eur:
401.2
usd:
345.56
bux:
97958.26
2025. június 25. szerda Vilmos
Nyitókép: thefa.com

50 év, 50 meccs: futballnosztalgia karantén idejére – 1973

Ötven év, ötven mérkőzés. A legjobbak a legjobbakból. A Crème de la crème. Az Infostart.hu összeállította az elmúlt fél évszázad legfantasztikusabb futballmeccseit, minden évből egyet. Anglia 1950-ig nem vett részt a labdarúgó-világbajnokságokon, utána, egészen 1973 őszéig, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne jusson ki oda.

Hét évvel jártunk az angolok hazai címnyerése után, de a szövetségi kapitányon kívül csupán a balszélső, Martin Peters képviselte a világbajnokokat. A „háromoroszlánosok” korábban csak 1-1-re végeztek a walesiekkel Londonban, sőt kikaptak a lengyelektől Chorzówban, így csak a győzelem hozott volna vb-részvételt. Peters túljárt már a hatvanadik válogatottságán, de a többiek sem voltak rutintalannak mondhatók, a kezdő tizenegyből csupán a kor egyik bombázója, Mick Channon és a sheffieldi Tony Currie nem volt még túl a tizedik válogatottságán a mérkőzés előtt. Ugyanakkor nem volt igazán összeszokott a csapat, csak a Spurs (Peter, Chivers) és a Leeds United (Madeley, Hunter, Clarke) adott több futballistát is a kezdő csapatba.

Allan Clarke, a Leeds United centere sokszor nem akart hinni a szemének a mérkőzésen a lengyel kapus, Jan Tomaszewski bravúrjait látva: „Az volt az érzésünk, hogy olyan jó csapatunk van, hogy akár az 1966-osok sikerét is megismételhetjük. Hogy megnyerhetjük a világbajnoki címet. A továbbjutáshoz elég lett volna bármilyen különbséggel legyőzni a lengyeleket. Ez volt a legegyoldalúbb válogatott meccs, amelyen valaha játszottam, de a kapusuk hihetetlen volt. Bravúrt bravúrra halmozott, néha meg szerencséje volt. Néhány védésnél ő maga sem tudta, mit csinált, de mindig elakadt benne a labda. A labda csak megütötte. A második félidőben berúgtam egy tizenegyest, de ez kevésnek bizonyult, újabb gólt már nem tudtunk szerezni. Pedig százezer ember hajtott minket a Wembley-ben.”

Egy másik leedsi futballista, a kemény Norman Hunter még évtizedekkel később is elérzékenyült e mérkőzésre gondolva: „El kellett volna rúgnom a labdát ahelyett, hogy megpróbálom megjátszani. Így elveszítettem, ebből indult a lengyel akció a góljuknál. Peter Shilton kiváló kapus volt, de ő is hibázott, védhette volna a lövést. Soha nem felejtettem el a hibámat, nem is tudtam volna, mert az ellenfelek szurkolói még éveken át minden meccsen emlékeztettek rá. Meg kellett volna nyernünk a lengyelek elleni mérkőzést. Szinte felbillent a pálya. Nekem az a világbajnokság lett volna a nagy esélyem. Előtte ott voltam 1966-ban és 1970-ben is a keretben, Mexikóban játszottam is a németek ellen néhány percet, de a nagyszerű Bobby Moore mellett nem volt többre esélyem.”

„A gólnál hibáztam, de tanultam belőle, megváltoztattam a védési stílusomat. De már nem tudtam meg nem történtté tenni. Szerintem az volt az egyetlen labda, amely aznap a kapumra jött. Soha nem felejtem el azt a pusztító érzést, amely erőt vett rajtunk a csata után. Az öltöző olyan volt, mint egy hullaház, ahol sok játékos sírt, térdre borult. Elszalasztottuk a hatalmas esélyt a világbajnoki részvételre, és több játékostársam számára ez volt az utolsó esély erre. Én szerencsére 1974 után hármon is játszhattam, de a többség számára örökre álom maradt a vb-részvétel. Nem sokkal később Sir Alf Ramsey is leköszönt a válogatott éléről, a képet, ahogyan megy az öltöző felé vezető alagút irányába, újra és újra megismételték” – idézte fel később Peter Shilton, az angolok kapusa.

