Filmeket is rendező írónak tartja magát Fliegauf Bence, aki az InfoRádióban azt mondta: a rendezést minden filmjénél újra kell tanulnia, a napi szintű írásnak köszönhetően viszont könnyen szavakba önti a gondolatait.

"Tizenkilenc évvel ezelőtt csináltam meg ennek a filmnek az első részét, ami egyben az első filmem is volt. A Berlinale Forum szekciójában vetítették, ott meg is nyertük a legjobb első film díját, ami tulajdonképpen elindított a pályán. Most megint olyan helyzetbe kerültem, majdnem húsz év múlva, hat játékfilmmel a hátam mögött, hogy nem nagyon volt más lehetőség, mint hogy így csináljak filmet: mikroköltségvetésből, sok amatőr színésszel.

Ez egy gyönyörű kör. Húsz év után most ugyanoda lyukadok ki, ugyanarra a fesztiválra, ugyanott van a premierje ennek a filmnek is

azzal a különbséggel, hogy most versenyszekcióban hívták" – fogalmazott.

Ugyanaz, mégis más

A filmben nem az első Rengeteg történetei folytatódnak, nem ugyanazok a karakterek és színészek sem, de van valami, ami egészen ugyanolyan, ez pedig a történetek feldolgozásmódja. Ebben a filmben amatőrök mellett hivatásos színészek is szerepelnek, egyikük sem saját magukat alakítja, mindenki szerepet kapott.

"Ezt egy kicsit nehéz összefésülni, nagyon koncentrált, fókuszált munkát igényel, hogy ne lógjon ki a képzett színész játéka, ne dominálja az amatőrt, az amatőr pedig a nyerseségével ne essen le a vászonról. Ez komoly rendezői feladat, és azt hiszem, hogy sikerült" – fogalmazott Fliegauf Bence.

Az első részben

csak közeli képek mutatásával kísérletezett:

ezt ma sikeresnek értékeli, mivel az első rész bejárta a világot, több egyetemen is tananyag azóta, sokaknak generációs élmény, kultfilmmé is vált. Formanyelvileg ugyanezt folytatta a második részben is, ezért is maradt Rengeteg a főcím.

"Nagyon hasonló vizuális megoldásokat használunk: emögött az áll, hogy a legmélyebb emberi drámákat szerintem az emberi arccal lehet megjeleníteni. Nagyon érdekes díszlet az emberi arc. Két szem teljesen hasonlóan épül fel, de mégsincs két egyforma tekintet. Ez ugyanígy igaz a belső tartalmainkra is, életünk drámáit, történéseit egészen különösnek és unikálisnak éljük meg, miközben más szemszögből vizsgálva az ilyen élethelyzetek hasonlóságai mutatkoznak meg. A Rengeteg – Mindenhol látlak egy százarcú lény" – mondta.

Streamelve mutathatják be

A rendező tervei szerint a Berlinale után azonnal elkezdik a film magyar bemutatójának szervezését – mint elmondta, nagyon sok magyar film vár arra, hogy bemutathassák, de ő úgy érzi, a Rengeteg második része nem is feltétlenül mozira termett, nem jelent veszteséget a nézőnek az, ha streamelve tekintheti meg. Abban nem biztos, hogy egy díj több nézőhöz juttatja el a filmjét: úgy gondolja, a Rengeteg – Mindenhol látlak mindenképp megtalálja útját azokhoz, akiket érdekel.

"Ugyanazt fogják kapni, mint a Rengetegben, csak húsz évvel idősebb az alkotó, aminek vannak konzekvenciái minden téren. Ugyanabban vagyunk, mint akkor voltunk, a nézők szerintem azt fogják kapni, amire számítanak.

Olyan témákat próbáltam a Rengeteg első részében is megfogalmazni, amelyekre jellemző, hogy különösen furcsák és bizarrak, de van bennük valamilyen univerzalitás.

Ez a második részben ugyanígy történik meg. Ezek hétköznapi helyzetek, finom pszichológiai rezdüléseket vizsgálnunk, ami egészen mélyre is tudnak menni. Nagyon érdekes az, hogy a pandémiás helyzet miatt ez most különösen érthető" – vélekedik Fliegauf, aki írás közben nem gondolkodott a világjárványon, mégis sok olyan helyzet került új filmjébe, ami ezáltal vált aktuálissá.

