Két hete porciózzák a felelősséget az ellenzéki oldalon. Tudnak többet arról, hogy mi történt, mint az első éjszaka?

Ez egy letaglózó és drámai vereség volt, még nem telt el ahhoz elég idő, hogy az okait pontosan fel tudjuk mérni. Azt rendkívül szomorúan érzékelem, hogy az ellenzéki oldalon vannak olyan szereplők, akik ezeknek az okoknak a feltárását sem ambicionálják.

De olyanok is vannak, akik már most megmondják, hogy ki a felelős, nyilván azért, hogy ezzel valami előnyre tegyenek szert a többiekkel szemben.

Biztos van ilyen is. Nagyon népszerű különböző ellenzéki pártelnököket meg volt miniszterelnököt ilyen szinten felelősként megtalálni, és mindenkinek van felelőssége abban, ami előállt, de azért azt valamilyen szinten abszurdnak tartom, hogy a miniszterelnök-jelölt maga úgy érzi, hogy ő hiba nélküli ebben a folyamatban. Értelemszerűen túl nagy ahhoz a vereség, hogy csak az ő hibája legyen, de ez egy vereség, ezért értelemszerűen neki is van benne felelőssége, de ezt leszámítva, a személyes felelősségeken meg az összefogás, nem összefogás kérdésén kívül tartalmi problémák is voltak, és ezekről a kérdésekről kell beszélni.

Elkezdték a tartalmi kérdések megbeszélését?

Valamilyen szinten igen. Nekem van pár ötletem, gondolatkezdetem, hogy mik ezek a tartalmi problémák, én ezeket próbálom mind a pártvezetőkkel, mind a nyilvánosságon keresztül valamilyen módon megbeszélni. Nem tudom, hogy ezek helyesek-e, de nem nagyon hallok ezzel ellentétes gondolati kísérleteket.

Az, hogy elitista kampányt csináltak a globalizáció nyerteseinek, elég frappáns ahhoz, hogy bárki megértse ellenzéki oldalon is. Ezen vitatkoznak már?

Sok egyetértő szót kaptam. Amivel én nem foglalkoztam valószínűleg a legelején kellően és ami valójában rettentő nagyrészt vezetett el a kétharmadhoz, az a háborúval kapcsolatos pozíciónk volt, a mi háborús kommunikációnk volt.

De önök kommunikáltak a háborúról vagy a miniszterelnök-jelöltjük kommunikált a háborúról?

Kollégám, Kanász-Nagy Máté nagyon sok negatívumot kapott, amikor azt mondta a választás másnapján: súlyos probléma volt, hogy a miniszterelnök-jelölt egy hosszú monológot csinált a kampányból. Szerintem ez tény, Kanász-Nagy Máténak igaza volt, a miniszterelnök-jelölt tényleg egy hosszú monológot csinált a kampányból, ami részben vezetett a vereséghez. Ismételten, nem egészében. A háborúval kapcsolatban szerintem az volt a probléma, hogy értelemszerűen Orbán Viktor oroszbarát politikáját kellett kritizálni és el kellett mondani, hogy ez egy orosz agresszió, mellette nekünk is a magyar emberek biztonságával, békéjével és gazdasági érdekeivel kellett volna foglalkozni. Az a kampánykérdés hangzott el az ellenzéki oldalon, hogy Orbán vagy Putyin, illetve Nyugat vagy Putyin? De mivel se a Nyugat, se Vlagyimir Putyin nem indult a választáson, ezért nem érezték valódi döntési lehetőségnek a magyar emberek. Egy elitista, szimbolikus vitát hoztunk be, amit a Nyugat–Kelet vitával lehetett leírni, ami amúgy részben nem geopolitikai kérdés, részben pedig a magyar emberek életében nincs befolyással.

Akkor el kell kezdeni azt a vitát Magyarországon, hogy mi a Kelet meg mi a Nyugat, vagy mindig is egy elitista álláspont rágcsálása lesz?

