Az eljárás 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult.

A Fővárosi Főügyészség 2003-ban emelt vádat a Postabank és Takarékpénztár Rt. egykori elnök-vezérigazgatója és a pénzintézet korábbi hat vezetője ellen, mert álláspontja szerint a vádlottak 1995 és 1997 között szándékosan megszegték a törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a pénzintézet tulajdonosait és a bankfelügyeletet.

A Fővárosi Bíróság 2006 júliusában első fokon felmentette a vádlottakat, de az ügyészség fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A 2004 októberében kezdődött perben Princz Gábort egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel is megvádolták, de a korábbi elsőfokú ítélet ez alól is felmentette.

A másodfokú döntés ellen Princz Gábor és három helyettese - akik 1,5-1,5 millió forintos büntetést kaptak - ügyében az ügyész súlyosbításért, míg a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek.

A harmadfokú eljárásra azért nyílt lehetőség, mert míg korábban az elsőfok felmentette a vádlottakat, a másodfok négyüket bűnösnek mondta ki.A bíróság indoklásában kifejtette: mivel az 1997-ben hatályos pénzintézeti törvény csak a banki vezetőkre vonatkozóan tartalmaz konkrét szabályokat, az alkalmazottakra csak kellő gondosságot ír elő, ezért vizsgálta csak a négy vádlott - vagyis a banki vezetés - felelősségét.

Kitért arra is, hogy a hanyag kezelés vétségét már az elsőfokú, nem jogerős ítélet is felvetette, de külön nem indokolta. Ezért vizsgálta azt a táblabíróság, amely végül bár egyetértett az elsőfokú ítélet megállapításaival, ugyanakkor a hanyag kezelést megállapította.

Azzal kapcsolatban, hogy a büntetőeljárási törvény alapján az elmaradt indokolás automatikusan új eljárás lefolytatását írná elő, a bíró azt mondta: a vád szerinti hűtlen kezeléssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének, így a hanyag kezelés vonatkozásában lehetősége volt a táblabíróságnak pótolni ezt a hiányosságot.

Mint a bíró fogalmazott: egyetértettek a korábbi döntéssel, miszerint a vádlottak szándékosan nem okoztak vagyoni hátrányt, ugyanakkor a vagyonvesztésben azzal, hogy a 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót nem teljesítették éveken keresztül és emellett a bank működését folyamatosan fenntartották, közrehatottak a vagyonvesztésben "a vádlottak padján nem ülőkkel együtt".

Felvetette a bankfelügyelet és a tulajdonosok (az állam) felelősségét is. Külön szólt arról is, hogy egyetértett a másodfokú bíróság azzal a megállapítással, hogy a vagyonvesztés - amely szakértő szerint 17 milliárd forint volt - "jórészt a vádlottakon kívül álló okok miatt következett be".

Az eredetileg mintegy 35 milliárd forintos hűtlen kezelés miatt indult büntetőügy vádjának alapját képező elhibázott üzletpolitikával kapcsolatban a bíró kifejtette: az büntetőjogilag nem értékelhető, mivel egy kereskedés során az üzleti nyereség lehetősége mellett a kockázat is fennáll.

Mint fogalmazott, miután a tulajdonosok nem akarták a tőkét megemelni, az osztalék kifizetéshez ugyanakkor ragaszkodtak, ezért jogi megoldásokkal igyekeztek elérni a nyolcszázalékos tőkemegfelelési mutatót. Ezt részben alárendelt kölcsöntőke kötvények vásárlásával biztosították, ám hitelből finanszírozva vették meg és így a bank tényleges helyzete nem változott.

A bíró indoklása során külön kiemelte: precedens nélküli, hogy 11 éve húzódik ez az eljárás. Utalt arra, hogy ezt figyelembe vette a büntetés kiszabásánál is.

Az 1997-ben hatályos jogszabályok szerint a négy vádlott akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható lett volna, ám a táblabíróság álláspontja szerint ez eltúlzott lett volna, ezért döntött az akkori legsúlyosabb 360 napi tételnyi pénzbüntetés mellett, a banki helyettes vezetők esetében pedig arányosan 150 napi tétel mellett.

A bíróság a továbbiakban helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, így a Princz Gábor elleni, a Budai Hengermalom Kft. üzletvásárlásával kapcsolatban különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés ügyében hozott felmentő döntést is.

Az ítélethirdetést követően Bárándy Péter, Princz Gábor ügyvédje úgy fogalmazott: az ítélet "nem jó". Ezt azzal indokolta, hogy bár a szándékosságot nem, a gondatlanságot megállapította a bíróság, de ő ennek okát "nem fedezte fel az ítéletben", mint ahogy azt sem, hogy bármiféle vagyoni hátránnyal összefüggésben állt volna a vádlottak magatartása.

Külön szólt arról is, hogy erre a döntésre nem számítottak.