Hogyha növelik az állami támogatásokat, az nem feltétlenül hoz ugrásszerű növekedést a gyermekek születésszámában, de a könnyebb körülmények segítenek az eltervezett vágyak megvalósításában, mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Sépder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója.

"Ausztriában, Svédországban és Magyarországon is ki tudtuk mutatni, hogy

van hatás, tehát nem neutrális az, hogy milyen intézményi környezetről van szó

– fogalmazott a szakember. – Egy negatív példát fogok mondani: ugye a Bokros-csomag bevezetése során megszűnt a gyed és a gyes is jövedelemtesztelté vált. Ennek következtében a következő évre a magasabb státuszú nők gyermekvállalási hajlandósága felére csökkent. Amikor 1998-ban az új kormány visszaállította a gyedet és a gyest, gyakorlatilag a Bokros-csomag előtti szintre emelkedett vissza e csoport gyermekvállalási hajlandósága" – ismertette a szakember.

A családtámogatás ugyanakkor csak egy a sok szempont közül,

az intézményrendszeri stabilitás azonban fontos tényező,

hangsúlyozta Spéder Zsolt.

"Hogyha 1990-ig visszamegyünk, akkor egy másfél évtizeden keresztül minden kormányzattal, szinte egyik napról a másikra megváltozott a családtámogatási rendszer. Egyesek elvettek, mások visszaadtak, megint más intézkedések, újfajta intézményeket kreáltak. Egy nagyon gyorsan és folyamatosan változó intézményrendszerben az emberek gyanakodnak, hogy vajon meddig lesznek érvényesek az intézkedések" – mutatott rá.

Mivel Magyarországon a Ratkó-unokák 40 éves kor fölé kerületek, és a 30-as és 20-as éveiben járó generáció létszáma kisebb, így

az arányok javításához kevesebb nőnek kellene több gyermeket szülnie,

mondta a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója.

"Inkább visszavesznek az emberek a gyermekvállalási szándékukból. Azért, mert irreálissá válik talán, mert éppen nincs partnerük, vagy azért, mert elváltak, szétköltöztek attól, akivel együtt éltek. Úgy tűnik, hogyha a 30-as éveik közepén lévőknek nem sikerült a gyermekvállalási szándékaikat megvalósítani, akkor feladják ezeket a terveiket" – magyarázta a szakember, hozzátéve: a vágyott gyermekszám minden korosztálynál kettő körül van.

Közepes helyzetben vagyunk

A szakember arról is beszélt az Aréna műsorában, hogy a 30 évvel ezelőtti rendszerváltozás a demográfia alakulásában is nagy változást hozott. "Az azt megelőző időszakban átlagos volt a teljes termékenység arányszám, mondhatjuk úgy, hogy az átlagos gyermekszám kettő körül volt. Azt követően volt egy nagyon erőteljes változás, nemcsak nálunk, hanem egész Közép-Kelet-Európában, és

elindult egy halaszási folyamat.

A korai gyermekvállalás 30 éves kor felé tolódott el. Minden egyes volt szocialista országban a 2000-es évek környékén 1,3 volt a termékenységi arányszám" – ismertette. A 2000-es évek elején ugyan elindult a termékenységi szám emelkedése, de a 2008-as világválság megtörte azt, jelezte Spéder Zsolt, aki szerint most közepes helyzetben vagyunk az 1,5-ös termékenységi arányszámmal. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója hozzátette, Európában nincsen olyan ország, amely elérné a 2-es termékenységi számot.

A szakember azt is kiemelte, hogy az elmúlt harminc évben nőtt az egyedülállók részaránya is: 30 éve a nők felének két gyermeke volt, 14-15 százaléknak egy gyermeke volt, és gyermektelen volt 8-9 százalék, míg most 15 százalék a gyermektelen, 25 százalék az egygyermekes, és 35 százaléknak van csak két gyermeket. A gyermektelenség sok esetben nem tudatos választás. Spéder Zsolt végezetül megjegyezte, a kétkeresős családmodell történelmi távlatban csökkentette a gyermekvállalási kedvet.