Infostart.hu
eur:
379.84
usd:
324.98
bux:
126534.75
2026. március 3. kedd Kornélia
Argentin szurkolók a katari labdarúgó-világbajnokság C csoportjának harmadik fordulójában játszott Lengyelország-Argentína mérkőzés előtt a Dohai 974 Stadionban 2022. november 30-án.
Nyitókép: MTI/EPA/Friedemann Vogel

Az argentinok eddig csak egy vb-meccset nyertek a hollandok ellen – de az aranyat ért

Szinte nincs olyan futballrajongó, akinek ne lenne meg a maga emléke egy világbajnokságon játszott argentin–holland-mérkőzésről. A két válogatott immár hatodszor találkozik egymással a vb-történelemben, ezúttal péntek este, Luszailban. Az argentinok csak egyszer győztek, de az világbajnoki címet ért.

A hollandok minden bizonnyal az elsőre emlékeznek a legszívesebben, 1974-ben, az NSZK-ban rendezett világbajnokságon óriási különbség volt a két csapat között, a javukra. Az Oranje talán az egész tornán akkor játszott a legjobban, pedig nem könnyű a választék, egy nemzedék a nagyvilágban akkor szeretett bele a narancsmezesek játékába.

Egy kicsit hasonlított az akkori helyzet a mostanira: az Oranjénak az volt sorozatban a 13. veretlen mérkőzése. (Most 18-nál tart.) Johan Cruyff-fal nem tudtak mit kezdeni a védők, az 1966-os botrány után a világbajnokságokra ezen a tornára visszatérő argentinoknak hiábas voltak remek játékosaik, mint Houseman, Yazalde, Balbuena, Ayala és az ifjú Kempes, nem volt esélyük.

Négy évvel később már más volt a helyzet. Az Oranje – immár Johan Cruyff nélkül – négy éven belül másodszor játszott és másodszor veszített világbajnoki döntőt a rendező ország válogatottja ellen. 1978-ban az argentinokkal szemben, akiket addig sem hátráltattak a játékvezetők, de a hollandok később úgy gondolták, a FIFA abban a biztos tudatban jelölte a fináléra az olasz Sergio Gonellát, hogy ő majd tudja a dolgát.

Az igazság kedvéért: a korábbi mérkőzésekhez képest kevesebb volt a vitatott eset, a hollandok mégsem voltak hajlandók részt venni a mérkőzés utáni ceremonián, s Ruud Krol, a csapatkapitány később azt mondta, mindannyiukban forrt a düh amiatt, mert nem kaptak egyenlő esélyt az argentinokkal. Mindazonáltal, ha Rob Rensenbrink labdája a 90. percben a kapufáról nem kifelé jön, az argentinoknak nem lett volna esélye egyenlíteni. Viszont a hosszabbításban Mario Kempes megnyerte nekik a meccset és a vb-serleget.

1998-ban, Franciaországban találkoztak megint világbajnokságon, erre a mérkőzésre már a mostani negyvenesek is jól emlékezhetnek. Az előző fordulóban az Albiceleste, botrányos mérkőzésen, az angolokon került túl, a marseille-i negyeddöntő annál valamivel simább volt. Viszont ott nem tudott nyerni a húsz évvel azelőtti világbajnok válogatott csapatkapitánya, Daniel Alberto Passarella szövetségi kapitány által irányított kék-fehér gárda.

A hollandok Artur Numan kiállítása miatt, 1-1-nél, a 76. percben emberhátrányba kerültek, de tíz perc múlva a Burritónak Kiscsacsinak becézett Ariel Ortega butasága miatt ez is kiegyenlítődött. A 90. percben aztán Dennis Bergkamp belőtte világhíressé lett gólját.

Ez volt az utolsó igazán látványos vb-meccs a két csapat között. Pedig találkoztak 2006-ban és 2014-ben is. Németországban unalmas gól nélküli döntetlent játszottak a csoportkör utolsó fordulójában, addigra már mind a két csapat továbbjutott.

Lényegesen nagyobb volt a tét nyolc évvel később, Brazíliában: a világbajnoki döntőbe jutás. Egy nappal a világot sokkoló Németország–Brazília (7-1) meccs után nem, hogy nyolc, de egyetlen gól sem esett, így tizenegyespárbaj döntött. Mind a négy argentin belőtte a magáét, az ötödik lövőre már nem is volt szükség, miután a hollandok közül Ron Vlaar és Wesley Sneijder is rontott. Pedig az előző körben, a Costa Rica-iak ellen egyik holland sem tévesztett.

Nyolc évvel később, most újra találkozik a két válogatott az egyenes kieséses szakaszban. Akkor is Louis van Gaal volt a holland szövetségi kapitány, a mostani kerettagok közül ketten is pályára léptek: Daley Blind és Lionel Messi.

Címlapról ajánljuk
Irán: mást mond Donald Trump és a hadügyminisztere, J.D. Vance alelnök pedig hallgat

Irán: mást mond Donald Trump és a hadügyminisztere, J.D. Vance alelnök pedig hallgat

Az Irán elleni katonai támadás nemcsak a Közel-Keletet rázta meg. Washingtonban sokan törésvonalakat vélnek felfedezni a kormányzaton belül. Donald Trump és alelnöke, JD Vance külön helyszínről követte az eseményeket, ami sokak szerint politikai különbségeket is jelezhet. Eközben Pete Hegseth hadügyminiszter szerint „nem rezsimváltó” háború folyik, miközben Donald Trump többször is egyértelműen kijelentette: rezsimváltást akar, és fel is szólította Irán népét, hogy „vegyék kezükbe saját sorsukat” a bombázások végeztével.
inforadio
ARÉNA
2026.03.03. kedd, 18:00
N. Rózsa Erzsébet
egyetemi tanár, Közel-Kelet-szakértő
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×