"Biológia-földrajz szakos tanár vagyok, és egy csillagászati szakkört alapítottam még 1991-ben, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. Ez a Szupernóva szakkör a mai napig megvan és virágzik" – emlékezett a kezdetekre Simon Tamás. Mint mondta, itt mesélt először csillagképekről a diákoknak, majd később az ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, és ez már idestova több évtizede tart.

"A lányom, Anna inspirált, hogy írjam le ezeket a történetek. Ő segített abban is, hogy megtaláljam a megfelelő hangot a tízegynéhány évesekkel" – avatta be a hallgatókat a könyvírás körülményeibe a szerző. Simon Tamás szerint nem könnyű ennek a korosztálynak a tudományról beszélni, ezért is igyekezett rövidre fogni a könyvet. Mindössze hét fejezet, vagyis a hét minden napjára egy, és aztán még egy ráadás, a betlehemi csillagról.

A szerző arról is beszélt, reméli, hogy a könyvet olvasva sok beszélgetés indulhat majd el a családokban, amelyekből kiderülhet, hol is van az ember helye ebben a hatalmas világegyetemben, illetve hogyan ismertük meg ezt a hatalmas univerzumot.

Simon Tamás elárulta, hogy nem hagyományos ismeretterjesztő csillagászati könyvet írt, mivel az ő kötetének van bizonyos tudománytörténeti vonala is. A szerző azt is elmondta, a könyv egy geocentrikus helyzetből indul, hiszen amikor felnézünk az égre, akkor úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk a világ közepén. "Erről szól a második fejezet, de aztán benne van a következő fejezetben hogyan történt a Föld trónfosztása. Szóval van egy tudománytörténeti ív is" – ismertette az Égi útikalauz csillagközi navigátoroknak című könyv szerzője.

Kiemelte, a másik fontos üzenet az, hogy akármilyen kicsik is vagyunk térben és időben, de ennek ellenére mégis képesek vagyunk megismerni ezt a hatalmas világegyetemet, amelyhez szervesen kapcsolódunk. "Ez is benne van a könyvben és az is, hogy miért mondhatjuk: a csontjainkban lévő kalcium vagy a vérünkben lévő vas, az szupernóvákban, vagy azok az előcsillagaiban született meg" – tette hozzá a szerző.

Elmondta még, hogy a könyv harmadik fontos üzenete az, amire csak 1968 karácsonyán jöttek rá az emberek. Az Apolló-8 legénysége akkor fényképezte le először a Földet a Hold távolságából, és "akkor döbbent rá az emberiség, hogy a Föld csak egy nagyobb űrhajó, nem pedig olyan korlátlan bolygó, mint ahogy itt a felszínen látszik. Nagyon is véges dolog, amire vigyázni kell!" – figyelmeztetett Simon Tamás. Majd hozzátette: "Most éppen mi vagyunk az utasai, és egyelőre nem is tudunk átköltözni másik bolygóra, hiába fedezzük fel sorban a Naprendszeren kívüli bolygókat, köztük sok Földhöz hasonlót is. Azért még a csillagközi utazástól messze vagyunk."