eur:
413.48
usd:
396.47
bux:
78741.84
2024. december 22. vasárnap Zénó
Ott tartunk, mint a tatárjáráskor

Ott tartunk, mint a tatárjáráskor

Egy új kutatás megállapította, hogy a középkorban az úgynevezett kis jégkorszak hűvösebb, csapadékosabb időjárása meghatározó hatással volt az Alföld településszerkezetére. Ez a felismerés akár a jelenlegi, 21. századi migrációs folyamatok kutatása szempontjából is hasznos – mondta az InfoRádió Szigma – a holnap világa című tudományos magazinműsorában Pinke Zsolt, a Szent István Egyetem Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszékének vezető kutatója.

A természettudósok és bölcsészkutatók csoportjának új tanulmánya megállapította, hogy a középkori kis jégkorszak csapadékos időjárása döntően befolyásolta az Alföld bizonyos részein a településszerkezet változásait. Sőt, feltételezések szerint a jelenség általános volt, és egész Európa, de még Észak-Amerika más síkságain is tetten érhető az éghajlatváltozás miatti elvándorlás.

Azt látjuk, hogy valamikor a 13. század környékén Európa nagy részében megváltozik a klímarendszer: hidegebbekké válnak a telek. Kende Zoltán kollégám vizsgálatai arra utalnak, hogy a Kárpát-medencében körülbelül a század közepétől, valamikor a tatárjárás környékén nagyon szigorúak lettek a telek. A tatárok fel is jegyezték azt, hogy a Duna jegén tudtak átkelni, ez biztosította a számukra az utat a Dunántúlra 1242-ben.

Valamikor a 13. század közepén kezdődött, a vége pedig egyes kutatók szerint az 1863-as nagy aszállyal ért véget, míg mások szerint valamikor a 19. század végén. Vannak olyan elképzelések is, hogy ez a kis jégkorszak kitolódik a 20. század első feléig.

Egy ilyen jelentős változásra az embereknek, az ott lakóknak is reagálniuk kell. Mi történt ezekben az évszázadokban?

A kutatásunk döntően erre irányul. Nagyon eltérőek a kihívások is, és eltérőek a válaszok is. A kis jégkorszak nem egy egységes, hideg, csapadékbő időszakként jellemezhető, mert vannak benne kifejezetten száraz, aszályos időszakok is, amelyekben voltak nagyon csapadékos időszakok is.

Hogyan alkalmazkodtak mindehhez a kor emberei?

Mi elsősorban az Alfölddel foglalkoztunk. Azt látjuk, hogy itt migrációval válaszoltak erre a kihívásra. Az érzékeny, mélyebb területekről elmozdultak a települések, és az olyan területek, amelyek korábban adott esetben sűrű faluhálózattal rendelkeztek, teljesen kiürültek.

Elég megdöbbentő jelenség, hogy komplett kis tájakról eltűnt a településállomány.

A reakciójuk különben az volt, hogy nem nagy távolságokra költöztek el. Szerencsére a Kárpát-medencében és itt, az Alföldön is voltak olyan területek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy választ adjanak erre a kihívásra. Ezek a közösségek mezővárosokba tömörültek döntően az Alföld kiváló, jó szántóföldi alkalmasságú területein.

Ezek a mezővárosok az elhagyott falvak területét a táji adottságokhoz nagyon jól alkalmazkodó extenzív állattartással hasznosították, és az Alföldet Európa első számú marhaexportőrei közé emelték. Ez pedig a Magyar Királyság szempontjából sorsdöntő kérdés volt, mert a legfontosabb exportbevételeit a marhakivitel biztosította.

Gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy magasabbra költöztek az emberek?

Igen, határozottan. A magasabbra költözést statisztikai eszközökkel sikerült igazolni.

A településszerkezet mellett változott a növényzet is? Hiszen mégiscsak egy kisebb éghajlatváltozásról beszélünk.

Egy eléggé komoly éghajlatváltozásról beszélünk. Nagyon nagy eredményként tekintünk arra, hogy a településállomány átalakulásával párhuzamosan sikerült rekonstruálni a növényzet összetételében is az átalakulást. Ezzel érezzük magunkat feljogosítva arra a következtetésre, hogy a terület hidrológiai viszonyai alapvetően átalakultak. Mert megnövekedett a mocsári növények aránya az Alföldön, és a vízi növények, a vizes élőhelyekhez kapcsolódó növények aránya is kifejezetten megnövekedett.

Egy olyan időszakot vizsgálnak, amikor tatár, török uralom volt Magyarországon, amikor eleve nagyon sok település elnéptelenedett. Honnan tudják, hogy melyik az a település, ami azért szűnt meg, mert odébbvándoroltak a lakók, és melyik azért, mert elmenekültek például a törökök elől?

Azt látjuk, hogy az Árpád-korban lakott, de később elhagyott, Mátyás király korában már nem lakott települések között a települések magasságát tekintve szignifikáns eltérés van. A tatárjárás pusztította a teljes településállományt, lényegében sávokban kiirtottak nagyon sok falvat. Viszont a visszatelepítés nem mindenhol történt meg.

Vannak olyan területek, amelyek úgy tűnik, hogy már a török előtt elkezdtek kiürülni, és ezek a török kor után is lakatlanok maradtak. Ilyen például az általunk vizsgált Hortobágy is. Mi indokolná azt, hogy az ott lakásra alkalmas helyekre nem költöznek be új lakosok?

Valójában arról van szó, ami a jelenlegi globális folyamatokra is jellemző, hogy bizonyos területek alkalmatlanná váltak az ott lakásra.

Mi lesz a következő projekt, amin dolgoznak majd?

Úgy tűnik, hogy az a kérdés, amit sikerült itt felvetnünk az Alföldön, az komoly kérdés az észak-amerikai alföldön és a nyugat-európai alföldeken ugyanebben az időben. És úgy tűnik, hogy az északi féltekét érintő kis jégkorszaki klímaváltozás nyomai több nagy alföldön is nyomon követhetőek. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert ezek az alföldek valójában az emberiség élelmiszerellátása szempontjából kulcsterületek. Ráadásul ez nemcsak egy történeti kérdés, mert ez a napjaink kihívására, a napjaink klímaváltozására vonatkozó analógia.

Abban segít, hogy megtudjuk, milyen hatása lesz a jelenkori klímaváltozásnak a társadalomra. Nagyon kevéssé tudunk pontosan előre jelezni, ezért nagyon fontosak a történeti analógiák.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.23. hétfő, 18:00
Gálik Zoltán
a Budapesti Corvinus Egyetem docense
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×