Szerintem le kell folytatni, ezt nem tudjuk megspórolni. Ha az ellenzék nem tudja Magyarországot elhelyezni a világtérképen, akkor soha nem lesz kormányzati felelősség közelében. Értelemszerűen Magyarország Európa része. De Magyarország nem azért Európa része, mert ez egy értékközösséget jelent valamivel, mert Európa egy földrajzi tény. Ukrajna is Európa része. Én földrajzszakot végeztem, ilyenkor szeretem ezt elmondani, mert az embernek mégiscsak van egy végzettsége. Valójában Oroszország is Európa része, Fehéroroszország is, meg Törökország egy része is Európa része. Tehát Európa egy földrajzi fogalom, ami geopolitikai módon determinálja, hogy mi Magyarország helye, nem pedig egy értékvilágot jelent. Rengeteg szörnyűség történt Európában fehér európai emberek által, nem igaz, hogy az európai értékek jobb minőségű dolgok lennének, mint a világ többi univerzálisan jó értéke.

Hogy kell ezt elmagyarázni az embereknek, akik valószínűleg már egy kialakult képpel bírnak a Nyugatról meg a Keletről? Ha mást nem, akkor azt, hogy amikor már át lehetett menni a határon, ott volt hűtőszekrény, itt meg még nem.

A magyar emberek pontosan tudják, hogy miért volt Ausztriában hűtőszekrény és Szombathelyen miért nem. Azért, mert a Vörös Hadsereg megszállása alatt éltünk és gazdaságilag bele voltunk kényszerítve a KGST-be. Mindenki tudja, hogy így volt és mindenki tudja, hogy ma nemcsak Magyarországról, Lengyelországból meg Csehországból, meg Szlovákiából meg Romániából is elmennek Nyugat-Európában munkát vállalni sokan. Ez azért van, mert Nyugat-Európában jobb béreket fizetnek, ami nem kizárólag, de jelentős részt a kommunista örökségből fakad. Ezeket mindenki tudja Magyarországon, minden választópolgár.

Mi a vita lehetséges kimenetele? Ha az emberek azt mondják, most már jobban értik, hogy a Nyugat bonyolultabb, mint ahogy elképzelték, meg a Kelet is bonyolultabb, nem mentünk egyről a kettőre.

Szerintem a vitának a mi részünkről a következő a megoldása: a magyar érdekeket kell képviselnünk, tehát nekünk az Európai Unión belül is, a NATO-n belül is meg a világpolitika többi részén belül is úgy kell mozognunk, hogy az a magyar emberek érdekeinek feleljen meg. Igenis, lehet kritikát mondani a Nyugattal szemben és lehet ellentartani velük szemben, ha az megfelel a magyar emberek érdekeinek. Eltérő lesz az elemzésünk arról a Fidesszel szemben, hogy ez mikor van így és mikor nem. Szerintem például rendkívül fontos kérdés az ukrán háborúval kapcsolatban: igazuk van-e a lengyeleknek, akik úgy érzik, ha nem harcolják meg Ukrajnában ezt a háborút az oroszokkal szemben, akkor nekik majd meg kell harcolniuk Lengyelországban? Ez egy érdekes vita, de ezt is a magyar szempontból kell megközelíteni. Van egy bolgár politikai filozófus, aki azt mondja, hogy a rendszerváltoztatás utáni kelet-közép-európai elit egy része azzal legitimálta a pozícióját és azzal érvelt a saját „elitsége” mellett, hogy ők ismerik a nyugati felzárkózás receptjét. Szerintem ebből fakad ez a rendkívül gondolattalan nyugatozás, ami az ellenzéken belül van, a nyugati felzárkózás ugyanis kétélű dolog. Nemcsak azért alacsonyak Magyarországon a bérek, mert ez történelmileg kialakult, hanem azért, mert ez a német tőke, meg ez az Európai Unió nagy országainak az érdeke. Ez jól láthatóan kétélű dolog, tehát amikor eltagadjuk a valóságot, akkor nem fognak ránk szavazni.

Ha ez a vita elindul, a végén egy állampolgár megkérdezi: rendben, szép, de ettől nekem jobb lesz az életem vagy rosszabb?

