Kilenc neandervölgyi ember maradványaira bukkantak Olaszországban. Az 50-60 ezer éves koponyatöredékeket, fogakat és egyéb csonttöredékeket Róma és Nápoly között félúton, egy tengerparti barlangban találták meg. A szakma szerint a felfedezés közelebb vihet minket ahhoz, hogy megtudjuk, a homo sapiens mikor és hogyan vándorolt be az európai kontinensre.
"A felfedezés mindenképp világszenzációnak számít, hiszen egy olyan leletegyüttesről, egy olyan fajról, a neandervölgyi emberről van szó, amelynek maradványai elég nagy számban kerültek már elő ugyan, de egy lelőhelyen ennyi egyed meglehetősen ritkaság" – fogalmazott az InfoRádiónak nyilatkozó antropológus, aki mindezt a távlati célok szempontjából titulálta fontosnak.
Hajdu Tamás megjegyezte, a rendelkezésre álló új és modern kutatási technológiáknak köszönhetően – egyebek mellett – archeogenetikai vizsgálatokra is lehetőség nyílik már a maradványokon, ami
tisztázhatja az esetleges genetikai kapcsolatot a neandervölgyi populációk között.
Olaszország kulturális minisztériumának közlése alapján az is kiderült, hogy a szóban forgó neandervölgyi emberek hiénatámadásban veszíthették az életüket. Ezzel kapcsolatosan az ELTE Embertani Tanszékének adjunktusa emlékeztetett, hasonló megállapításra csak néhány évvel ezelőtt volt elsőként példa, amikor olyan sérülés-, illetve rágásnyomokat találtak csontokon, amiből végül „sikerült összerakni a mozaikot, hogy a leghíresebb kínai leletek esetében – amelyek zömében egy barlangból kerültek elő – bizonyosan barlangi hiéna által összehordott maradványokról van szó.” Hiszen
egy nagyobb ragadozó, akár egy dögevő, olyan sérüléseket képes okozni, amelyek a későbbiekben is fennmaradhatnak
– vélhetően az olasz leleteknél is erről van szó.
Az olasz szakemberek várakozásai szerint a leletek alapján tökéletesen rekonstruálható lesz a korabeli környezet is. Hajdu Tamás magyarázata szerint ennek feltárására Magyarországon is számos hasonló példa van: így például a miocén, tehát a nagyjából 10 millió évvel ezelőtti időszakból is van olyan lelőhelyünk, ahol nemcsak az ősi emberszabásúak maradványait tudják vizsgálni a kutatók, hanem az is rekonstruálható, hogy milyen környezetben éltek, milyen táplálékot fogyaszthattak. „Ezek összevetetők a maradványok jellegzetességeivel, tehát a fogmaradványok sérülésnyomaival vagy a fogzománcvastagsággal.”
Az antropológus meglátása szerint mindenképp fontos lenne tudni, hogy milyen táplálékot fogyasztottak a neandervölgyi emberek. Az olasz leletek kapcsán pedig vannak is arra nézve kísérletek, hogy a fogkőmaradványokból próbáljanak elcsípni olyan növényi maradványokat, amelyek az étrendre utalnak.
Korábbi teóriák szerint, miután a neandervölgyiek egy hidegebb éghajlathoz hozzászokott csoportot jelentettek, ezért inkább nagy termetű állatokra vadásztak, és „óriási” mennyiségben fogyasztottak húst. Ugyanakkor fontos felfedezésnek számíthat, hogy a fogkővizsgálatok előzetes eredményei azt sejtetik, hogy több növényi eredetű táplálékot – elsősorban vadgabonaféléket – is nagyobb mennyiségben fogyasztottak.