Blair, aki 1997-től tíz évig volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, és a Labour történetében példátlan módon három választást nyert meg egymás után, a Bloomberg Markets üzleti magazinnak adott interjúban kijelentette: ha megadatott volna neki, hogy negyedszer is ő vezesse a választási csatába a Munkáspártot, akkor alaposan megszorította volna David Cameron jelenlegi konzervatív miniszterelnököt.

"Nem azt mondom, hogy győztem volna, de az eredmény szorosabb lett volna" - tette hozzá.

Az 59 éves Blair most adott először nyilvánosan hangot érzéseinek azzal kapcsolatban, hogy harmadik választási győzelme után két évvel, utolsó miniszterelnöki mandátumának felénél távoznia kellett a Munkáspárt és a kormány éléről. Ugyancsak most első ízben fogalmazott meg nyíltan olyan véleményt, amely utódja - egykori pénzügyminisztere, majd a párton belüli első számú riválisa -, Gordon Brown politikusi teljesítményének egyértelmű bírálataként értelmezhető.

Tony Blair, akire főleg az iraki háborút kísérő belpolitikai botrányok miatt erőteljes nyomás nehezedett a Munkáspárton belül is mielőbbi távozása érdekében, 2007 nyarán köszönt le miniszterelnöki tisztségéről, és parlamenti képviselői mandátumát is visszaadta.

A helyébe lépő - a váltást akkor már évek óta egyre nyíltabban követelő - Gordon Brown vezetésével a Labour három évtizede nem tapasztalt vereséget szenvedett a 2010-es parlamenti választásokon, és 13 évi kormányzás után ellenzékbe szorult. Mindazonáltal a Konzervatív Párt sem szerzett elégséges számú alsóházi képviselői helyet ahhoz, hogy önállóan tudjon többségi kormányt alakítani, ezért Cameron kénytelen volt koalícióra lépni a Liberális Demokratákkal. A koalíciós kormányzás a brit politikai berendezkedésben korántsem példátlan ugyan, de meglehetősen ritka.

Blair a Bloomberg Markets magazinnak adott interjúban csalódottságának adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy nem kérték fel az EU 2009-ben alakult új vezetői tisztségének, a uniós állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács elnöki posztjának betöltésére. "Ha ezt az európai állást felajánlották volna, elfogadtam volna. De nem ajánlották fel" - fogalmazott a brit politikus.

A tisztséget végül Herman Van Rompuy volt belga miniszterelnök kapta, akit a Bloomberg Markets megjegyzése szerint akkoriban "Belgiumon kívül alig ismert valaki".

Blair kinevezéséért annak idején még a Brown-kormány is lobbizott, ám korabeli brit sajtóértesülések szerint Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy akkori francia elnök nem akart ennyire fajsúlyos politikai személyiséget ezen a poszton.