Csaknem három hónap telt el a miniszteri hivatalba lépése óta. A felsőoktatás, az innovációs kutatás területe államtitkárként belakott terület volt, de ezekhez társult jó néhány új terület a kultúrától egészen a családügyig. Sok egyeztetésen és találkozón van túl az új területek miatt?

Mindig is igyekeztem azt a területet jól megismerni, amellyel megbíztak, a családügy és a kultúra területén az elkövetkezendő időszak is azzal fog telni, hogy a lehető legtöbb egyeztetést megtegyük. Ha megnézzük, olyan széles a családszervezeti hálónk, hogy minden élethelyzethez kapcsolódnak szervezeteink, akár a nagycsaládosokra, akár a fiatalokra, akár az egyszülős családokra gondolok, vagy akár az édesapákra, édesanyákra, vagy ami nagyon fontos, a Kárpát-medencei családszervezeteinkre, hiszen az ő véleményük által tudjuk mindazon szempontokat, amely a családpolitikában, a családügyben lényeges, figyelembe venni.

A kulturális területen még több a szakmai és egyéb szervezet.

A kulturális területen fontos, akár az előadóművészetet, akár a klasszikus zenét nézzük, akár megyünk a múzeumok világának irányába, nemcsak az intézményeket, nemcsak a kérdéseket megismerni, hanem az intézményvezetőket, akiknek köszönhetjük azt a csodás magyar kultúrát, amely nemcsak identitásunkat adja, hanem a világ erőterébe is emel minket. A Nemzeti Kulturális Tanáccsal immár két egyeztetésünk volt.

Nyáron szinte folyamatosan egyeztettek a Nemzeti Kulturális Tanácsban. Júliusban is, augusztusban is. Nem volt nyári szünet.

Nem volt nyári szünet, és van feladat bőven, hiszen a minisztériumunk négy olyan pilléren áll, amely a magyar nemzet szempontjából alapvető identitásképző terület, legyen szó akár a hivatásközvetítő felsőoktatásról, szakképzésről, és a minisztériumban ide került az ifjúságügy is, hiszen a felsőoktatási szakképzés 650 ezer fiatalért felelős, az a jó, ha az ifjúság kérdését is ezen államtitkárságon koordináljuk. Ott van a családügy, ami egyértelműen a jövőnk záloga, hiszen a hagyományos családmodell az, amely a magyar nemzet erejét adta és erejét kell, hogy adja. Ott van a magyar kreativitás, az innováció, amelyben kiváló eredményeink vannak, és természetesen az identitást képző magyar kultúra, amely kovászként érleli a generációkat együtt.

Nyilatkozta, hogy elődje, Csák János munkáját szeretné folytatni. Ennek ellenére óhatatlanul lehetnek másutt is hangsúlyok?

Az általa megkezdett munkát folytatom azokkal a hangsúlyokkal, amelyeket látok az elmúlt időszak egyeztetései folyamán. Ezeknél szükségszerűen erősíteni kell, szükségszerűen válaszokat kell adni. Ha a kultúrát nézzük, elindult az a színházbiztonsági képzés, amely az elmúlt néhány évben alapvetően megváltozott színházi előadói, művészeti irányhoz kapcsolódik, hiszen látjuk azt, hogy ma már egy színielőadás egészen más, mint volt egy évtizede

Voltak is ezzel kapcsolatban történések és események, színházakban balesetek, amiket talán meg lehet előzni majd a jövőben.

Éppen ezért indítottuk el ezt a színházbiztonsági képzést, a minisztérium finanszírozza a résztvevők számára, hogy legyen színész, legyen rendező, legyen olyan színpadtechnikai szakember minden színházban, aki ezen új feladatoknak kiválóan meg tud felelni. De akár beszélhetünk a kulturális szabályozási keretrendszerről, amelyet áttekintettünk a Nemzeti Kulturális Tanácsban az elmúlt két ülés kapcsán, és a családügyben, a családpolitikában is megerősítés szükséges, hogy a nemzet önfenntartásának irányába tudjunk határozottan elérni.

A felsőoktatásban megoldandó feladat továbbra is az Erasmus és a Horizon programok ügye. A modellváltott egyetemek hallgatói, illetve oktatói egy ideje most már ki vannak zárva ezekből az ösztöndíjas lehetőségekből. Ön a napokban Brüsszelben tárgyalt az oktatási, valamint a szociális ügyek uniós biztosával. Körvonalazódnak pozitív fejlemények, vagy nem csomagolhatják még a bőröndjüket az ösztöndíjra pályázó diákok?

