Új-Zéland villamos energiatermelésének 65 százalékát adják a vízierőművek, a fennmaradó részt a geotermikus-, gáz-, szén-, szél- és némi napenergia biztosítja.
Low Hydro Storage Forces New Zealand to Boost Fossil Fuel Power Generation
— Roman Romanovich (@Romanovichphoto) August 27, 2024
Months of dry weather has forced power generators in New Zealand to boost fossil fuel electricity output by 67% so far this year.https://t.co/XJkk1lxrVl pic.twitter.com/JBuxUvl37r
Bár a vízenergiára gyakran úgy tekintenek, mint a megújuló energia egyetlen olyan formájára, amely nem olyan ingadozó, mint más zöld források (nem mindig fúj a szél és nem mindig süt a nap), ez sajnos nem igaz – írta egy helyi szakember, aki a Telegraph című brit lapban kongatta meg a vészharangot és figyelmeztetett a más országok számára is érvényes tanulságokra.
Bryan Leyland, több, mint 60 éves szakmai tapasztalattal rendelkező, energetikai tanácsadó és mérnök, aki a vízienergiára specializálódik.
„Nincs más megoldás, mint a tervezett áramszünet”
A honlapján található bemutatkozásában azonban elismeri: „komoly szkepszissel fogadom az állításokat, hogy a globális felmelegedést az ember okozta, hogy az valódi és veszélyes”, mert szerinte az „értéktelen számítógépes modellek rendre túl magas hőmérsékleteket prognosztizáltak... az éghajlat változik és nekünk fel kell készülnünk”.
Ezzel sokak számára kiírta magát az éghajlatváltozásról szóló vita fősodrából
– pedig cikkében fontos kérdéseket vet fel arról, hogy mi történik, ha egy ország nem termel elég zöld energiát és már nincs „visszaút”, azaz nem lehet pótolni a kieső mennyiséget fosszilis forrásokkal.
Ezt gyorsan meg is válaszolja: áramszünetek.
New Zealand staring at blackouts because of
— Steve Milloy (@JunkScience) August 28, 2024
"net zero" policies of previous government:
Gas supplies not available to make up for looming hydropower shortage.https://t.co/w9vxaZLsIa pic.twitter.com/rIvascQQ2X
Az „ökománia” miatt nincs tartalék fosszilis áramforrás?
Leyland „nettó zéró energia katasztrófának” írja lesz Új-Zéland energiapolitikáját, amit szerinte a progresszív politikusok egyik hőseként ünnepelt (de aztán posztjáról lemondó) Jacinda Ahern volt miniszterelnök kormányának „ökomániája” okozott.
Jacinda Ardern is wasting no more time. New Zealand just declared a climate emergency and pledged to make its public sector carbon neutral by 2025 pic.twitter.com/QUoJQgfaqM
— NowThis Impact (@nowthisimpact) December 7, 2020
Mint megjegyzi, egy aszályos évben a vízerőművek is kevesebb energiát tudnak termelni és Új-Zélandon mintegy 10 százalékkal csökken az onnan származó áram mennyisége.
A gyors ütemű zöld átállás jegyében bevezetett villamos-energia piaccal azonban „elfelejtették” azt a gyakorlatot, amire a múltban mindig törekedtek: hogy a nyár végére feltöltsék víztározókat és a szénkészleteteket, felkészülve arra, hogy a vízerőművek esetleg kevesebbet termelnek.
2024-ben nem sikerült feltölteni a tározókat és a vízszintek most szokatlanul alacsonyak.
„Egyelőre még boldogulunk, de ebből a helyzetből nehéz kilábalni, és a jövőben valószínűleg áramszünetekre kell számítani”.
Mindeközben a biztonsági tartalékként bevethető fosszilis erőműveket újra beindítva sem tudják tartósan pótolni a hiányt – magyarázza.
A zöld átállás jegyében tiltották a lelőhelyek feltárását
Új-Zélandon korábban az áram 20 százalékát gáztüzelésű erőművekből nyerték, de hat évvel ezelőtt az előző kormány a szén-dioxid-visszafogási politika részeként betiltotta a további gázfeltárást
„és most kétségbeejtően kevés a földgáz. Bár az új kormány már támogatja a kutatást, de az ezeket a forrásokat csak évek elteltével tudják felhasználni”
– magyarázza.
Közben, az óceániai szigetországnak egyetlen szénerőműve van, „de annak nincs elegendő széntartaléka, mert a villamosenergia-piacunk nem fizeti meg a megfelelő a fenntartás költségeit”. A helyzetet bonyolítja Új-Zéland energiapaci modellje – írja.
Csillagászati az áram ára, gyárak állnak le
Ennek eredményeképpen a problémák idén ahhoz vezettek, hogy a nagykereskedelmi piaci árak nevetségesen csillagászati szintre, akár 2 új-zélandi dolláros árra emelkedtek kilowattóránként (magyar pénzben körülbelül 460 Ft).
Ez máris egyes gyárak bezárását eredményezte, mások pedig veszélyben vannak.
