1977. január 7-én a párizsi Le Monde-ban, a brit The Timesban és a német Frankfurter Allgemeine Zeitungban is megjelent a Charta 77 Nyilatkozat, amely évek során egy petícióból polgárjogi mozgalommá nőtte ki magát, és amely a központja lett a kommunista rendszert bíráló csehszlovák ellenzéknek.

Bár Kelet-Európa értelmisége tisztában volt az 1968-as prágai tavasz során elkövetett jogsértésekkel, a Charta megalapításának közvetlen előzménye mégis az volt, hogy 1975-ben Csehszlovákia aláírta a Helsinki Záróokmányt, de azt következetesen nem tartotta be, valamint, hogy a bíróság beidézte a Plastic People of the Universe (azaz a Világ műanyag emberei) nevű zenekart, amely a Varsói Szerződés megalakulása után rendre bírálta a fennálló rezsimet.

A Charta 77 nem irányított szervezetként működött, szóvivői voltak viszont az ország későbbi meghatározó alakjai, például Vaclav Havel volt köztársasági elnök, Jan Patocka filozófus és Jiri Hájek belügyminiszter.

A nyilatkozatot - noha Csehszlovákiában nem jelenhetett meg - azonnali válasz követett. A szocialista vezetés a Pravdában hazaárulónak nevezte a dokumentum aláíróit, és - ismerős módon - ellenforradalomnak minősítette az 1968-as csehszlovákiai eseményeket.

Bár a mozgalomról a csehszlovákok közül sem tudtak sokan, a híre mégis elért Magyarországra, ahol szolidaritási nyilatkozatot adott ki több mint 200 ellenzéki értelmiségi.

A Charta 77 15 éves működése során több mint 600 jogsértést dokumentált. 1992-ben, az ország demokratizálódása után megszűnt.