Egyrészt csomagolták már a bőröndjeiket és csomagolják a bőröndjeiket, hiszen nem vártunk Brüsszelre, hogy hozzájuthassanak a magyar diákok és a magyar kutatók az Erasmus meg a Horizon programokhoz. Vannak olyan kérdések, amiben Brüsszellel nem lehet mihez kezdeni, de éppen ezért indítottuk el a Pannónia-programot, világhódító körútra indulnak a magyar diákok.

Kizárólag magyar költségvetési forrásból.

Tízmilliárd forintot biztosítunk erre. Amúgy is lett volna ilyen programunk, hiszen a nemzetköziesítés erősítése fontos. Szóval tízmilliárd forint, nyolcezer diák, nem Európa, hanem a világ legjobb egyetemeire.

Tehát szélesebb a kör?

Sokkal szélesebb a kör. Augusztusban már több mint 330 diák indult így el, most szeptemberben több mint 550 diák, az európai uniós helyszínek, a szokásos Németország, Franciaország mellett vannak Dél-Koreában, Kínában, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban diákjaink, elindult a Pannónia-program.

Ez kifejezetten a modellváltott egyetemek hallgatóinak szóló program?

Kifejezetten a modellváltott egyetemek hallgatóinak és fiatal oktatóinak szóló program, ami három pilléren áll. Az egyik az előbb említett általános Pannónia-program. Itt is azt ösztönözzük, hogy minél inkább a rangsorban előrébb lévő egyetemekre juthassanak el a fiatalok. A második pillére ennek a programnak a TOP 250 egyetemre való eljutást segítő program. Itt is több mint 40 diák nyert már támogatást. Egy hónappal ezelőtt pedig azt a kiválósági tehetséggondozási lábat indítottuk el a Pannónia-programon keresztül, amely a világ legjobb száz egyetemeire juttat el 22 fiatal, tehetséges magyar diákot, hogy ott a teljes képzést végig tudják vinni, természetesen úgy, hogy utána hazajönnek, és itthon kamatoztatják a magyar társadalom, a magyar gazdaság érdekében a tudásukat. Fontos a Pannónia-program kapcsán, hogy amit az Erasmusnak nem sikerült megoldania, azt mi megoldottuk, azaz teljes kreditelismerést adunk. Ez már a legszélesebb, több ezer diákot érintő részképzéses rendszereknél is így van, hiszen a valós autonómia szerintünk az, amit itt teszünk, hogy az egyetemeknek biztosítunk forrást, és az egyetemek más egyetemekkel kötnek kapcsolatot. Csak annyit azoknak, akik azt szokták mondani, hogy Magyarország elszigetelődött a nemzetközi kapcsolatokban, hogy több mint 4000 nemzetközi szerződése lett a modellváltó egyetemeknek. 600 Németországban, 300 Franciaországban, Spanyolországban, de több mint 60 az Egyesült Államokban, és más, meghatározó országokban, akár Szingapúrban, Kínában, Japánban.

Az, hogy elindultak ezek a programok, nem azt jelenti, hogy lemondtunk az Erasmus ösztöndíj lehetőségéről? Van remény arra, hogy ez egyszer majd újraindul?

Jogos jussunkról nem mondhatunk le. Az Erasmus és a Horizon az jogos jussunk. Egyrészt azért, mert a felsőoktatás nemzeti hatáskör, bármennyire is gondolják ezt másképpen Brüsszelben, másrészt azért, mert igazunk van. A két biztossal folytatott múlt heti tárgyalás során megerősítettem azt, hogy azokat a jogszabályi javaslatokat, amelyeket tavaly novemberben küldtünk még el a bizottságnak, Magyarország tartja. A kuratóriumi tagok összeférhetetlensége vonatkozásában, hogy mennyi ideig lehetnek kuratóriumi tagok, ha összeférhetetlenek voltak, milyen, úgynevezett lehűlési időnek kell lenni. Tájékoztattam a biztosokat, hogy tekintettel arra, hogy nem kaptunk Brüsszeltől érdemleges választ tavaly november óta, benyújtjuk a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, mert ez minden olyan kérdést rendez, amelyet rendezendőnek gondolunk az elmúlt időszakban lefolytatott egyeztetések alapján. Erre nem tehet mást Brüsszel, minthogy ezeket a javaslatokat elfogadja. Azt is mind a két biztosnak világossá tettem, hogy ha kérdésük van a magyar autonómiáról, akkor várjuk őket szeretettel itt, Magyarországon, és kérdezzék meg az egyetemek vezetőit, kérdezzék meg a szenátusokat, mert azt fontos tudni, hogy nem a kormánnyal van vitája Brüsszelnek. A magyar kormány azokat a javaslatokat foglalta jogszabályba, azon egyetemek esetében valósult meg a modellváltás, amely egyetemek szenátusa ezt támogatta. Nyolcvan százalékos támogatottsága volt a modellváltásnak, azaz, ha megnézzük, Brüsszel az autonóm egyetemi szenátusokkal vitatkozik. Elmondtam ott is, hogy két javaslatot nem fogadtunk el Brüsszeltől. Az egyik az, hogy tegyük ki a magyar rektorokat a magyar egyetemi a modellváltott egyetemeket fenntartó kuratóriumokból. Lehet, hogy ezt Brüsszelben autonómiának hívják, itt Magyarországon nem. A másik, amit szintén nem vagyunk hajlandóak elfogadni, noha Brüsszel szintén javasolta: nemzetközi NGO-k tegyenek javaslatot a fenntartó magyar kuratóriumi tagokra. Ilyen a világon, szerintem, sehol nincs. Ezt a két javaslatot nem fogadtuk el, és világossá tettem, hogy nem is fogjuk elfogadni, ugyanakkor várják a magyar diákok, várják a magyar egyetemek szenátusai a látogatásokat, nyugodtan győződjenek meg arról, hogy Magyarországon az egyetemi világ autonóm. Amúgy erről egyes egyetemek is tanúskodnak, amelyek saját maguk elvégeztették külföldi szakértők által az autonómiaértékelést. Magyarország egyetemi világának autonómiája kiemelkedő, és ne felejtsük el, hogy hat egyetemnek pere van folyamatban Brüsszellel, mert hat egyetemünk ezt a jogtalan, sok esetben jogalapot nélkülöző döntést perre vitte, és a perben az elmúlt fél évben határozott előrelépés volt.

