Nagyon szép lenne, ha ebben a században evidencia lenne. Most felrobbantanak embereket, eltűnnek az emberi értékek egy-egy ilyen világválságban, mint amilyet most is élünk. Fontosnak tartom, hogy próbáljuk visszaállítani azt a nézetet, hogy valóban az emberélet a legfontosabb. A XX. században két olyan diktatúra volt, ahol több mint negyvenmillió embert meggyilkoltak egészen egyszerűen és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül azért, mert osztályidegenek voltak, mert zsidók voltak, mert keresztények voltak, azért, mert egyáltalán voltak.

Természetes az emberek viszonyulása ehhez? Ma már szinte fel sem kapjuk a fejünket, ha azt halljuk, hogy Irakban megöltek harminc embert.

Az ember ilyenkor már tényleg behunyja a szemét. De ha rólunk van szó, akkor mindjárt éberebbek leszünk. És ebben az esetben rólunk van szó, Magyarországról, ahol egy igazságos társadalom alapjait kell letenni, ha lehet, és az egészségügy döntő iskola lehet ebben a tekintetben, ha sikerül valamelyest demokratizálni, és valóban értékké tenni az emberi életet.

Ez azonban nemcsak egészségügyi, hanem morális, filozófiai kérdés. Ilyen szempontból a művészeknek nagy felelőssége van.

Igen, de mit tehet egy művész? Bátoríthat, elmondhatja, hogy mennyire fontos lenne az igazság, a betegekkel való törődés. Ezt újra és újra el kell mondani, mert fontos, de egy művész ezen kívül nem sokat tehet.

Nem ellentmondás az, hogy megpróbáljuk a halált elfogadtatni az emberekkel, mint az élet természetes részét, és így az élet kicsit alulértékelődik?

Az író, a radikális író, aki ismeri a világot, amikor ír, regényt, mondjuk, sokkal inkább kénytelen tekintetbe venni a szomorú tényeket, mint amikor beszél, és magánemberként mutatkozik meg. Ha írok egy regényt, például Auschwitzról, akkor nem lehetek optimista, nem szépíthetem meg a dolgokat, de ha beszélek róla, akkor megszépítem, igyekszem a negatívumból valamit pozitívra fordítani.Mi az irodalom szerepe a társadalomban?

Németországban óriási keletje van a magyar irodalomnak mostanában, olyan írókat fordítanak le, akiket mi magunk is elfelejtünk. Ez óriási dolog. Az irodalom szerepe a társadalmi életben azt hiszem, semmi. Az irodalom irodalom, a társadalom társadalom, és nem érdemes a dolgokat olyan viszonylatban látni, hogy a kettőnek valamiféle súlyos és tartalmas közössége van.

Azért morális vagy filozófiai tekintetben összekapcsolódik?

Összekapcsolódik, de nálam legalábbis semmiképp sem úgy, ahogyan az elkötelezett íróknál annak idején, és még kevésbé úgy, ahogyan azt a szocializmusban tanácsolták az íróknak. "Írók, írjatok remekműveket!" - volt kitéve a szovjet írószövetségben.

Mennyire megbecsült a kortárs irodalom? Van érdeklődés vagy még mindig inkább a klasszikusokat keresik?

Fogalmam sincs, nem vagyok könyvkereskedő, de azt tudom, hogy a jó irodalomnak mindenütt nehéz a dolga. A jó irodalom, és egyáltalán az irodalom a piaci lét kiszolgáltatottja. A piac számít és nem a manipuláció. Ez valahol igazságos, valahol igazságtalan. Másfelől nem tudom, hogy az értékek és azok érvényesülése valóban igazságos-e. Biztosan nem. Nekem az a meggyőződésem, hogy a regénynek megvannak a saját törvényei, azt kell követni. Az ember azért művész, azért hogy az írásával becsületes és konzekvens legyen.