Gazdasági szempontból nem is érdemes összevetni a két eseményt, a paralimpia nyomába sem érhet az olimpiának – emelte ki Szabados Gábor. Az egyik profi sportolók versengése, a paralimpia viszont egy szabadidősport-rendezvény, a résztvevők jelentős része nem hivatásos sportoló. A sportközgazdász arra is felhívta a figyelmet, hogy mindenki a saját bőrén is tapasztalja azt, hogy mennyire követte az olimpiát és mennyire követi most paralimpiát.
"Nézettségben, szponzori támogatásban, megjelenésben, minden egyes a gazdasághoz köthető körülményben óriási a különbség. Éppen ezért fontos, hogy a paralimpia ilyen módon az olimpiával párban megjelenjen, ugyanazokon a helyszíneken, rögtön az olimpia után hasonló külsőségek között, mert éppen ez mutatja azt az értéket, hogy fogyatékosok sportja ugyanolyan értékű tud lenni, mint az épeké" – mondta.
Itthon néhány parasportoló korábban az épekéhez hasonló ismertségre tett szert, például Pásztory Dóra vagy Sors Tamás, de nem ez a jellemző,
mert a korábban említett korlátok miatt ugyanolyan népszerűséget nem tudnak elérni a paralimpiai sportolók.
"Egy olyan társadalomban, amilyen a magyar is, amely fokozott figyelmet fordít a sporteredményekre és különösen az olimpiai eredményekre, ennek a nagy érdeklődésnek az oldalvizén a paralimpiai sportolók is nagyobb figyelmet tudnak kapni, mint azokban a társadalmakban, ahol az olimpia sincs annyira a középpontban, mint nálunk" – tette hozzá a szakértő.
Szabados Gábor kiemelte, a paralimpia fő értékét nem a gazdasági hangsúly adja, hanem annak a kifejezése, hogy egyenrangúak az olimpikonok a paralimpikonokkal, és az épek a fogyatékosokkal. Ez egy erős üzenet, amit erősít, hogy minden pályázó ország vállalja, hogy nemcsak olimpiát rendez, hanem paralimpiát is, csomagban értékesítik a televíziós jogokat is és minden egyebet.
"A két esemény mindig összekapcsolódik, és ez a létező legerősebb üzenet.
A fogyatékosoknak a társadalomba való általános integrációjában a paralimpia az egyik legerősebb kommunikációs elem" – jelentette ki a sportközgazdász, és beszélt a parasportolók díjazásáról is: az olimpikonoknak járó állami jutalom felét kapják a paralimpiai érmesek és helyezettek. Szerinte két szempontból is lehet értékelni a díjazást: ha azt mondjuk, hogy az olimpikonok munkája egyenértékű paralimpikonokéval, akkor felvetődhet a kérdés, hogy miért csak a fele, ha viszont azt nézzük, hogy milyen gazdasági háttér áll az olimpia és a paralimpia mögött, milyen népszerűséget, ismertséget tudnak elérni az olimpikonok, akkor ez az 50 százalék kifejezetten magas.
"Ez az 50 százalék olyan szimbolikus szám, ami egyszerre mutatja azt, hogy a kettő között van különbség – mondta Szabados Gábor –, viszont azt a nagyon fontos összetartozást is hangsúlyozza azáltal, hogy legalább a felét eléri. Különböző elvek és értékek között kell egyensúlyozni, ez az 50 százalék az üzenet és a szimbolika szempontjából egy elfogadható arány."
