Törökországban is, ahogy a világ más részeiben is elég nagy felfokozott várakozásokkal tekintenek Donald Trump új ciklusa elé – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa. A Törökország-kutató arra emlékeztetett, hogy az Egyesült Államok és Törökország között rengeteg probléma halmozódott fel az előző években, és Trump első államfői ciklusa idején Törökországot az orosz légvédelmi rakétarendszer vásárlása miatt Trump még szankcionálta is. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a problémák ellenére Trump és Recep Tayyip Erdogan török államfő között viszonylag jó kapcsolat alakult ki, és az amerikai elnök szövetségesként vagy partnerként tekint Ankarára.

A szakértő arra is emlékeztetett, hogy az amerikai F-35-ösök ügyét még nem rendezték, mert Törökország kifizette az amerikai vadászgépek árát, de a repülőket éppen a szankciók miatt nem kapta meg, mert ehhez a törököknek le kellene mondaniuk a Washingtonban kifogásolt az orosz légvédelmi rendszer használatáról. "Évek óta tart ez az egyezkedés, és most lehet, hogy az új államfővel sikerül olyan konstrukciót kialakítani, amelyre már azt mondhatja az amerikai fél, hogy rendben" – mondta Egeresi Zoltán.

Fontos kérdésnek nevezte Szíria ügyét, ahol Törökország nagyobb mozgásteret szeretne, de közben az előző kormányzat még az utolsó hónapokban megnövelte az amerikai csapatok létszámát, ha viszont Donald Trump úgy dönt, hogy kivonja az amerikai haderőt, az lehetőséget teremt a török érdekszféra kiterjesztésére.

"Egy biztos, a török fél egyelőre kivár, és majd megpróbálja a jó kapcsolatokat lehetőségként aprópénzre váltani"

– tette hozzá.

1952-ben lett NATO-tag Törökország, de ez nem jelentette azt, hogy az amerikai, illetve NATO–török kapcsolatok zavartalanok lettek volna – magyarázta a kutató, és kiemelte, alapvetően a ciprusi kérdés volt a konfliktusok forrása, mert 1974-ben Törökország elfoglalta a sziget északi részét, és azóta sem vonult ki, több mint 30 ezer török katona állomásozik ott. Ennek ellenére a NATO-tagság fontos biztonsági garancia a válsággócok közelében fekvő országnak, de ezt a kapcsolatot Egeresi Zoltán szerint igyekszik a maga javára kihasználni. "Most Trump megválasztásával új dinamika kezdődhet a török–amerikai kapcsolatokban, ez kicsit enyhítheti a NATO-n belüli feszültségeket, de a törökök alapvetően saját érdekeiket próbálják keresztülnyomni mindenféle problémakapcsán. Ennek egyébként nagyon jó példája volt az előző években a finn és a svéd NATO-csatlakozás" – mondta a szakértő, felidézve, hogy Ankara az utolsó pillanatig blokkolta az új tagok felvételét, hogy kedvezőbb pozíciót tudjon elérni. Ezt erősíti szerinte, hogy a török a NATO második legnagyobb létszámú hadserege, ráadásul Törökország geopolitikai pozíciója unikális lehetőséget ad és felértékeli a jelentőségét, és olyan szereplő, akivel még Oroszország is leül tárgyalni, ráadásul Recep Tayyip Erdogant komolyan veszi Vlagyimir Putyin – tette hozzá.

Egeresi Zoltán arról is beszélt, hogy a török haderőnek mindig komoly szerepe és tekintélye volt, amikor 1923 végén kikiáltják a Török Köztársaságot, és Kemal Atatürk lesz az első államfő, akkor a hadsereg által ellenőrzött egypárti rendszer alakul, és ez az 1950-es évekig megmarad, akkor vezetik be a többpártrendszert, de azóta is a hadsereg rendszeresen beavatkozott a török demokrácia működésében. Legutóbb 2016-ben volt egy sikertelen puccs, amit aztán a hatalom arra használt fel, hogy minden veszélyes személyt eltávolítson a hadsereg vezetéséből, de ez kiterjedt a teljes török államra.

"A török hadiipar viszont az utóbbi években látványos megerősödött, repülőgép-hordozót adtak át nemrégen, különböző drónokat készítenek, dolgoznak az ember nélküli vadászgépek előállításán is, tehát rengeteg eredményük van. És ami fontos, hogy ezt a kormányzat az utóbbi jó pár évben sikeresen emelte egy belpolitikai témává" – mondta Egeresi Zoltán, és hozzátette,

nemcsak Ukrajnában vetették be ezeket a fegyvereket, hanem Afrikában vagy Közép-Ázsiában is sok állam vásárol belőlük.

