A zsebatlasz különlegessége, hogy az nem a hagyományos módon, például fotómozaikon, vagy egy "sötétebb-világosabb foltokból" álló úgynevezett albedo-térképen, vagy pedig egy domborzati térképen mutatja be a Marsot, hanem korábban publikált tematikus információk felhasználásával. Így egy sokkal komplexebb, földrajzi szemléletű térkép született, ami elsősorban a domborzatot, valamint a különböző felszíni formákat tartalmazza – magyarázta az InfoRádiónak a szerző. Hargitai Henrik megjegyezte, úgy láthatók a marsi völgyhálózatok, gleccserek, dűnemezők, vulkánok és további tucatnyi alakzat elhelyezkedése, mintha egy "földi" térképet néznénk.

„Ott érezhetjük magukat” – fogalmazott. Vagyis a Mars nem egy idegen égitestként jelenik meg a térképen, hanem a

földi szemmel is átlátható és tájként értelmezhető területté válik.

Az ELTE adjunktusa arra is kitért, hogy a Mars nagyon nagy magassági különbségeit – hiszen a legalacsonyabb pontja mínusz 8 kilométeren van, míg a legmagasabb csúcsa 20 kilométernél is magasabban – nem a Föld esetében megszokott színekkel jelezte, mert az hamis képet adott volna az égitest karakterisztikájáról. Ezért inkább maradt a barna és a sárga árnyalatainál, valamint a fehérnél. Utóbbi a mélységeket jelöli, amelyeket a valóságban köd borít.

A Mars 36 zsebatlasz nem pusztán egy ismeretterjesztő kiadvány, hanem a tudományos közösség szempontjából is érdekes mű, ezért márciusban Houstonban is bemutatásra kerül. Még a NASA-ban dolgozva kezdte el készíteni, és most a European Science Foundation-tól kapott támogatás révén készülhetett el.