Arról lehetett olvasni, hogy mindeközben készül egy uniós javaslat az úgynevezett európai diplomáról. Lehet, hogy ez amúgy is felülírná ezeket a mostani vitás kérdéseket Brüsszellel, vagy ez teljesen más meder?

A brüsszeli gondolkodásmódot kell ebben látni. Az európai diploma – amelyről amúgy múlt héten, hétfőn vitatkoztunk itt, Budapesten, hiszen az unió soros elnökeként Magyarország az Európai Unió oktatási és kutatási minisztereit látta vendégül – amúgy arról szólna, hogy Brüsszelben egy testület megmondja, hogy milyen oktatási tartalmat kell ahhoz az egyetemeinken biztosítani, hogy az európai diplomát és minden ország által elfogadott diplomát jelentsen. Mi egy nyílt dialógust kezdeményeztünk erről az informális tanácsülésen. Számos ország szerint ez kérdéseket vet föl, hiszen a felsőoktatás nemzeti hatáskör, hiszen történelmi hagyományokat, a kultúrának való megfelelést írja fölül, ha Brüsszel európai diplomáról és közös képzési tartalomról kezd el beszélni. Itt nemcsak Magyarországnak vannak kérdései az Európai Bizottság felé, hanem számos más tagállamnak is. Mi azt mondtuk, ha ebben a tagállamoknak egyetértése van, akkor lépjünk tovább. Merthogy itt megint a brüsszeli autonómia nemcsak a magyarországi autonómiával, hanem más országok autonómiaszemléletével ütközik. Ők megmondják, hogy ki kaphat európai diplomát.

Bizonyos egyetemek adhatnak ki?

Bizonyos egyetemek bizonyos képzésére, amelynek meg kell meghatározott brüsszeli szempontoknak felelnie. Mindenkinek innen a saját gondolkodására bízom azt, hogy milyen szempontok azok, aminek meg kell felelnie. Ez azt jelenti, hogy lesznek Avkategóriás egyetemek, amik Brüsszelnek megfelelnek, és lesznek B kategóriás egyetemek. Amikor az Európai Unió elindult a közös irányba, nem kétsebességes egyetemekről és Európai Unióról volt szó. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy igenis azokat a valós együttműködéseket kell megerősíteni, amelyek közös diplomát adnak ki egyetemek között. Az az autonómia, a mi szempontunk szerint, ha az egyetemeinkre bízzuk ezt az együttműködést. Nem fölülről, kvázi diktátumként mondjuk meg azt, hogy akkor ki az, aki európai diplomát adhat, és ki az, aki nem.

Nemcsak az Erasmus ösztöndíj programból szorultak ki a magyarországi egyetemisták, hanem a kutatók, oktatók is kiszorultak az úgynevezett Horizon programból, de azt olvasom, hogy ezzel párhuzamosan a kutatók számára is indult egy új lehetőség. Ez helyettesítené a Horizon programot?

Itt is ugyanaz az alapvetés: jogos jussa a magyar kutatóknak, hogy a Horizon programban részt vegyenek.

De akkor ez nemcsak egyfajta kárenyhítés, hanem azért annál többről van szó?