Ez a lényegi kérdés. Sajnos nem volt ebben a kampányban olyan állításunk, ami arról szólt, hogy X. Y. magyar állampolgárnak a személyes életében mit fogunk jobbá tenni, és egy kampánynak erről kell szólnia, mert alapvetően arról döntünk a parlamenti választáson, hogy a befizetett adó hogyan hasznosul. Ez a lényegi kérdés egy választáson. Nem nagyon voltak ilyen állításaink, illetve, ha voltak, azokat nem mondták el fegyelmezetten a választópolgároknak.

Ellenzéki pozícióból hogy lehet megtartani az egyensúlyt, hogy ne ígérjenek túl sokat?

Mondok egy példát, a minimálnyugdíj emelése ilyen volt. Bekerült végül a programba, de nem képviseltük sajnos kellően. Beszélhettünk volna az idősgondozásról, mert minden magyar állampolgár családjában ez egy téma, de beszélhettünk volna például a szigetelési programunkról is, ami a legtöbb panelházas részen rendkívül fontos kérdés.

Hogy lehet hitelesen beszélni arról ellenzéki pozícióból, hogy milyen lesz az újraelosztás?

Az újraelosztásnak két oldala van, ami súlyos probléma volt ebben a kampányban, ezt ki kell mondani. Ahhoz, hogy mi megemeljük az újraelosztás mértékét, ahhoz többet kell adóztatni és az azt jelenti, hogy a tőkejövedelmet meg az olyan emberek jövedelmét, mint amilyen én vagyok, sokkal magasabb adókulccsal kell megadóztatni.

Mondták a kampányban? Márki-Zay Péter azt mondta, hogy adóemelésről egy szót se, mert úgyis kiforgatják.

Igen, Márki-Zay Péter egy piaci fundamentalista jobboldali gazdaságpolitikában hívő ember, amivel az égegyadta világon semmi probléma nincs, ő ezt őszintén elmondta a kampány elején. De az hogyan fordulhatott elő, hogy egy baloldali centrumú összefogás egy jobboldali jelöltet választ magának, ez szerintem egy súlyos probléma.

Előválasztás a neve, úgy fordult elő, nem?

Nem azt mondom, hogy Márki-Zay Péter illegitim módon nyerte meg az előválasztás, az a nép döntése volt. Csak azt mondom, hogy az ő javára visszalépett egy jelölt, aki amúgy magát baloldalinak tartja, Karácsony Gergely a neve. Úgy lépett vissza, hogy elmondta, szerinte a baloldali zöld politikának nincs többsége Magyarországon, és úgy, hogy a szavazóit arra kérte, egy jobboldali jelöltre szavazzanak. Ebben Karácsony Gergelynek van felelőssége.

Hogyan fogják rábírni, hogy ezt a felelősséget viselje? Karácsony Gergely egy közvetlenül választott főpolgármester, a pártja vezetéséről éppen most mond le úgy, hogy ajánl maga helyett mást.

Azt a választópolgárok tudják csak neki elmondani, ha úgy érzik, hogy felelőssége van. Én ennyit tudok tenni, hogy elmondom a véleményem. Az előválasztás intézménye az ő ötlete volt. A Jobbikkal való technikai koalíció az ő ötlete volt. A választások előtt 24 órával azt mondta, hogy ellenzéki győzelem várható. Azt mondta, hogy több mint ötven egyéni körzetet fogunk nyerni. Nem azt mondom, hogy most elő a kaszát, kapát, és menjünk Karácsony Gergelynek, de amiket elmondtam, azok tények. Ennek lesz következménye abból a szempontból, hogy amikor majd egy év múlva előáll ő mint, Kohn bácsi arról, hogyan menti meg a libákat, akik már mind meghaltak, akkor el fogjuk neki nagyon udvariasan mondani, hogy a libák már mind meghaltak.

