A terrorfenyegetettség miatt B, C és D tervvel is készültek a szervezők a párizsi olimpia megnyitó ünnepségére, és a magas szintű készültség miatt atrocitás nem is történt, ám az időjárásra nem tudtak felkészülni. Már péntek délután figyelmeztetést adtak ki a heves esőzések miatt, és az előrejelzés be is jött: az ünnepség nagyjából tíz perce zajlott, amikor elkezdett esni, egyre erősebben – és ez így maradt az egész show alatt. Ez alaposan rányomta a bélyegét a színpompás, grandiózus és valóban egyedi ceremóniára. A Szajnán hajókon szállított sportolók sem tudtak zárt helyre vonulni, hiszen a fedélzetről kellett integetniük és a zászlókat lengetniük, és a parton felállított mobillelátókon összegyűlt tömeg feje fölött sem volt tető, néhány magas rangú vendégtől eltekintve. Előkerültek az esőkabátok és a kisebb esernyők – a nagyobbakat a bejáratnál elvették –, de sokan adták fel, és a csapadék elől inkább hazaindultak, miután saját nemzetük olimpikonjait látták elhajózni. A sportolók is esőkabátot húztak, és nem volt csoda, hogy sokan nem várták meg a négyórás ceremónia végét, hanem inkább visszaindultak a faluba.

A lezárások és terelések miatt sokat kellett gyalogolni a tömegközlekedési eszközöktől, ráadásul a legújabb információkkal sem volt minden önkéntes naprakész, de segítőkészségükkel nem volt gond, ha kellett, fordítóprogramot bevetve vagy kézzel-lábbal mutogatva próbálták irányba állítani a vendégeket. Az egyenruhások akár többször is ellenőrizték az akkreditációt vagy a jegyeket.

A szurkolók közül sokan, akiknek nem volt jegyük, a kerítésen túl zsúfolódtak össze, hogy rálássanak a folyón zajló eseményekre, és kapjanak egy kis ízelítőt a megnyitó programjából. Az ő elszántságuk tartott ki legtovább, esőben is hősiesen figyelték a Szajnát vagy a kivetítőket. Sok szempontból olyan volt az este, mint egy augusztus 20-i tűzijáték a Duna-parton.

Nagy örömujjongás kísért egy-egy feltűnő hajót, mellettem benini és brazil drukkerek is voltak, és kölcsönösen megtapsoltuk egymás versenyzőit. Mivel a folyó hat kilométeres szakaszán szinte folyamatosan zajlottak az események, a legtöbben csak a kivetítőn nézhették a műsort, ha épp nem pont előttük énekelt Lady Gaga, Aya Nakamura, vagy táncoltak a művészek. Ráadásul a show egy része előre felvett elemekből állt.

Voltak, akik a környező éttermekbe és bárokba húzódtak be, a tévére rá-rápillantva figyelték a műsort, és csak az Eiffel-torony különleges kivilágítását megnézni hagyták el az asztalukat.

Ami pedig magát a megnyitót illeti, az biztos, hogy minden szempontból különleges, látványos, néha polgárpukkasztó, pimasz, a határokat feszegető előadást láthattunk, olyan elemekkel, amelyet bizonyos okok miatt sokáig lehet még emlegetni – és vélhetően ez is volt a cél.