A lengyel labdarúgás akkor kétségtelenül feljövőben volt, de a Wembley-döntetlen bombameglepetést jelentett. Sok lengyel szerint a futballjuk aranyévtizede a magyarok elleni, müncheni olimpiai diadallal kezdődött. Az 1974-es világbajnokságra kiadott, a válogatottjukat bemutató kis füzet úgy fogalmazott: „A müncheni olimpiai siker ledöntött a lelkekben egy falat. Eloszlatta azt a tévhitet, hogy átok ül a lengyel futballistákon, soha nem nyerhetnek.”

A magyarok elleni döntő megnyerésével elért diadalt olyan fontosnak tartották akkoriban Lengyelországban, hogy napját, szeptember 10-ét a labdarúgás napjának jelölték, azóta is ünneplik évről évre.

A „polska piłka nożna” (a lengyel labdarúgás) addig, finoman fogalmazva, nem tartozott a világelithez. Ám a hetvenes éveknek a lengyel sportvezetés globálisan, tehát nem csupán a futballt tekintve, nagy fejlesztesékkel vágott neki. Ennek hatására az 1972-es és az 1976-os olimpia kiemelkedő sikereket hozott. Münchenben még elmaradt az éremtermés a tokióitól (1964: 7-6-10, 1972: 7-5-9), de a kanadai városban minden idők legjobb olimpiai szereplését produkálta a küldöttség azzal, hogy hatodik lett az éremtáblázaton (7-6-13). A moszkvai csonka olimpián rekordot jelentő 32 érmet, igaz, csak három aranyat hozott. A futballválogatott 1972-ben arany-, 1976-ban ezüstérmes lett az olimpián. A müncheni elsőség a diadalút kezdetét jelentette, a montreali második helyezés, a keletnémetek elleni, a vb-sztárokkal elszenvedett 3-1-es vereség kisebb csalódást okozott, de jelezte, őrzi a helyét a válogatott az elitben.

Kazimierz Górski szövetségi kapitány Münchenben a Kostka – Gut, Gorgoń, Ćmikiewicz, Anczok – Szołtysik, Kraska, Maszczyk, Deyna (Szymczak) – Lubański, Gadocha összeállítású csapattal nyert a magyarok ellen, a névsor klub szerint így festett: Górnik – Odra Opole, Górnik, Legia, Górnik – Górnik, Gwardia, Ruch Chorzów, Legia (Gwardia) – Górnik, Legia. A zabrzei bányászcsapatra épült a gárda.

Ám Górski a következő idényben továbblépett. A világbajnoki selejtezők nehéz feladatot róttak a csapatára, hiszen az angol és a walesi válogatott jutott ellenfélül. Utóbbinak is akadtak akkor az európai krémbe tartozó játékosai (Gary Sprake, John Toshack, Terry Yorath, Mike England), de az igazán félelmetes riválisnak a „háromoroszlános” tizenegy számított. Korábban az angolok még soha nem buktak el világbajnoki selejtezőkön, illetve mindmáig a lengyelek mumusának számítanak. Immár 19 meccset vívott egymással a két válogatott, ezekből csupán egyen született lengyel siker. A legfontosabbon: 1973. július 6-án, Chorzówban.

A szövetségi kapitány egy év alatt a legjobbnak vélt tizenegye felét kicserélte. Maradt a két belső védő, Gorgoń és Ćmikiewicz, maradt két középpályás, Kraska és Deyna, illetve maradt a két csatár, Lubański és Gadocha. Melléjük bekerült védelembe az ötödször válogatott kapus, Jan Tomaszewski (ŁKS Łódź), az újonc Krzysztof Rześny (Stal Mielec) és a harmadszor válogatott Mirosław Bulzacki (ŁKS Łódź). Górski kockáztatott velük és nyert. Mint ahogyan nyert a két középpályással, Adam Musiał-lal (Wisła Kraków) és a berlini születésű, eredetileg Hans Dieternek anyakönyvezett Jan Banaśsal (Górnik).

Ellenben rengeteget veszített a mérkőzés 54. percében: a Gadocha vezető találata után a második gólt szerző első számú csillag, Lubański súlyos lábtörést szenvedett. Legközelebb csak három évvel később játszott ismét a „fehér sasok” között. Jan Domarski, a bajnok Stal Mielec csatára állt a helyére.

Az angolok elleni hazai győzelem csak még tovább növelte az önbizalmat. De hátra volt még egy fontos állomás: legalább döntetlent kellett elérni a Wembley-ben. Az 1973. október 17-i találkozó kétségtelenül Jan Tomaszewski hőstette volt. Mint utóbb a lengyel újságírók mesélték, a mérkőzés előtti hetekben egyáltalán nem volt formában, de Górski rendületlenül bízott benne, s még inkább kikezdhetetlen idegrendszerében. A mérkőzés elején megsérült, miután szórakozott egy kidobásnál, kiejtette a labdát, majd rúgást kapott a kezére, amikor utánavetődött, de ettől még inkább transzba került.

