eur:
394.24
usd:
369.95
bux:
65045.06
2024. április 20. szombat Tivadar
Arcok 1956-ból  - Kovács Imre

Arcok 1956-ból - Kovács Imre

Az InfoRádió – együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával – október 26-tól, 56 napon keresztül egy-egy portréval tiszteleg a hősök és mártírok emléke előtt. Most Kovács Imrét mutatjuk be.

Életpálya

Az 1956-os forradalom és szabadságharc budapesti felkelőcsoportjai közül a Wesselényi csoport, közismertebb nevén a Farkasok volt az egyik legjobban szervezett, legjelentősebb, amely november 4-e után súlyos harcokat vívott a forradalmat eltipró szovjet csapatokkal. A körülbelül ötvenfős alakulat parancsnokhelyettese a társai által „Kiskovácsnak” nevezett Kovács Imre volt.

Kovács Imre (1929–1958)

segédmunkás

1929-ben hétgyermekes családba született Monoron, édesapja molnársegédként dolgozott. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után előbb Kecskeméten, majd 1949-től Budapesten dolgozott; a forradalom kitörésekor esztergályos volt az Állami Építőipari Vállalatnál.

Nagy Imre 1956. október 28-i rádióbeszédét hallva a VII. kerületi rendőrkapitányságon nemzetőrnek jelentkezett, másnap a Kovács Dezső vezette Wesselényi csoport parancsnokhelyettese lett. Harcolt a Köztársaság téren, részt vett a pártház október 30-i ostromában. Az önbíráskodásban nem vett részt, sőt, Méhes Lajos pártfunkcionárius, későbbi országgyűlési képviselő életét mentette meg. Méhesnek sikerült elmenekülnie, miután az ostromlók kikísérték őt a pártház épületéből, ám a Péterfy Sándor utcánál újra körbevették. Ekkor lépett közbe Kovács Imre. Méhes később tett tanúvallomása szerint, miután elkísérték, Kovács ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle: „Most mi így viselkedtünk veletek, kíváncsi vagyok, hogy ha fordul a kocka, akkor ti hogy bántok velünk.” Október 31-én a Wesselényi csoport áttette székhelyét az Almássy téren található Magyar Textilipari Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetének épületébe, amelynek védelmét „Kiskovács” szervezte meg. Irányította a nemzetőrök járőrözését, a nemzetőrségen kívüliek lefegyverzését. Mivel az egység parancsnoka, Kovács Dezső a forradalmi szervezetekkel történt tárgyalásai miatt gyakran volt távol, az irányítás tulajdonképpen Kovács Imre kezében volt. November 3-án részt vett azon a gyűlésen, amelyen az Ideiglenes Karhatalmi Bizottság főparancsnokká választotta meg Király Bélát. Kovács ekkor még úgy vélte, hogy november 5-én már mindenki hazatérhet, és megkezdheti a munkát. A másnap meginduló szovjet katonai támadást a „Farkasok” már új bázisukon, a Royal Szállóban élték meg. A parancsnoka után ő is buzdító beszédet intézett embereihez: „Aki magyarnak érzi magát, az becsületesen harcoljon a forradalom megvédése érdekében.” A szállónál a következő napokban kialakult súlyos harcokban végig részt vett, bízva az ENSZ-csapatok segítségében. November 9-én, amikor a szállót már nem tudták tartani a szovjet erőfölénnyel szemben, feladták a harcot, s Kovács csatlakozott a Központi Katonai Kórházban ekkorra már kialakult, Radó György által vezetett politikai ellenálló csoporthoz. A Felkelő Forradalmi Ifjúság nevében kiadott röpcédulák terjesztésében vett részt, amelyekben tiltakoztak a szovjet megszállás ellen, kiálltak a szabad és független Magyarország mellett, követelték Nagy Imre és Maléter Pál bevonását a kormányba. Orosz nyelvű röpcéduláikon a szovjet katonáknak üzentek: „Szovjet katonák! Nem fasiszták ellen harcoltok! Ne lőjetek a magyar népre, a magyar munkásokra és parasztokra!” Kovács Imre tíz napig volt az ellenálló csoporttal, a szabadságharc leverése után gondnokként helyezkedett el az Építésügyi Minisztérium Szolgáltató Vállalatnál.

