A nagyhét a nagytakarításról szól, ezt mindenki tudja. S különösen ilyenkor, amikor ilyen szép idő van, az ember hajlamos arra, hogy észrevegye a port, az olyan dolgokat a lakásban, amelyeket nem nagyon látott meg idáig. Azt hiszem, nincs olyan háztartás, amelyben ne tennének rendet ezekben a napokban. Esetleg már évtizedek óta elmaradt munkákat csinálnak meg ebben az időszakban” – mondta a néprajzkutató.
Hozzátette:
a húsvét ezáltal egy belső és külső takarításról szól, a lélek takarításáról és a környezetünknek a rendbe hozataláról.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyományos húsvéti szokások gyakorlása közül jó párra most, ebben a különleges helyzetben is lehetőség van. Külön is kiemelte a tojásfestést és a kalácssütést. „Ünnepivé tudjuk tenni ezt az időszakot úgy is, hogy ki sem mozdulunk a házból” – fogalmazott.
Tátrai Zsuzsanna beszélt arról is, hogy a húsvét nemcsak egyéni, hanem közösségi ünnep is – ez idén kicsit másképpen kell, hogy legyen.
„A közösség most virtuális közösséggé válik, mert templomba, körmenetekre senki sem tud elmenni” – mondta. Úgy vélte,
a hívő ember Biblia-olvasással, akár énekléssel, meg tudja magának teremteni a húsvéti hangulatot.
A húsvét egyik kedvelt szokása a tojásfestés. Erről szólva megemlítette, hogy az erre a célra szolgáló festékekkel, de akár, a legegyszerűbb módon, hagymalével, nagyon szép hímes tojásokat lehet készíteni.
Személyes példájáról is szólt, férjével együtt kalácsot sütnek három gyermekének, illetve családjaiknak, azt ajándékozzák húsvétkor. Utalt arra, hogy ebben is betartják az ajánlásokat, az előírásokat, az elkészített kalácsokat leteszik az asztal szélére, s onnan viszik majd el a megajándékozottak.
Aki kertes házban lakik, felelevenítheti például a tojásgurítás, tojáskoccintás hagyományát, kisebb gyerekeknek pedig eldughatók a húsvéti ajándékok az udvarban.
