A Föld körüli pályán keringő űrrepülőgépeken és a Nemzetközi Űrállomáson nem jelentkezik a probléma, hiszen a bolygót körülvevő mágneses mező megóvja az embereket a halálos veszélyt jelentő sugaraktól, amelyek a Napból és a mélyűrből érkeznek.

A Földön kívül azonban semmi sem állja útját a hosszabb távon visszafordíthatatlan elváltozásokat, rákot okozó nagyenergiájú részecskéknek.

Az amerikai elnök által is célul kitűzött Mars-utazás hónapokig tarthat, és az eredeti elképzelés szerint csak úgy lehetséges, ha a járművet vastag, nehéz, fémbevonatú pajzzsal szerelik fel. Ez viszont jelentősen növeli a vállalkozás költségeit.

John Slough a Seattle-i Washington Egyetem munkatársa a NASA megbízásából kutatja a probléma megoldását. A professzor elismeri, hogy a részleteken még dolgozni kell, de szerinte az alapkoncepció egyértelmű: az űrhajót és az asztronautákat plazmafelhővel kell megvédeni a halálos sugaraktól.

Az elképzelés értelmében a fedélzeten elhelyezett, nagyfeszültséget generáló készülék bontaná fel a hidrogént protonokra és neutronokra, az így keletkező plazma pedig felhőt alkotna a hajó körül. Ahhoz, hogy a plazma ne szóródjon szét, szükség volna egy kb. 100 méter átmérőjű, feszültség alatt tartott dróthálóra is. Ez a különleges kalitka olyan védelmet biztosítana, mint egy több centiméter vastag alumíniumpajzs - állítja Slough.

A védőkalitkát alkotó hálót "összecsomagolva" vinnék az űrbe és a Földtől távolodva bontanák ki. Problémát jelenthet azonban, hogy a "drótoknak" a napsugarak miatt kialakuló magas hőmérsékleten is szupravezető (gyakorlatilag nulla elektromos ellenállású) anyagból kell lenniük ahhoz, hogy a pajzs működőképes legyen, de a kutatásvezető szerint állítólag már létezik ilyen anyag, akár kereskedelmi forgalomban is.

A végső kérdés persze az, hogyan is kerül a kulcsfontosságú plazma az űrhajóra. A mérnökök erre rendkívül egyszerű megoldást ajánlanak: azt mondják, a bolygóközi utazáshoz a mostani meghajtásnál fejlettebb, jelenleg még kísérleti stádiumban lévő plazmahajtóművet használnának, aminek "kipufogójából" bőségesen állna rendelkezésre az alapanyag a védőpajzs folyamatos működtetéséhez.