1957. július 17-én letartóztatták. Szervezkedés vezetése vádjával első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor hadbíró őrnagy vezette tanácsa a Kovács Dezső és társai per másodrendű vádlottjaként 1958. június 30-án halálra ítélte. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János alezredes vezette tanácsa 1958. október 4-én jogerőre emelte az ítéletet. Kovács Imrét – három társával együtt – október 7-én végezték ki.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Kovács Dezső és társai HL (BKB) 278/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Szilánkok és legendák. '56 Monor. Monor Város Önkormányzata, Monor, 2016.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2011.

Eörsi László: Adalékok az 1956-57-es ellenállás történetéhez. In: Valuch Tibor–Bak János–Gyurgyák János (szerk.): Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. 1956-os Intézet–Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 486–491.

Kiss István Gábor pályája

Szimler János pályája

Idézetek

„A Royal-szállóban működő csoport a Corvin-közi egységekből, az Almássy-téri csoportból, valamint az akkor szabadult bűnözőkből verődött össze. A bűnözők rabruhában mozogtak. Ez a csoport az utolsó napokban alakult, közvetlenül a szovjet erők beavatkozása előtt. Az utolsó napokig tartották magukat, mert komoly tűzfegyverrel rendelkeztek. Nekik köszönhető, hogy leégett a Vörös Csillag mozi és a Royal-szálló egy része. Értelmetlen, makacs harcuk sok szenvedést okozott a kerület lakosságának.”

Kik folytatták a „végsőkig” a harcot a VII. kerületben? Népszabadság, 1956. november 28. 6. p.

„A Rákóczi út irányából öt-hat pácélos és három-öt tehergépkocsi közeledett a Royal Szálló felé (...) A szovjet katonák egy része a mozgásban lévő tehergépkocsikról leugrált, a többiek pedig akkor szálltak le, amikor a kocsik a Dob utca elején megálltak. A páncélosok továbbhaladtak a Népköztársaság útja felé, és a szállóra tüzeltek. Mi kézifegyverrel tüzeltünk a páncélosokra, ezenkívül benzines palackokat, kézigránátokat dobáltunk rájuk, de megsemmisíteni egyiket sem tudtuk (...)

Vass Lajos vallomása a Royal Szállónál folyt harcokról. Eörsi László: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2011. 178. p.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. november 7.

(keretes írás)

(...) A szövetkezeti mozgalom eredményeit, a számbeli növelésért folyó munkát az ellenség sem nézi tétlenül, hanem az utóbbi időben erőteljes szövetkezetellenes agitációba kezdett. Egyes helyeken odáig mentek, hogy meg is fenyegették a belépni szándékozókat. Ugyanakkor az ellenséges elemek ellen nem folyik megfelelő harc. (...)

A Kossuth Kiadónál az év hátralévő részében is számos nagy érdeklődésre számot tartó újdonság lát napvilágot. Megjelenik magyarul Marx: Értéktöbbletelméletek című művének első kötete, amelyet Marx Károly a Tőke negyedik kötetének szánt. (...) A kiadónál előkészületben van Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének válogatott beszédeiből és cikkeiből összeállított kötet...(...)

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Dohányosokat kérdeztek, érdekes dologok derültek ki

Dohányosokat kérdeztek, érdekes dologok derültek ki

A leszokási hajlandóságot nagyban befolyásolja, hogy mennyire érezzük távolinak a dohányzás negatív, illetve a leszokás pozitív következményeit – derül ki az ELTE PPK kutatóinak 1500 dohányost bevonó vizsgálatából.

Kiderült, hány magyar dolgozik külföldön – és az is, mivel lehetne őket hazacsábítani

A magyarok főképpen a külföldön elérhető magasabb fizetés, az itthoni bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb jövő, valamint a "klíma" miatt vándorolnak ki valamelyik nyugat-európai országba – ez derült ki az Egyensúly Intézet felméréséből, amelyből javaslatcsomag is készült az intézet és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége összefogásából. Az InfoRádió Kozák Ákost és Gazsi Attilát kérdezte.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.22. hétfő, 18:00
Dobrowiecki Péter Lengyelország-szakértő, az MCC Magyar-Német Intézet kutatási vezetője
Mitrovits Miklós történész, Lengyelország-szakértő
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×