De a főpolgármester az főpolgármester. Vona Gábor itt azt mondta, hogy szerinte a Demokratikus Koalíció, amely a Fővárosi Közgyűlésben a többséget adja, nem Karácsony Gergelyben gondolkodik, hanem Kálmán Olgában, merthogy Karácsony Gergely annak idején azért lépett vissza Márki-Zay Péter javára, hogy ne Dobrev Klára legyen a közös miniszterelnök-jelölt, aki viszont Gyurcsány Ferenc szerint megnyerte volna a választást. Milyen lesz az együttműködés a Fővárosi Közgyűlésben ezek után ön szerint?

Karácsony Gergelyt zöld platformon választották meg, egy amúgy sok szempontból jó zöld kampányt csinált. Nagyon nehéz helyzetbe került utána, és ez a nagyon rossz kormányzat miatt volt. Az elvonások, a különböző jogkörök megvonása nehéz helyzetet eredményezett Budapesten. Föl kell vetni azt a kérdést, hogy mennyire képviseli ő valójában a zöld politikát úgy, hogy már egyszer elmondta, annak nincs többsége Magyarországon. Karácsony Gergely előválasztási kampányában voltam nagyon mérges amiatt, mert azzal támadták, hogy nagy a dugó Budapesten. A Fidesz is ezzel támadta, meg amúgy az előválasztási ellenfelei is, és ezért a bicikliutak felelősek, meg az, hogy egyszerre vannak különböző villamos- meg metró-, meg egyéb felújítások. És erre neki az volt a válasza, hogy akkor pár bicikliutat visszafest rendes sávra. Nekem ez egy belső törést okozott. Kell olyan, amiért az ember akkor is kiáll, amikor népszerűtlen, amiben nem lehet kompromisszumot kötni, kell olyan, aminek van éle, és én ezt hiányolom.

A globalista–szuverenista vita, hogy fog becsatornázódni a Kelet‒Nyugat vitába? Nyugaton is vannak globalisták meg szuverenisták, nálunk is vannak globalisták meg szuverenisták, csak nem biztos, hogy a két fogalmon ugyanazt értik.

Nekem nagyon sok vitám volt Schiffer Andrással, akivel sok mindenben egyet is értek a globalizáció kapcsán. Schiffer András véleményem szerint történelmietlen dolgokat gondol a globalizációról. Kedvenc példám: azt szokta mondani, hogy az most először fordul elő, hogy multinacionális nagyvállalatoknak nagyobb hatalmuk van, mint nemzetállamoknak, amikor tudjuk, hogy ez történelmileg elég sokszor előfordult már. A Kelet-Indiai Társaság például a legtöbb nemzetállamnál nagyobb hatalmat gyakorolt, de rengeteg más példát lehet mondani, akár a templomosokig visszamenve. De az igaz ennek ellenére, hogy a nemzeti érdekeket másképp kell képviselni Magyarországon most, mint, mondjuk, száz éve vagy kétszáz éve. Vannak olyan folyamatai a globalizációnak, amiről legalább el kell tudnunk mondani, hogy hol nem optimális nekünk ahhoz, hogy megpróbáljunk valami választ találni. Akik azt mondják, hogy a globalizáció mindenben csak jó, akik azt mondják, és most egy olyat fogok mondani, ami rendkívül értelmetlennek tűnik, de remélem, utána sikerül értelmet adnom nekik. Tehát, akik azt mondják, hogy rendben van az: férfinek született emberek, akik nőnek vallják magukat, a női sportban versenyeznek, mert az identitás csak a szabad választás kérdése, azok azt mondják, semmilyen identitásnak nincsen már határa, tehát eltagadják az objektív valóságot és ránk erőltetnek egy olyan gondolatot, aminek Magyarországon nincs történelmi alapja, de ráadásul nem is érdeke Magyarországnak, hogy ez a gondolat megjelenjen. Ezek olyan dolgok, amik gyökértelen nyugati exportcikkek.

Meg lehet akadályozni, hogy a gondolatok megjelenjenek?

Nem azt mondtam, hogy ne vitázzunk erről, pont felhoztam egy vitát ezzel kapcsolatban. Részben Nyugaton is vannak, akik ezt kritizálják, de mi úgy állítják be, hogy a férfiak, akik nőknek vallják magukat versenyeznek a női sportban, annak az is a célja, hogy mi nyugatosak legyünk.