Semmi túlzás sem volt abban, ahogyan az angol játékosok fogalmaztak róla. Elképesztő bravúrokat mutatott be. (Egyébként a magyar szurkolók is láthatták mindezt, az MTV élőben sugározta a mérkőzést.) Később itthon Hoffer József a kapusról írott portrécikkében idézett egy jellemző vélemény Tomaszewskiről: „The man who stopped England.” Az ember, aki megállította Angliát.

A lengyelek a chorzówi meccshez képest újabb három új játékost vetettek be Antoni Szymanowski (Wisła Kraków), Henryk Kasperczak (Stal Mielec) és nem utolsósorban Grzegorz Lato (Stal Mielec), a későbbi vb-gólkirály személyében. A támadásokkal alig törődtek, de az 57. percben – a jobbhátvéd helyére kikeveredett Hunter hibája, Lato jó helyzetfelismerése és átadása után – Domarski kihasználta az egyetlen kínálkozó lehetőséget. Az angolok hiába támadtak, csak egyenlíteni tudtak.

Leslie Vernon, a Népsport magyar származású londoni tudósítója jelentette néhány nappal később a sportnapilapnak: „A tv-állomások még most is vetítik a kihagyott helyzetek tömegét. Pontosan tizenöt olyan jelenet volt, amikor vagy rossz lövés, vagy az ördöngös formában védő Tomaszewski, vagy egy védőjátékos teste, lába, esetleg a kapufa mentette meg a vendégek kapuját.”

A döntetlennel a lengyel válogatott, 1938 óta először, világbajnoki résztvevő lett.

A többi, ahogyan mondani-írni szokták, már történelem. A vb-felkészülés kiemelt figyelmet kapott az uralkodó kommunista párttól, a PZPR-től (a rövidítést tekintve csak egy betű az eltérés a Lengyel Labdarúgó-szövetségtől, a PZPN-től) az 1970 óta felerősödő nyugatnémet–lengyel közeledést segítendő. A válogatott az NSZK-ban edzőtáborozott, Bundesliga-csapatokkal vívott gyakorló mérkőzéseket a határ túlsó oldalán és otthon is. A szövetségi köztársaságban szívesen fogadták ezeket a gesztusokat, beleillettek az 1969-ben kormányra kerülő Willy Brandt kancellár nevével fémjelzett, a kelet-európai országokkal való viszony rendezésére vonatkozó Ostpolitik törekvéseibe, elképzeléseibe. A hetvenes években ez olyan fontos kérdéseket zárt le, mint a fennálló határok, így az Odera–Neisse-határ nyugatnémet részről való elismerése.

Érdekes, ám teljesen véletlen egybeesés, hogy a futballisták szeptember 10-én nyerték meg Münchenben az olimpiai bajnoki címet, majd négy nappal később, szeptember 14-én, Stefan Olszowski külügyminiszter kétnapos bonni látogatásának lezárásaként Varsó és Bonn a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló szerződést írt alá.

A lengyel válogatottól – hiába búcsúztatta az angolokat a selejtezőben – még otthon is csak kevesen várták, hogy az NSZK-ban is folytatja bravúros menetelését, sőt egészen a bronzéremig masírozik. Pedig így történt!

Címlapról ajánljuk
Tóth Norbert napjaink háborúiról: a jelenlegi nemzetközi jogi keretrendszer leépülését látjuk

Tóth Norbert napjaink háborúiról: a jelenlegi nemzetközi jogi keretrendszer leépülését látjuk

Oroszország a saját ukrajnai agressziójának az igazolását láthatja abban, hogy Izrael megelőző csapást mért Iránra, amely háborúvá terebélyesedett, de az InfoRádiónak nyilatkozó nemzetközi jogász szerint a két konfliktus jogi megítélésében legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság.

Szakértő: példa nélküli, nagyon furcsa szuperkoalíció alakult Romániában

Bizalmat szavazott a kétkamarás román parlament a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részvételével megalakult, Ilie Bolojan (PNL) vezette koalíciós kormánynak. Az új román kormány terveiről Szakáli István Lorándot, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatóját kérdeztük.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.06.25. szerda, 18:00
Navracsics Tibor
közigazgatási és területfejlesztési miniszter
EZT OLVASTA MÁR?
×
2025. június 24. 21:20
×
×
×
×