Néhány nemzedékkel ezelőtt ha a párok igent mondtak egymásnak a templomban és az anyakönyvvezetőnél, fogadalmuk örökre szólt - legalábbis az volt a társadalmi elvárás, hogy tényleg jóban-rosszban kitartsanak egymás mellett.

Ma már azonban alaposan átrendeződtek az együttélés szabályai és feltételei - hívta fel a figyelmet a modern társadalmi tendenciákra a Corvinus Egyetem díszdoktora, Vaskovics László, aki a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Intézetének a témában rendezett konferenciáján összegezte, hogy a mai kor embere milyen sok választási lehetőség előtt áll, ha párkapcsolatról kell döntenie.

A szingli életformát vagy a partnerkapcsolatot választja-e? Élettársai kapcsolatban éli le az életét, vagy netán beleugrik a házasságba? Egyáltalán mikorra időzíti párkapcsolatát? Ha a házasságot választja, akkor szülővé akar-e válni, vagy nem szeretne gyereket? Ha gyerek mellett dönt, akkor őt élettárssal, házastárssal vagy netán egyedül nevelje-e? Házasság esetén kitartson-e a választottja mellett vagy váljon el tőle, ha nem működik a kapcsolat? Ha elválik, fogadjon-e újra hűséget az új partnerének?

Ezek az opciók ma már nemcsak kulturálisan, de legálisan is lehetőséget jelentenek - mondja a szociológus, hozzátéve: régen legfeljebb megtűrték ezeket az alternatívákat, de semmiképpen sem fogadták el őket.

Bridget Jones mint életforma

A modern nőiség kapcsán sokat emlegetik a szingliséget - azt a fogalmat, amelyet még maguk a kutatók sem tudnak pontosan meghatározni, inkább megegyeznek abban, hogy nagyon összetett ez az életforma, és nyilvánvaló, hogy nem lehet egyaránt szinglinek nevezni egy 18 éves pár nélküli diáklányt és egy 70 éves szintén egyedülálló idős hölgyet.

Nem csupán egyszemélyes háztartás, hanem egy választott, hosszan tartó egyéni életforma - jobb híján így definiálta Vaskovics László a népszerű fogalmat. Bár felkapottnak és sokat emlegetettnek számít a szingliség, a kutató szerint a korábban végzett nemzetközi vizsgálatok kimutatták: Európában csak 8 és 15 százalékra tehető azok száma, akik 50 éves korukig életüket hosszú távú partnerkapcsolat nélkül élik le. Ennek ellenére a szakértő szerint a 30 éven aluliaknál, főleg a nyugat-európai országokban a karrierépítés előtérbe kerülése miatt egyre többen lesznek az egyedüllétet választók.

Szalma Yvette kutató szerint egyre rugalmasabb a felnőttkorba való átmenet. Több időt töltünk az oktatásban, és egyre elterjedtebbek a rugalmas foglalkoztatási formák, ezekkel összefüggésben pedig az olyan rugalmas párkapcsolatok válnak divatossá, mint az élettársi viszony vagy a szingliség.

A szociológus vizsgálatából kiderül: a magyar szingli nők közül leginkább azok adják be a derekukat és kötnek házasságot vagy létesítenek párkapcsolatot, akik magasabb iskolai végzettségűek, vagy éppen munkanélküliek. Kutatása arra is rávilágított, hogy a 26 és 30 év közötti egyedülállók körében legvalószínűbb a házasság, az idősebb szingliknél sokkal kisebb az esély az igen kimondására.

Menekülő útvonal: házasság helyett együttélés

Az örök hűségfogadástól ódzkodók nemcsak a szingli életformát, hanem az együttélést is választhatják. Vaskovics László szerint annak ellenére, hogy ennek tendenciája nő Európában, az élettársi kapcsolatot választók száma még mindig elég alacsony a kontinensen: a fiatal felnőttek csupán 10-20 százaléka nem akar hallani a házasságkötésről.

Főképp a skandináv országokban kedvelt az együttélési forma. Ezt a kutató azzal magyarázza, hogy az élettársi kapcsolat jogi intézménye egyre erőteljesebben formálódik az északi államokban, ahol már elenyésző a házasság és az élettársi kapcsolat közötti jogi különbség.