Egyfajta szabadságjog?

Így van.

Hogy fogunk eljutni a végén oda, hogy egy választó megkérdezi, nagyon jó, hogy ez a vita nálunk is végre eldőlt, de most ettől nekem miért jobb?

Azért, mert ha például tudjuk definiálni, hogy ki mehet a versenysportba, akkor tudjuk definiálni azt, hogy kik a nők, tehát tudjuk a magyar nőknek definiálni, ami pedig elvezet minket oda, hogy megismerjük, mik a magyar nők problémái. Mondok példákat: a szendvicsgeneráció egyszerre gondozza az idős hozzátartozóit és a gyermekeit, ezért van hatalmas teher rajta, a gyermekvállalás költségeit pedig nem fizeti ki neki senki. Alapvetően azokban a szakmákban, ahol a nők nagyobb arányban dolgoznak, mint a férfiak, sokkal kevesebbet keresnek. Ide tartozik a szociális szektor, de ide tartoznak a közalkalmazottak és a pedagógusok is. Tudjuk azt is, hogy a munkahelyen nehezebb az előremenetel, mert a gyermekvállalás terhe egyenlőtlenül oszlik el. Tehát, ha tudjuk definiálni, hogy ki a nő, akkor tudjuk definiálni, hogy mi a problémája, és akkor tudunk rá megoldást mondani. Ha mindent összemosunk mindennel és minden lehetséges lesz, akkor semminek nem fogunk megoldást kínálni.

Az nem olyan nagyon régen merült föl, hogy nemváltó sportoló, férfi a nők között indul. Hogy lehet a lehetséges problémákat listázni?

Ez csak egy példa volt, de lehet más példát is mondani, például az oktatást. Van egy nagyon nagy vita arról, hogy az oktatásnak mi a feladata. Egyfajta lexikális tudást adni vagy felkészíteni az életre a diákot? Mind a kettő mellett van elég jó érv, de ebben nem tudok valójában igazságot tenni. Azért az abszurd, hogy úgy kerül ki a gimnáziumból a diák, hogy nem tudja, mi a választási rendszer, nem tudja, hogy kell adót fizetni és nem tudja, mi az, hogy thm, amik azért az élethez szükséges dolgok. Ellenben tud olyat, amik az élethez szükségtelenek. De igaz az is, ha nem tudja az európai történelmet, kronológiailag legalább alapszinten, akkor nem fogja érteni, mi történik Ukrajnában. Ha nem tudja, hogy volt Szovjetunió, meg az szétesett, akkor nem fogja tudni, hogy mi történik most. Tehát mind a kettő valamennyire igaz ahhoz, hogy találjunk egy jó kompromisszumot. Itt is tudni kell ugyanis definiálni: mi az érdekünk, mit akarunk elérni és ebben mi az, ami jó megoldás.

Az érdek nem mindig az, amit egy választáson nagy felhatalmazást nyerő kormány képvisel?

Nem.

Van a magyar érdeknek valamilyen lexikona?

Abban mindig lehet vitatkozni, hogy mi az, de ha legalább elismerjük, hogy ez az a prizma, amin keresztül vitatkozni kell, az talán eggyel közelebb visz minket.

Például mi? Hogy minél többen legyünk? Hogy megőrizzük az ország területét? Hogy legyen folyó meg búza? Így kell elképzelni a magyar érdeket?

Elég jó kiindulópont, hogy legyen Magyarországnak megfelelő védelme, hogy ne foglaljanak el minket idegen hatalmak. 100 százalék konszenzussal előteremthető magyar érdek az is, hogy legyen Magyarországon élelmiszer, és ne haljunk éhen, szerintem ez is egy elég erőteljes magyar érdek. És behoznám ide a klímaváltozást, hogy száz év múlva az unokáinknak is legyen élelmiszere, ez is egy erőteljes magyar érdek. De például a függetlenséghez az is hozzátartozik, az is magyar érdek, hogy ne Vlagyimir Putyinon múljon, mikor kapcsolja le a fűtést 3 millió 500 ezer magyar lakásban. Az nem a magyar érdek, hogy mi legyünk az éltanulók az európai újonnan csatlakozott országok között az Európai Unióban. Ez nem egy érdek.

