Az életnagyságú celebeszi disznót sötétvörös és okker festékkel készítették a barlang falára egy jelenet részeként. A képet az Indonéziához tartozó Szulavézi-szigeten (Celebeszen) találták egy eldugott völgyben, a Leang Tedongnge barlangban. A barlangfestmény a legkorábbi bizonyítéka annak, hogy a régióban megjelentek az emberi települések.

"Azok az emberek, akik a festményt készítették már modern emberek voltak, olyanok, mint mi, birtokában voltak minden képességnek és eszköznek, hogy olyan festményt készítsenek, amilyet akartak" - mondta el Maxime Aubert, a Science Advances folyóiratban megjelent felfedezésről készült tanulmány társszerzője.

Aubert, aki a kormeghatározás szakértője, a festményen talált kalcitlerakódást vizsgálta és Uránium-izotópos módszerrel állapította meg, hogy a lerakódás 45 ezer éves. A kutatók szerint ez igazolja, hogy a festmény legalább ilyen idős, de mint rámutattak, akár még ennél is régebbi lehet, mivel egyelőre csak a rajta talált kalcitlerakódást vizsgálták.

A tanulmány szerint a festmény 136 centiméter hosszú és 54 centiméter magas. A disznó fején szarvszerű agyarak is láthatók, ami a faj kifejlett hím példányainak jellegzetessége. Az állat képe körül kézlenyomatok, valamint részben fennmaradt két további disznóábrázolás is látható.

A tanulmány másik szerzője, Adam Brumm szerint a barlangi festményen ábrázolt jelenetben a disznó a két másik disznó közötti harcot vagy interakciót szemlélhette.

A kézlenyomatok elkészítéshez a művészeknek előbb rá kellett nyomniuk a kezüket a barlang falára, hogy azt fújják körbe a festékkel. A régészek abban bíznak, hogy a nyálmaradványok alapján sikerül DNS-mintát is azonosítaniuk.

A barlangi állatábrázolás lehet a maga nemében a legöregebb ilyen festmény, de nem a legősibb festmény, mivel a dél-afrikai hashtagszerű ábrák, amelyek 73 ezer éve készültek, időben jóval megelőzik.