Annál többről van szó, itt hadd idézzem Krausz Ferenc professzor úr előadását.

Azért is idézzük, mert október elsejétől az ön tárcájánál Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus professzor tudománypolitikai főtanácsadóként dolgozik majd.

Igen, megtisztelő, hogy Krausz professzor úrral együtt dolgozhatunk. Még régebbről, amikor aktívabb kutatói létem volt, együtt tudtunk dolgozni, és az is nagy megtiszteltetés volt számomra. Krausz professzor úr, aki kedden a kutatási miniszterek tanácsülésén tartott bevezető előadást, elmondta, hogy az ő kutatásai, azért, mert magyarországi egyetemekkel működik együtt, blokkolás alá kerültek Európában más egyetemi kapcsolatok vonatkozásában, egyetemek és egyetemek közötti együttműködésben. Azért Európa nem áll annyira jól, hogy egy Nobel-díjas professzor kutatásait blokkolja azért, mert magyar egyetemmel működik együtt. Ez abból a szempontból is káros, mert – ahogyan a legutóbbi Draghi-riport is elmondja – Európa versenyképességi vészhelyzetben van, mert 1995-ben az Egyesült Államok hatékonysági rátájának 95 százalékát hozta, most 80 százalékot. A kockázati tőke 5 százaléka van Európában, 52 százalék az Egyesült Államok, 40 százalék Kína. Az ötven legfejlettebb technológiai cégből négy van Európában. És mindezek mellett a tudományos teljesítménye is csökkent Európának, nyolc százalékkal. Tehát fel kell rázni Európát, éppen ezért az egyik javaslatunk az elnökség során a versenyképességi fordulat elérése.

Mi lehet ennek az eszközrendszere? Említette a Mario Draghi-jelentést, és annak vannak érdekes pontjai, azt már pénzügyi elemzők, gazdasági szakértők is fejtegették, hogy a Draghi-jelentés szerint ehhez a versenyképességi fordulathoz évente 750-800 milliárd eurónyi kiegészítő beruházásra lenne szükség. Az szinte felmérhetetlen összeg. A versenyképességi fordulat mögött pénz kell, hogy álljon?

Mindenféleképpen kell pénzt bevonni, de nem mindegy, hogy hogyan. Abszolút egyetértünk a helyzetelemzéssel, javaslataink a fordulat elérésére kicsit mások. Mi azt mondjuk, hogy a magyar modellt javasoljuk. Mit jelent ez? Két dolgot. A megújított egyetemi szakképzési, gazdasági együttműködést, ezt hívjuk stratégiai partnerségnek, az egyetemek a szakképző intézményekkel és a gazdasági szereplőkkel együttműködnek azért, hogy olyan gyakorlati képzések legyenek, amelyek a valós életben, a valós élet problémáira adnak oktatási megoldást. A másik pedig az innováció területén az, hogy úgynevezett hatásvezérelt kutatások legyenek. Krausz professzor is ezt mutatta be, hogy a kíváncsiság vezérelt alapkutatás is, amely valamilyen valós problémára keres megoldást, mint az ő esetében az a kiváló lézerfizikai kutatás, tulajdonképpen egészségügyi problémák előzetes jelzésére kíván megoldást adni. Ebből látszik, hogy hogyan lehet az alapkutatást kíváncsiságvezérelten alkalmazott kutatássá tenni, hogy az valós egészségügyi, gazdasági, intellektuális hatást váltson ki.

Az a cél, hogy a kutatási eredmények mihamarabb minél előbb hasznosuljanak a gyakorlatban?

Így van, ezt fogalmaztuk meg a Neumann János-programunkban, és ezt fogalmazzuk meg abban az előbb említett stratégiai partnerséges javaslat mellett a versenyképességi fordulatot elősegítő, az európai kutatóhálózat töredezettségét csökkentő javaslatunkban. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kutatásnak legyen direkt hatása, másrészt pedig csökkentse azt az óriási szakadékot, ami Európa nyugati és keleti fele között van. Két adatot hadd mondjak. Lakosságarányosan tízszer kevesebb kutatási forrás jött a mi országainkba, Közép-Európába, mint Nyugat-Európába. Kutatóarányosan két és félszer kevesebb forrás jut.

Nem pályázunk annyira ügyesen, vagy mi lehet ennek az oka?