Az például magyar érdek felismerni, hogy valójában mekkorák vagyunk? Hogy mennyiben függ tőlünk, hogy Vlagyimir Putyin elzárja-e a csapot?

Természetesen.

Na jó, de akkor eljutunk a merjünk kicsinek lenni politikai szitokszaváig.

Nagyon sok kritikát kapott anno a szocialista kormányzat a merjünk kicsik lenni mondatért.

Kampánytéma volt, nagyon súlyos kampánytéma volt.

Orbán Viktor azt szokta mondani, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem amit tesz. Ha megnézzük, hogy mit tesz, akkor a következőt látjuk: úgy szavaz szinte mindig, mint Németország az Európai Tanács-ülésen, a migráció kérdését leszámítva valódi vitapont Németországgal nem volt. Tehát az magabiztossággal kijelenthető, hogy Orbán Viktor úgy szavaz, ahogy Németország, és ez abból jön, hogy Orbán Viktornak van egy gondolata arról, hogy Magyarország kitől függ és valójában mekkora.

Helyes ön szerint a gondolata, hogy Magyarország és Németország nagyon szoros függésben van egymástól?

Vannak földrajzi tények. Az, hogy Magyarország függ a német gazdaságtól, az nagyon régóta így van, tehát ezzel önmagában nem tudunk mit kezdeni. Ennek a mértéke meg ennek a politikai kiszolgálása szerintem amúgy vitatéma. Ebben a kérdésben nekem nagyon megváltozott a véleményem, korábban mást gondoltam, hiszen látva Európa helyzetét, Angela Merkel inkább negatív hagyatékot hagyott, mint pozitívat, és Angela Merkel hagyatékának Angela Merkel és Orbán Viktor szövetsége egy nagyon fontos része.

Negatív a szövetség Németországgal? Ha ennek az összes előnyét tudjuk élvezni, meg azok is, akik a töméntelen magyarországi járműipari cégnél dolgoznak, ami mind német tulajdon?

Az a része, hogy behoznak tőkét, amennyiben rendesen megfizetik a magyar munkaerőt, ami nem minden esetben volt így. Tudjuk, hogy például a rabszolgatörvény meg egyéb törvényeknél milyen német kényszerítés volt.

Megint itt vagyunk a méretproblémánál. Osztanak nekünk például lapot abban, hogy mi megmondhassuk, hogy a német–orosz megegyezéses viszony jó-e vagy nem? Nem mindegy, hogy mit mondunk?

A litván elnöknek tették föl ezt a kérdést, hogy minek szólunk, van-e bármi jelentősége, és erre az volt a válasz, hogy inkább ne szóljunk? Ha nem is szólunk, ha nem is próbáljuk meg, akkor mi alapján fogják észrevenni, hogy van itt egy másik szempont?

Nem jobb mind a kettővel megfelelő viszonyban lenni valahogy?

Igen, de én itt éreztem úgy, hogy egy ügyes, de féligazság volt, amit mondott arról Orbán Viktor a kampányban, hogy nekünk ki kell maradni ebből a háborúból. Nem Magyarország dönt, hogy kimarad-e a háborúból, ezt mindannyian pontosan tudjuk. Ez egy politikai termék, amit mondott. Jelenleg az a realitás, hogy Vlagyimir Putyin nem fog NATO-tagállamot megtámadni, ez a jelenlegi realitás. Változhat ez, hiszen azt gondoltuk, hogy Ukrajnát se fogja megtámadni. De ha úgy dönt Vlagyimir Putyin, hogy egy totális háborút indít a NATO keleti részén, akkor nem fogunk tudni belőle kimaradni. Ezt a döntést Vlagyimir Putyin tudja meghozni, meg azok a NATO-tagállam és régiós szomszédaink, akik más politikát folytatnak, tudják ezt kiprovokálni, de nem nagyon láttam, hogy itt bárki ezt szeretné, tehát ez valójában Vlagyimir Putyin döntése, nem a miénk, nem Orbán Viktoré.

