Egyelőre 25 kép látható az elveszett műkincsek számára létesített internet oldalon, azzal a céllal, hogy az egykori tulajdonosok, vagy leszármazottaik bejelenthessék igényüket a festmények visszaszármaztatására.

Az érvényes jogszabályok alapján az úgynevezett elrabolt műkincsekre - ténylegesen elkobzott vagy kikényszerített adásvétellel, tehát áron alul megszerzett alkotásokra az egykori tulajdonosok, illetve örököseik igényt tarthatnak. Az internet-oldalon látható képek között Delacroix, Spitzweg, Liebermann, Chagall és Matisse alkotásai is szerepelnek.

A lefoglalt anyag feldolgozása még jó ideig eltart, de annyi máris kiderült, hogy közel 200 festmény valószínűleg egy drezdai zsidó műgyűjtőtől származik, aki Hitler hatalomra jutása után sorra megvált képeitől, és végül külföldre menekült a terror elől.

A müncheni lakásban lefoglalt alkotások egy része állami, tartományi vagy önkormányzati fenntartású múzeumból került a náci korszakban elfajzottnak minősített alkotások begyűjtését irányító propagandaminisztériumhoz, majd onnan Hildebrand Gurlitt műkincs-kereskedőhöz, aki a háború után közölte, hogy Drezda légitámadása során valamennyi kép elpusztult.

Az állítással ellentétben a műalkotásokat idővel fia, Cornelius Gurlitt vette birtokba és müncheni lakásán tárolta.

Két évvel ezelőtt egy vámvizsgálat során a Zürichből Münchenbe tartó vonaton feltűnően sok készpénzt találtak nála és az ezt követően elrendelt házkutatás alkalmával bukkantak a közel egy milliárd euró értékű képgyűjteményre.