A pályázati elosztási rendszerekben a mechanizmusok nem segítik azokat a kutatásokat, amelyeket itt kell. Mi nem azt akarjuk, hogy nekünk külön pályázati kategóriánk legyen, mert most ez van. Mi azt szeretnénk, ha ugyanolyan nyílt pályázati rendszerben tudnánk részt venni, hiszen mi hiszünk a magyar kutatókban, mi hiszünk a fiatal, kiváló magyar oktatókban, illetőleg a környező országok kutatóiban. Éppen ezért újítjuk meg Krausz Ferenc professzor úrral a kutatási kiválóságainkat is, és hatmilliárd forintból kiváló kutatók érkeznek vissza Magyarországra, illetőleg újítottuk meg azt az OTKA rendszert, ami az eddigi 40 milliós támogatás helyett a kiváló kutatóknak akár 200 milliós támogatást is biztosíthat.

Ez lesz a feladatköre Krausz Ferencnek az ön tárcájánál, lesz egy csapata, amely ezen dolgozik?

A Nobel-díjas Krausz Ferenccel való közös gondolkodás óriási megtiszteltetés. Olyan irányokat tud szabni a magyar kutatásnak, amely azt a méltó helyet biztosítja, amely a kreativitásunkból, furfangosságunkból, nyelvünkből adódó leleményességünkből fakad. Megújítottuk a Kutatási Kiválósági Tanácsot is, annak elnöke, Domokos Péter egyben a Kutatásfejlesztési Innovációs Hivatal tudományos társelnöke is lesz, ezzel is a kutatási autonómiát erősítjük, azaz a Kutatói Kiválósági Tanácsnak és a finanszírozónak az olyan irányú összekapcsolását, amely a hatékonyabb és ezáltal a magyar gazdaság társadalmi érdekeit szolgáló kutatásfinanszírozást teremti meg a kiválóság területén.

A szakképzés rendszere is markánsan átalakult az elmúlt években, létrejött a duális jelleg, a gyakorlatorientált oktatás. Itt is az volt a hangsúly, hogy a gazdaság, a munkaerőpiac igényeihez közel kell vinni az oktatást és a szakképzést?

Természetesen igen. A 2020-ban indult szakképzés 4.0, ipar 4.0 kulcsa, hogy a magyar gazdaság igényeinek legyen megfelelő a szakképzés, ez pedig akkor megfelelő, ha a gyakorlatot helyezi a középpontba. Most úgy állunk, hogy minden második szakképzésben részt vevő fiatal úgynevezett duális gyakorlati képzésben vesz részt, ami azt jelenti, hogy a képzésének egy meghatározott része gyakorló helyen, ipari, gazdasági szereplőnél történik. És ez az, ami össze is kapcsolja a felsőoktatást és az innovációt, hiszen minden területen a gyakorlatot, a gazdasági, társadalmi igényt helyeztük fókuszba, és több mint száz szakképző centrum képzése működik együtt egyetemmel.

Lehet út a szakképzésből a felsőoktatásba? A technikumokat és az okleveles technikusképzést már eleve így emlegették.

Így van, a szakképzésben egyrészt megmaradt a hagyományos hároméves szakképzés, amely a tradicionális szakmáig juttatja el a fiatalokat, illetőleg ott van az ötéves technikumi képzés, ami jelent szakmát, érettségit, és azoknak, akik szeretnének továbbmenni, utat a felsőoktatásba, úgynevezett előzetes diákhallgatói jogviszony is van, az idei évben 16 ezren nyertek felvételt a szakképzésből a felsőoktatásba. Ez amúgy kifejezetten a gazdaság számára fontos területeken, informatika, műszaki, mérnöki területeken van így, ott akár azt is mondhatjuk, hogy a szakképzés az egyetem előszobája.

Érdekes adatokat lehet látni, az általános iskola után tízből hatan a szakképzést választották és nem feltétlenül a gimnáziumi tanulmányokat, de van olyan kormányzati cél, hogy ez a szám még nőjön, egyre többen legyenek a szakképzésben, de közben egyre többen a felsőoktatásban. Ez a két szándék nem keresztezi egymást?

Abszolút nem. Tízből hat, tízből hét, majd legyen tízből nyolc. Ez azt jelenti, hogy egyrészt minél nagyobb arányban szakmához jussanak a fiatalok. Másrészt, akik továbbmennek egyetemre, a pótfelvételizőkkel együtt több mint százezren nyertek felvételt, ott ugyanúgy, mint a szakképzésben, az a feladat, hogy a tanulmányok mellett dolgozzanak. Örömteli a felsőoktatásban, hogy egyre többen vállalnak munkát a tanulmányaik mellett, és az elkövetkezendő éveknek meg az a feladata, hogy olyan munkát vállaljanak, amely a szakirányhoz illeszkedik, az úgynevezett duális képzést a felsőoktatásban még erőteljesebbé tegyük. A 2030-as célszám a szakképzésben az, hogy 90 százaléka a szakképzésben részt vevőknek duális képzésben a szakmájának megfelelő munkát vállaljon, és a 10/5 az arány ugyanerre a felsőoktatásban. Jól állunk a szakképzésben. Múlt hétvégén volt Lyonban a szakképzési világbajnokság, ahol a magyar csapat a 70 ország közül a tizedik helyen végzett. A megújult szakképzés nemzetközi mércével is kiválóan teljesít, hiszen a világ tizedik helyén vagyunk.

