Mára két Magyarország lett, mert módszeresen kettészakították. Ezt látjuk, halljuk és érezzük a bőrünkön - mondta Karácsony Gergely.

Ezt a régi módszer alapján tették: "oszd meg és uralkodj, hergeld az ország egyik felét a másik ellen, hiszen mindig könnyebb ellenségeket találni, mint megoldásokat!" - közölte.

Karácsony Gergely azt hangsúlyozta: ha hagyjuk, hogy továbbra is egymás ellen uszítsanak minket, ráadásul egyre hétköznapibb dolgok miatt, egyre vadabb stílusban, ha az erőnket nem összeadjuk, hanem újra meg újra csak megosztjuk, akkor végül nem erősödni fogunk, hanem gyengülni.

Egyre gyakrabban, egyre kisebb dolgok miatt, egyre hevesebben esünk egymásnak - mondta Karácsony Gergely.

A főpolgármester szerint ma az a legfőbb közóhaj, hogy a szélsőséges megosztottságnak vége legyen.

Az a közóhaj, hogy ne veszítsük el a hétköznapok békéjét,

a politika ne fordítson munkatársakat, barátokat, szülőket és gyerekeket egymással szembe - mondta Karácsony Gergely. Talán az is a közóhaj, hogy a 48-asok iránymutatása szerint járjunk el: a kioktató szembenállás alapján ne mondjuk mindig mindenre, hogy "vagy", használjuk többet azt is, hogy "és", mint Eötvös, Deák és Kölcsey. Ők sem azt mondták, hogy haza vagy haladás, hanem haza és haladás. Tudták, hogy a nemzeti szuverenitás és a társadalmi fejlődés nem kizárja, hanem erősíti egymást. "Nekünk is innen kell indulnunk. Nincs, nem lehet két Magyarország. Nem vidék vagy Budapest. Csakis vidék és Budapest. Csakis a közös haza. Nem fideszes Magyarország vagy ellenzéki Magyarország. Csakis a közös haza" - hangsúlyozta a főpolgármester.

Azt mondta: újra kell hát egyesíteni Magyarországot. Össze kell kötni a két partját, ahogy a Lánchíd köti össze Pestet és Budát. Most pusztító erővel érkezett a felismerés: nincs más utunk. Megtanított bennünket erre a koronavírus-járvány és a válság. "Megtanított, hogy csak úgy gyűrhetjük le, ha együttműködünk. Ha képesek vagyunk az együttérzésre" - fogalmazott.

Karácsony Gergely kijelentette: másnak kell lennie a politikának, a változáshoz forradalomra van szükség. Úgy fogalmazott: "Nem az erőszakos, a kukaborogatós, az egymásnak feszülős forradalomra, hanem szelíd forradalomra."

Kifejtette: szelíd forradalom kell, hogy visszakapjuk az odafigyelés jogát; hogy "a gazdaság védelmét ne keverjék össze saját gazdagságuk védelmével"; hogy "ne akarják állandóan megmondani nekünk, hogyan kell élnünk, hogyan kell berendezni a magánszféránkat"; hogy "a gyerekeinkből ne alázatos alattvalókat, hanem öntudatos polgárokat neveljenek az iskolákban"; hogy "az egészségünk ne azon múljon, meg tudjuk-e fizetni az ellátást".

Ehhez le kell zárni az ország elmúlt harminc, benne az elmúlt tíz évének fejezetét - hangoztatta Karácsony Gergely, majd azt mondta: az elmúlt tíz év valójában egy emberről és a hozzá kötődő - a "közös kassza körül ólálkodó" - kiváltságos kevesekről szólt.

A szelíd forradalom által megírt új fejezetnek a 99 százalékról kell szólnia, és nem a kiváltságos 1 százalékról. Így lehet megvalósítani Deák Ferenc álmát a boldog országról. A haza bölcsétől tudjuk: nem az a boldog ország, ahol sok a gazdag, hanem ahol kevés a szegény. "Erről kell szólnia az új fejezetnek, itt az ideje hát, hogy lapozzunk" - mondta a főpolgármester.

Karácsony Gergely a Lánchidat és a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása miatti tiltakozást emelte ki példaként arra, hogy miként lehet nekikezdeni és miről szólhatna a szelíd forradalom.

A Lánchíd története arról mesél, volt idő, amikor Magyarországon számított a közóhaj és volt, hogy magánvagyonból közcél teljesült, "nem úgy, mint manapság, amikor közpénzből lesz magánvagyon". A Vas utcában pedig a fiatalok bátran, de szelíden, elszántan, ugyanakkor jogszerűen kiállt magukért és értünk - mondta.

Karácsony Gergely kiemelte: arra kell figyelnünk, ami összeköt bennünket, nem arra, ami elválaszt. A hidakra, nem az árkokra.

Ez a közóhaj most.

"Mert csak így, együtt tudjuk legyűrni a koronavírust, de a koronás főként viselkedő kiváltságos kevesek uralkodását is, mert nem akarunk helyi kiskirályokat és törvény fölött álló udvaroncokat. Újra távolságtartás nélküli életre vágyunk, és végre olyan közéletre, amely nem a köztünk lévő távolságokat akarja elmélyíteni, hanem az együttműködésen és együttérzésen alapuló új normalitást szolgálni" - hangoztatta.