A hét centi hosszú, valószínűleg fiatal, vagy még magzatkorában elpusztult vízi hüllő, a Sinohydrosaurus lingyuanensis csontváza az első olyan fosszília, amely bizonyítja: a mai kígyókon, teknősökön, gyíkokon és krokodilokon is megfigyelhető fejlődési rendellenesség már őseiket is sújtotta.

A lelet azért is elképesztő, mert a természet csak elvétve őrzi meg az élőlények csontjait. Az, hogy egy ilyen ritka, kétfejű mutáns csontváza megmaradt, szemben áll a valószínűség törvényével.

A különleges teremtmény gerince fejlődése során kétfelé ágazott, így a kígyó testén két nyak és fej alakult ki.

Az ilyen rendellenességgel születő hüllők nem maradnak sokáig életben a természetben, fogságban azonban normális életük lehet.

Ez lehet az ókori mítoszok alapja

Az ilyen mutánsokról szóló első modern kori feljegyzés Arisztotelésztől származik. Ilyen volt a Hydra, a rettenetes, kilencfejű tengeri óriáskígyó, vagy Cerberus, az alvilág kapuját őrző háromfejű kutya.