Mit jelenthet ehhez társulva a szakmunkáshitel, vagy most már munkáshitelként emlegetjük, a legutóbbi kormányszóvivői tájékoztatón már ezt a szót használták, tehát nem feltétlenül a szakképzésben résztvevőknek szól majd ez a hitel, hanem a munkába álló fiataloknak?

Az fontos dolog, hogy a fiataloknak segítsük az életkezdését. A fiataloknak úgy tudjuk segíteni az életkezdését, és ebben is unikális a szakképzés, hogy indul 8-16 ezres ösztöndíjjal, 59 ezres munkabérrel, 168 ezer forintos munkabérrel, 150-300 ezres szakmai vizsgát követő támogatással, és akinek végzettsége van, vagy elhelyezkedik dolgozni Magyarországon, és megfelelő foglalkoztatási időszakkal, jogviszonnyal rendelkezik, többmilliós hitelhez fog jutni. Pontosan azért, hogy az életkezdését tudjuk támogatni. Úgy tudjuk támogatni az életkezdését, hogy abban a szakmában helyezkedjen el, amely szakmát tanulta, de mindemellett, ha ő esetleg szakma nélkül kezdett el dolgozni, segítjük a szakképzésben, hiszen számos felnőttképzési programot indítunk, de az ő életkezdésüket is kívánjuk támogatni, úgy, hogy ahhoz a számára legjobban illeszkedő szakképzést biztosítsuk.

Hasonló konstrukció lenne a diákhitelhez?

Hasonló konstrukció, ez egy többmilliós hitel, amely kamatmentesen állna a fiatalok rendelkezésére. Az életkori határ még most számítás alatt van. Ez egy kamatmentes hitel, és mi több, nem hiába a családügyekért is felelős minisztérium vagyunk, abban az esetben, ha megszületik az első gyermek, akkor a visszafizetés törlődik. A második gyermek esetében 50 százalékos, a harmadik gyermek esetében 100 százalékos elengedés várható, hasonlóan a diákhitelhez.

Térjünk át a kulturális területre. Annál is inkább, mert a hírek szerint készülőben volt egy új kulturális törvény, Csák János miniszter az InfoRádióban valamikor tavasszal beszélt erről. Az volt a terv, hogy ez ősszel esetleg már az Országgyűlés elé kerül. Ez most lekerült a napirendről?

Az első hetekben valamennyi meghatározó kultúrstratégiai intézmény vezetőjével négyszemközt egyeztettem. A Nemzeti Kulturális Tanácsot is kétszer összehívtuk MMA elnök úrral közösen, pontosan azért, hogy közösen tekintsünk rá, hogy mi az a kulturális szabályozás, amely a magyar kultúra finanszírozását, hatékonyságát és tulajdonképpen a nemzet kultúraszeretetét erősíti. Abban egyetértés volt valamennyi részről, hogy az előadóművészet, a közművelődés, a múzeumok világa más és más. Ugyanazokat a célokat nem minden esetben lehet ugyanolyan szabályozó eszközökkel elérni. Én azt a példát használtam az egyetemi világból, hogy az teljesen természetes, hogy a Semmelweis Egyetemnek milyen négysoros publikációkat kell elérnie, de mondjuk ugyanezt egy táncművészeti egyetem esetében, ha kérnénk, akkor nem ismernénk megfelelően a Táncművészeti Egyetem profilját. Tehát lesz szabályozásváltozás, de ez a szabályozásváltozás az adott kulturális területeknek a sajátosságait kell, hogy figyelembe vegye.

Várják még, gyűjtik a javaslatokat?

Vártuk, vártuk volna. Én azért azt gondoltam, hogy augusztus végéig, amikor a Kulturális Tanács második ülése volt, több javaslat érkezik.

Nem érkeznek a javaslatok?

Volt néhány javaslat, hogy az államháztartási szabályokat hogyan kéne változtatni a közgyűjtemények esetében, vagy akár a könyvtárak területén milyen további módosításra van szükség, de meg kell mondani őszintén, azt hittem, több javaslatot kapok.

Ezek a javaslatok, amiket várnak, az úgynevezett kultúrstratégiai intézmények részéről jönnének? Vagy ez egy szélesebb kör?

A kultúrstratégiai intézmény azért kultúrstratégiai intézmény, és a Nemzeti Kulturális Tanácsban szerepet vállalók azért képviselnek egy-egy területet, hogy nem a saját intézményüknek a szabályozási szempontrendszerét kell figyelembe venniük.