Augusztusban többet között a papíralapanyagot előállító Winstone Pulp International közölte, hogy leállítja két üzemét, amivel 200 munkahely kerül veszélybe.
Mike Ryan, a Winstone főnöke azt mondta, hogy 2021. szeptembere óta 600 százalékkal mentek fel az áramköltségek.
Az ok: a megugró energiaárak immár működési költségeik 40 százalékát teszik ki – miközben egyes külföldi versenytársak hatszor kevesebbet fizetnek az áramért. Egy másik bedőlő gyár a Penrose papír- újrahasznosító üzem, amely dolgozói 75 százalékát kénytelen elbocsájtani.
#newzealand we are in BIG trouble. 4 mills have shutdown this week due to electricity suppliers along with cement works in Northland. Pam pac electricity rose from $700 off peak & $1500 on peak PER HOUR they can’t afford to run! Cement works had $1,000,000 increase over 3 DAYS! pic.twitter.com/Yz6ZveifZS
— WildandFree17 (@Wildnfree1984) August 8, 2024
Miért hagyták, hogy így legyen?
A külföld számára rossz példaként felhozott stratégiában Leyland szerint Új-Zélandon tévesen úgy gondolták, hogy „a villamos energia ugyanolyan áru, mint bármelyik másik”, és „ha felmegy az ár, csökken a kereslet”.
A villamos energia azonban nem olyan áru, mint bármelyik másik, mert nincs alternatívája vagy jelentős árrugalmassága.
De közben hajtották a „nettó zéró” politikát, leállították a földgázfeltárást és le akarták állítani a szénerőművet is, „pedig fontos munkát végez, segít felkapcsolva tartani a világítást”.
Lélegzetvételnyi idő, de marad a hosszútávú fenyegetés
Az azonnali katasztrófa 2024-ben elhárult – teszi hozzá, mert esett egy kis eső és mert az energiacégek kemény pénzeket fizettek egy nagy gázfogyasztó üzemnek, hogy álljon le, így a neki szánt készletből tudjanak áramot termelni.
De a hosszú távú probléma még mindig fennáll:
üres tározók, amelyeket újra kell tölteni, kevés hó olvad tavasszal, csökkennek a gázkészletek és 30 hajónyi szenet kell importálni az erőműnek.
Tovább súlyosbítja a problémát egy 380 MW-os kombinált ciklusú erőmű küszöbön álló leállítása, mivel nem talált biztos gázbeszállítót a következő 20 évre.
Ehelyett Új-Zéland inkább a szél- és napenergiában bízik, de „az ár az egekbe fog szökni, amikor kevés lesz belőle”. Amikor bőséges lesz, az árak összeomlanak.
Ez azt jelenti, hogy az épülő és tervezett szél- és naperőművek nem fognak annyi pénzt termelni, hogy ki tudják fizetni az építésüket és a működésüket.
Tárolni kéne a zöld energiát, de drága
Az egyik megoldás a hosszú távú tárolás – azaz akkumulátor-farmok megépítése – lenne, de ez még technológiailag nem megoldott (bár az ausztráliai Victoria államban 2021-ben üzembe helyezték a Tesla úgynevezett Megapack-jait. Ezek ugyanakkor csak különleges terhelés esetén vethetők be, mivel csak "egy órán át tudnak ellátni 650 ezer otthont”)
Leyland hozzáteszi:
jelenleg legalább 50-szer magasabb az áruk, mint ami gazdaságos lenne.
Tetézi a helyzetet, hogy Új-Zéland (akár csak más, a közlekedést és a fűtést áramra átállító országok) rohamosan növekvő áramfogyasztással számolhat.
Építhetnénk több geotermikus erőművet, de ez időbe telik – teszi hozzá. „Az egyetlen gyors megoldás az, hogy gázturbinákat vásárolunk és azokat működtetjük: nem túl szép kilátás”.
A fokozottabb vízenergia-termelést pedig sok környezetvédő akadályozza – teszi hozzá.
Tesla's giant Megapack battery installation in Victoria is nearing its deploymenthttps://t.co/UozbmAEeu3 pic.twitter.com/IV2ZV03VYS
— TESLARATI (@Teslarati) July 29, 2021
Az intő példa
A szakértő emellett még azon lamentál, hogy Kína és India miatt úgyis a kívánatos szint fölé megy az atmoszférába kerülő szén-dioxid mennyisége, akár költenek a nyugati országok hatalmas pénzeket saját emissziójuk visszafogására, akár nem.
Továbbá, hogy ebben a helyzetben az atomenergia lehet a kiút.
A szakember – akinek felvállalt klíma-szkeptikussága miatt valószínűleg nem túl erősen hat majd az érvelése – azt mondja:
Új-Zéland helyzete intő példa „minden olyan ország számára, amely nettó zéró emisszióra törekszik, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy elfogadható szinten maradjon az elektromos áram ára”.
Amíg a nettó zéró a fő cél Európa számára, addig elkerülhetetlenek az áramkimaradások és a magas ára – írja az új-zélandi energetikai szakember.