Szó esett Erdogan elnök utódlásáról is, aki már húsz éve van hatalmon, de eddig minden komolyabb kihívót sikerült vagy elkoptatnia vagy kooptálni a vezetésbe. Az egyik lehetséges jelöltként a szakértő szerint a külügyminisztert, Hakan Fidant emlegetik, de messze még a következő államfőválasztás, amelyet 2028-ban tartanak majd, igaz, ezen elvileg már Erdogan nem indulhat, de a kutató szerint addig még sok minden történhet.

Az is nagy kérdés, hogy az ellenzéki oldalról ki lehet a kihívó 2028-ben, mert a tavaly márciusi polgármesteri választásokon kifejezetten jól szerepelt az ellenzék, több szavazatot kapott, mint a kormányzó AKP, ez hatalmas nagy politikai siker volt. Felmerült az isztambuli és az ankarai főpolgármester neve is, mindkettőnek elég nagy a népszerűsége.

Részletesen beszélt Egeresi Zoltán a kurd kérdésről is. Tavaly év végén két parlamenti képviselő meglátogatta a csaknem harminc éve ülő Abdullah Öcalant börtönben, és azt ajánlották, hogy állítsa le a PKK-t, és akkor megvizsgálnák, hogy kiszabadulhasson. A kutató közölte, ez most a legfontosabb napirend Törökországban, szerinte leporolták a 2010-es évek közepének úgynevezett békefolyamatát, az akkori parlamentben lévő kurd pártból 3-4 fős delegációk mehettek rendszeresen a török börtönben ülő Abdullah Öcalanhoz, a PKK alapítójához, akit 1999-ben Kenyában tartóztattak le a törökök.

"Ő egy nemzeti hős. Nemcsak a törökországi kurdok jelentős részének esetében, hanem Szíriában is, Irakban is. Egyfajta spirituális vezetővé vált. A bevonása a békefolyamatban mindenféleképpen szükséges feltétel, az más kérdés, hogy elégséges lesz-e. 2015-ben ez a békefolyamat végül megbukott" – mondta a Törökország-kutató, emlékeztetve, hogy született megegyezés, de senki sem tette le a fegyvert, és végül az egész folyamat háborúba fordult. Szerinte most is ez lehet a forgatókönyv, mert a török állam nem ajánl kisebbségi jogokat a kurdoknak, csak azt kéri, hogy tegyék le a fegyvert a kurdok, vagy "problémák lesznek".

A fő célja Ankarának az lenne, hogy Észak-Szíriából, a török határ mellől a különböző kurd milíciák vonuljanak ki, de van olyan terv is, hogy az új szír vezetés a hadseregbe szervezi be ezeket az egységeket, és mint önálló fegyveres entitás megszűnne. Ugyanakkor Egeresi Zoltán arra is emlékeztetett, hogy a kurdok az amerikaiak szövetségesei voltak Szíriában, ezért nagy kérdés, hogy mi fog történni Donald Trump beiktatása után. Ő már korábbiakban is jelezte, hogy Szíria nem stratégiai érdeke az amerikaiaknak,

arra is számítanak Ankarában, hogy a közeljövőben kivonja az amerikai csapatokat, és arra készteti a szíriai kurdokat, hogy megegyezzenek az új, törökbarát damaszkuszi vezetéssel.

A török kormánynak azért is fontos lenne a szíriai helyzet rendezése, mert a több millió szír menekült terhétől legalább részben megszabadulnának, és ez pozitívan hatna a kormányzat megítélésére. Ugyanakkor Törökországnak a gazdasági helyzete miatt nincs pénze arra, hogy jelentős összeget fordítson a szíriai újjáépítésre. Ráadásul még nincs a szíriai helyzetnek biztonságos megoldása.

"Nagyon nehéz és elhúzódó újjáépítésre kell számítani, amelyben viszont Törökország mindenféleképpen kulcsszereplő lesz, és valamennyi pénz bele fog tolni, az biztos. Az más kérdés, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy ne kelljen olyan másik támogatót szereznie az új damaszkuszi vezetésnek, amely ellensúlyozhatja ezt a török befolyást. Aki többet hajlandó fizetni, annak nagyobb lesz a mozgástere Szíriában" – mondta Egeresi Zoltán.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta, hogy szerinte az Egyesült Államok szabad kártyát adna a Török Áramlat vezeték megrongálására is. A törököknek a vezetéket védeniük kell, de Egeresi Zoltán szerint mivel az ukránok jó kapcsolatokat ápolnak a törökökkel, kevés a valószínűsége, hogy bekövetkezik a támadás a vezeték ellen. "A törökök nagyon érdekeltek abban, hogy ez megmaradjon, nemcsak azért, mert ők is kapnak gázt, hanem nagyon fontos tranzitpénzt kapnak, ezért nem kérdés, hogy meg kell védeni és fenn kell tartani ezt a gázvezetéket" – mondta a Törökország-kutató.