Igen, csak itt mégiscsak intézmények képviselői vannak jelen, nem?

Igen, de azért vezető a vezető, hogy innentől nemcsak a saját intézményének, hanem az adott művészeti területnek a teljes egészét kell megfelelő módon képviselnie.

Akkor az egyeztetések és a párbeszédek folytatódnak?

Folyamatos egyeztetésben vagyunk. Nekünk az a feladatunk, hogy az adott területeket megismerve, az ő problémáikat látva kell segíteni a mindennapokban, a kultúra területén is azt kell tudnunk segíteni, hogy a magyar nemzet kultúrahordozása hogyan erősödjön. Azok a kiváló kulturális programok, amelyek az elmúlt időszakban elindultak, hogyan tudnak a teljes Kárpát-medencében eljutni minden magyar honfitársunkhoz. Keveset beszélünk róla, előbb említette a Szépművészeti Múzeumot. Az egyetemi világban azt szeretnénk, hogy legyen top 100-as egyetemünk. A Szépművészeti Múzeum a világ 86. leglátogatottabb múzeuma. Olyan program nem létezik szinte a világon máshol, mint az általunk elindított kulturális program. A Déryné-program keretében a kicsik bábszínházától a Vitéz László-programig, a Lázár Ervin-programon keresztül a középiskolák kulturális programjaiig és a hamarosan valamennyi egyetem esetében elinduló kulturális programig, az úgynevezett Csontváry-programig egy teljes ívet hozunk létre. Vagy akár a Déryné programon keresztül azt, hogy a színházak járják be Magyarországot, és járják be majd 2025. január 1-jét követően a teljes Kárpát-medencét.

Amikor kultúra kerül szóba, akkor általában második-harmadik kérdésként mindig felvetődik a támogatások és a finanszírozás kérdése. Ha készül egy rendszer, ahhoz vélhetően másfajta vagy más szemléletű kultúrafinanszírozás társul majd. Csák Jánosi a legutóbbi interjújában itt arról beszélt, hogy kevesebbet kellene költenie az államnak, mert nagyon nagy az a hányad, ami állami finanszírozás, mecenatúra kiépítése lenne fontos, piaci forrásokat is bevinni. Másfajta kultúrafinanszírozás lehet a jövőben? Intézményeket érdemes finanszírozni vagy feladatokat is érdemes finanszírozni?

Mindig jó az a kérdés, ami egyszerre számos kérdést vet föl. Igyekszem ezeken végigmenni. Az egyik az, hogy Szegeden, az Országos Színházi Évadnyitón is ott voltam, leültünk egyeztetni a színházak esetében is, hogy a finanszírozásról mit gondolunk. Amikor mecenatúrát vonunk be, vagy amikor a színházak jegyértékesítését, de ez ugyanúgy igaz más területekre, a múzeumokra is vizsgáljuk, akkor látnunk kell, hogy egészen más Győr, egészen más Pécs, egészen más Debrecen, egészen más Zalaegerszeg. Ennek a szempontrendszerét, amikor mecenatúráról, állami finanszírozásról, külső forrás bevonásáról, jegyértékesítésről beszélünk, figyelembe kell vennünk. Kettő: ez nem vagy, hanem és kérdés. Intézményfinanszírozásra is szükség van, ugyanakkor a feladatfinanszírozásnak egyre nagyobb arányt kell tudnunk biztosítani. Az előbb említett programok, a Lázár Ervin-program, a Déryné-program, vagy akár a Petőfi Kulturális Program, mind az elmúlt időszakban azt jelentették, hogy bizonyos feladatok vonatkozásában hogyan érkezik az intézményeknek a működésére forrás. Ezt a feladattípusú finanszírozást a továbbiakban is erősíteni kell. Előttünk van két határidő, amit látnunk kell, és szintén a finanszírozás szempontjából fontos. Idén év végén járnak le az úgynevezett közös finanszírozású színházi szerződések Ebből Budapesten hét, az ország területén 30 van, ahol az önkormányzat betesz egyet, az állam is betesz egyet, vagy az állam betesz egyet, az önkormányzat betesz egyet. Ennek az elmúlt éveit értékelnünk kell, és itt is abba az irányba kell mennünk, hogy mik azok a feladatok, mik azok az irányok, amelyeket erősítenünk szükséges. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések is elkezdődtek, a kultúrstratégiai intézményeknek 2025-ben kell megújítani a szerződését. Ez mind lehetőséget teremt arra, hogy olyan finanszírozás alakuljon ki, amelynek a lényege az, hogy a kultúraszerető, a kultúrakedvelő magyarokhoz hogyan tudjuk a kiváló kultúránkat elvinni. Ne felejtsük el, bronzérmesek vagyunk Európában a színházlátogatás vonatkozásában.