A szakértő hangsúlyozta: nemcsak jogilag, hanem kulturálisan is elfogadottá vált az élettársi viszony, így nem csoda, hogy növekszik azon párok száma, akik gyereket vállalnak, de nem teszik hivatalossá kapcsolatukat.Egyre népszerűtlenebb a házasság intézménye

Csökken a házasság népszerűsége és gyakorlata - sommázta véleményét Spéder Zsolt szociológus, adatokkal is alátámasztva állítását: a legtöbb európai országban 50 százalék körüli az esély, hogy a párkapcsolat házassággá alakuljon, de a vallásos országokban (például Lengyelországban és Szlovákiában) éppen az élettársi kapcsolat száma alacsony, a házasságoké pedig magas.

Magyarországon egyelőre még többen élnek házasságban, mint élettársi kapcsolatban, de a 25 év körüli fiatalok mindössze 20 százaléka mondja ki az igent - derül ki a kutatási adatokból. Az 1950 és 1960 között születetteknél ez az arány még nyolcvan százalékos. A szakértő szerint több olyan tényező is van, amely fontos hatással van a házasságokra. Érdekesség például, hogy a vizsgálatok rámutatnak: minél tovább él valaki élettársi kapcsolatban, annál kisebb az esélye, hogy összeházasodjon partnerével.

A terhesség azonban megnöveli a házasulási szándékot, hiszen ha jön a baba, sokan úgy gondolják, hogy ez örökre (vagy legalábbis hosszú időre) összeköti a párokat. A gyerek mellett a vallásosság is jelentős befolyásolási tényező - állítja Spéder Zsolt, aki szerint az oktatás is hatással van a kapcsolatokra: a felsőbb iskolai végzettségűek nagyobb arányban váltanak együttélésről házasságra, mert ők rendezettebb családi viszonyokra vágynak.

Vaskovics László hozzátette: hiába fogadnak egyre kevesebben örök hűséget egymásnak, az élethosszig tartó partnernélküliséget vagy a házasság nélküli együttélést még mindig kevesebben választják. Úgy véli: ezek csak életszakaszok, de tény, hogy a globalizáció növeli a bizonytalanságot, ezért nehezebben hozunk hosszú távú döntéseket, és halogatjuk a családalapítást. A kutató kiemelte: elterjedt nézet ugyan, hogy a férfiak hajlamosak magukra hagyni várandós párjukat, a tények nem ezt igazolják, az erősebbik nemhez tartozók túlnyomó többsége még ma is a házasság szükségessége mellett dönt.

Válásban jók vagyunk

2001-ben 40 százalék körüli volt a házasságok felbontásának aránya Magyarországon, 1975-ben még csak 27 százalék - hívta fel a figyelmet a válások számának megszaporodására Földházi Erzsébet, aki szerint bár nem tartozunk az élmezőnyhöz, európai viszonylatban is "jónak" számít a magyarok "teljesítménye".

A kutató megjegyzi: a válások száma a nyolcvanas években valamelyest csökkent, mert szigorodtak a jogiszabályok, és bevezették például a békéltető tárgyalást. A kilencvenes években azonban újra megugrott azoknak a pároknak a száma, akik házasságuk felbontása mellett döntöttek.

A szociológus kutatásaiból kiderül: a házasságon belül született gyerek stabilizálja a kapcsolatot, mégis a párok többsége úgy válik el, hogy van közös gyerek, aki azonban a család felbomlásával gyakran hátrányos helyzetbe kerül. Érdekesség azonban, hogy a harmadik gyerek születése növeli a válás esélyét. Ezt a szakértő azzal magyarázta, hogy sokan a házasságuk megmentése miatt, tehát kényszerből vállalnak újabb gyereket, vagy éppen azért, hogy több állami támogatáshoz jussanak.

Reprezentatív vizsgálatainak adatai szerint a házasság első 5 évében a legnagyobb a válás esélye, míg a vízválasztónak tartott hetedik évnél és azon túl csökken a kockázat. Nem meglepő, hogy azok közül, akik már 20 éve házasságban élnek, csak kevesen döntenek a válás mellett.

A hit visszatartó erő lehet. A szociológus szerint ugyanis a kevésbé vallásosak körében 40 százalékkal megnövekszik a válás esélye, mivel a liberálisabb szemléletű párok könnyebben bontják fel házasságukat.