűnösnek a vádlottat.

A büntetés kiszabásakor a bíróság súlyosító körülményként értékelte a vádlott visszaeső voltát,

azt, hogy korábban is már szexuális cselekmény miatt ítélték el, valamint azt is, hogy jelen cseleményeit a korábbi ítélettel kiszabott próbaidő hatálya alatt követte el. Enyhítő körülmény a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, a vádlott megbánása, valamint az volt, hogy a cselekményt követően feladta magát.

Az ügyészség tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta a vádlottal szemben. Mivel a terhelt az elkövetéskor 22 és fél éves volt, úgymond fiatal felnőttnek számított, ezért a bíróság álláspontja szerint az esetében meghatározható büntetési célok egy igen hosszú időtartamú, határozott idejű szabadságvesztés büntetés kiszabásával is elérhetőek.

Az ítélet nem jogerős: az ügyész az emberölés bűntetténél a súlyosabb minősítések megállapítása, valamint a szexuális kényszerítésben történő bűnösség megállapítása és ezáltal súlyosabb büntetés kiszabása miatt jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartottak fenn.

A bíróság a vádlott letartóztatását fenntartotta – e döntés a mai napon véglegessé vált – olvasható a Fővárosi Törvényszék Sajtóosztályának közleményében.