A járvány nehézzé is tette számára a munkát: tesztelni kellett minden forgatás előtt, ami egy olyan filmben, amelyben próbafelvételeket írták a karakterekre, és a karaktereket próbafelvételekre, kihívás. Fél évet tudtak dolgozni a járvány előtt, de volt, amit végül ki kellett vágni a filmből, mert már összeegyeztethetetlen azzal a helyzettel, amit kaptunk.

Fesztivál pandémia idején

A sikerek és azok hozadéka kapcsán elmondta: szerencsés helyzetben van, hisz nem volt még világpremiere, amelyen nem kapott volna díjat. Könnyebb az után dolgozni, ha az ember díjat nyert, mivel tízszer kevesebb e-mailt kell írni, könnyebb bejutni bizonyos ajtókon.

"Erre jó egy alkotónak egy díj, a többi az káprázat, az totem. Nagyon érdekes, hogy kik azok az emberek, akik akkor jelennek meg egy film körül, amikor azt eljut egy A kategóriás fesztivál versenyébe és kik azok, akik már akkor is ott voltak és segítettek, amikor még szó sem erről" – tette hozzá.

A pandémiás Berlinaléról elmondta, úgy zajlik, hogy észre sem veszik.

"Egészen szürreális érzés: egy fesztivál általában nagy kulturális kavalkád, az ember szédül minden egyes nap végén, annyi emberrel találkozunk. Mindenki számára nagy kihívás, amit csinált ez a járvány"

– fogalmazott.

A jelenlegi magyar filmtermésről azt mondta, nem tudni, milyen, mert nem mutatják be az elkészült filmeket – ő sem engedné sajátjának streamelt bemutatóját, ha az hagyományos film lenne. A korábbi filmek közül a Saul fiát emelte ki referenciapontként. "Nagyon nagyra tartom azt, ahogy készült, amiről szól, ami történt vele. Mérföldkő volt a magyar film történetében" – mondta. Saját filmjei közül a cigánygyilkosságokat feldolgozó Csak a szél kapcsán tudott ő maga is társadalmi párbeszéd részese lenni.

"Úgy éreztem, bekapcsolódtam értelmiségiként valamiféle párbeszédbe azzal kapcsolatban, hogy a mélyszegénységben élő emberekhez milyen sztereotípiák, előítéletek kapcsolódnak függetlenül attól, hogy éppen cigányok vagy nem. Ez egy alkotónak nagyon ritka érzés, mert izolált térben élünk. A Rengeteg sokkal személyesebb, szerzőibb világ, de úgy gondolom, itt is sok kapcsolódási pont lesz" – mondta.

Író, aki filmeket készít

Fliegauf Bence alapvetően írónak tartja magát, aki éppen most forgatókönyveket ír. "Ez azért fontos, mert az elmúlt tíz évben csináltam két-három nagyjátékfilmet, de folyamatosan írtam, tehát nem telt úgy el nap, hogy ne írtam volna" – mondta. Következő projektje talán a mostanit folytatja majd: a Rengeteg – Mindenhol látlak véleménye szerint nagyon mélyre menő, könnyen befogadható film, viszont nyelvi börtönben van. Úgy véli:

gyönyörű börtön a magyar nyelv, amiből nem lehet kiszabadulni,

de kérdéses, külföldön mennyire értik majd. Adná magát, hogy angolul is leforgassa a filmet, még akkor is, ha ezzel elveszti a magyar nyelv szépségét.

Arról, hogy kinek a véleménye fontos számára egy munkája elkészültével, elmondta: képes magáról lehasadva megnézni filmjeit, az a fontos neki, hogy amit ilyenkor lát, az tetszik-e. Utána mindegy, mi történik.

"Tükröt látok ilyenkor – a film többet mutat meg belőlem, mint amit előtte tudtam magamról. Iránymutatást is ad, hogy merre folytassa az ember az útját" – mondta.