Igen, szépen tele vannak a színházak, ha csak itt Budapestet nézzük, nem könnyű jegyet váltani.

Akkor nekünk az a feladatunk, hogy a kultúra szeretetét még tovább erősítsük a Kárpát-medencében.

Szokták azt mondani a kultúra tekintetében is, hogy a főváros, Budapest kicsit fejnehéz, nagyon sok minden ide koncentrálódik, és nyilván ennek okán a támogatások, az anyagi lehetőségek, az anyagi források is ide koncentrálódnak. Éppen ezért említette a Déryné-programot, fontos lehet valóban elvinni a kultúrát vidéki vagy éppen határon túli helyszínekre. Működik ez jól, hatékonyan? A Déryné-program nagyon tiszteletreméltó vállalkozás, de nem arról van szó, hogy merít a vidéki színházak vagy a budapesti teátrumok műsorából, hanem a Déryné Társulat, a Déryné-programhoz kötődő társulat előadásait viszik tiszteletreméltó igyekezettel vidéki, majd határon túli helyszínekre.

Egyrészt hadd mondjam azt, hogy múlt péntektől a Csoóri Sándor-program 2,5 milliárdos támogatása 1776 kiváló néptáncos, népzenei, népművelő egyesület számára jelent néhány milliótól több tízmillió forintos támogatást, és ebből az 1776-ból több mint 600 volt külhoni támogatás. Éppen a hétvégén Székelyudvarhelyen, és utána Székelypeteken voltam – egy kétszáz lelkes kis falu, nem messze Székelyudvarhelytől –, és ott is nyolc Csoóri-programos támogatást tudtunk átadni. De a múltkori kolozsvári látogatásom esetében abban maradtunk, hogy a Kolozsvári Színház és a Nemzeti Színház hogyan kapcsolódik össze, ugyanúgy az Opera a Magyar Állami Operaházzal hogyan kapcsolódik össze, élővé, még élőbbé kell tudnunk tenni ezt a Kárpát-medencei kapcsolatot. Vidnyánszky Attilával és Szarka Tamással körülbelül két hete jelentettük be azt, hogy az Egri csillagok és a Csíksomlyói Passió Kárpát-medencei turnéra indul Erdélyben, és aztán utána megy tovább Felvidékre. A Szarka Tamás által írt mise is Kárpát-medencei dimenziót vesz, és így indul turnéra. Ahogyan az előbb említettem, 2025. január elsejétől a Déryné-programon keresztül pontosan ezeket az együttműködéseket erősítjük meg a Kárpát-medencei színházak között. Ennek amúgy van egy jól működő felsőoktatási programja, azt Makovecz-programnak hívjuk. A Lázár Ervin-programot is Kárpát-medencei dimenzióban kell vinnünk, hogy az erdélyi, felvidéki magyar gyerekek is magyar színházat, magyar operát látogassák meg, hogy így tudjuk erősíteni a kultúrafogyasztás helyett a kultúrahordozást.

Az online tér kínálta lehetőségeket ehhez kapcsolódóan nem lehetne intenzívebben kihasználni?

Szerintem két szempontot mindenféleképpen kell vizsgálni. Egyrészt a digitalizáció annyira alapvetővé vált a korunkban, hogy ahhoz, hogy jelen legyünk, ahhoz, hogy megmaradjunk, ahhoz, hogy versenyben legyünk, mindent digitalizálnunk szükséges. Éppen így történik a könyvállomány, a folyóiratok digitalizációja, ugyanakkor, ami a covidos és ebben a kütyüs világban a legnagyobb nehézség, az az atomizálódás. A kultúra közösséget teremt, a színházlátogatás közösséget teremt.

Teljesen más élmény az operában látni az operát.

A klasszikus zene, mi több, a fesztiválok is közösséget teremtenek, tehát a fiatalok ifjúsági fesztiválja is, és minden más közösséget teremt. Nekünk erős közösségekre van szükségünk. A digitalizáció mellett szükséges az, hogy ez a közösségteremtés, ez a közösségteremtő ereje a kultúrának meglegyen. Sokszor szoktam mondani, de ismét hangsúlyozom, a kultúra kovász. Egybekovászol minket, de nemcsak minket, hanem hozzáérlel minket a nagyszülőink, dédszülőink és az őket megelőző magyar generációkhoz, mert így tudjuk nemzetünket erősíteni, így tudunk büszke magyarok lenni, merthogy magyarnak lenni büszkeség, magyarnak lenni küldetés, magyarnak lenni kiváltság.