Az a magatartás, amit Magyarország eddig visz, akkor az ön megítélése szerint rendben van?

Ha azt nézzük, hogyan szavazott Orbán Viktor a szankciós rezsimek kapcsán, mi volt az álláspontja a fegyverszállítás, az egész katonai segítségnyújtás kapcsán, akkor azt gondolom, hogy alapvetően nem lehetett mást tenni. Ami súlyos probléma viszont a magyar jobboldalon, hogy átengedték a saját oldalukra a minden tényt összemosó posztmodern és rendkívül kártékony orosz propagandát, ami miatt Magyarországon élő emberek százezrei azt gondolják, ami itt folyik, az nem Oroszország agressziójának a következménye. Én értem, hogy Orbán Viktor elmondta a szájával, hogy ez egy orosz agresszió, de azért láttuk, hogy a jobboldal szellemileg nem ezt mondta. A jobboldal valójában nem állt be ezen álláspont mögé. Ők azt mondták, hogy itt egyik kutya, másik eb, a Nyugat is ilyen rossz, a Kelet is ilyen rossz. A nemzeti érdek szempontjából nézve jelenleg Magyarország azért van biztonságban, mert a NATO tagja és az Egyesült Államok iowai farmereinek az adódollárjaiból ki van fizetve egy olyan elrettentő hadsereg Amerikában, ami fenn tudja tartani ezt a NATO-t, mert nem mi tartjuk fent, azért ebben is legyünk őszinték. Tehát ezt a tényt eltagadni és azt mondani, hogy az Egyesült Államok pontosan ugyanolyan rossz, lehet, hogy egy nagyon érdekes morális érvelés a Nation nevű amerikai szélsőbaloldali magazinban, de Magyarországon egy abszurd állítás.

El lehet menni választási kampányban ezzel az érveléssel, amit ön most mondott, hogy a világ nem olyan egyszerű és az iowai farmer azért fizeti az adót, hogy mi itt biztonságban lehessünk és ezt azzal szembeállítani, hogy Magyarország ki fog maradni a háborúból?

Kétségtelenül, ezt nem írnám rá egy plakátra. Ha most lakossági fórumon lennék és választópolgárokkal beszélnék Szombathelyen, akkor annyit mondanék: ez a háború kitört, ez számunkra rettentő rossz, minden nap imádkoznunk kell, hogy békét kössenek és hogy ne terjedjen túl a háború. Jó döntés volt, hogy csatlakoztunk a NATO-hoz, hadi költésben el kell érni azt, amit a NATO vár tőlünk, és reméljük, hogy a NATO mint védelmi szövetség fennmarad és meg fogja védeni Magyarország határait. Ennyit tudtam volna mondani.

Visszatérnék az ellenzéki politikához. Leváltotta-e Márki-Zay Péter az ellenzéket? Mert azzal indult neki a kampánynak, hogy ő nemcsak kormányt, hanem ellenzéket is akar váltani, és az ellenzéki oldalon olvasható mandátumszámok olyanok, minthogyha tényleg sikerült volna neki leváltani az ellenzéket.

Ha ez egy öngyilkos merénylet lett volna, akkor nevezhetjük kétségtelenül sikeresnek. Magyarországon azért nem váltotta le az ellenzéket, mert a jelenlegi ellenzéki parlamenti képviselők az ellenzéki elitből kerültek ki eddig is. Nekem ez volt az előválasztás intézményével az egyik fő kritikám, hogy úgy ígértük a választópolgároknak az ellenzékváltás lehetőségét, hogy valójában a feltételek ezzel ellentétes irányba mutattak, tehát nem volt lehetőség arra, hogy az ellenzéket leváltsuk. Nem értem, hogy mire akarta volna bárki leváltani az ellenzéket.

Ha én jól értettem azt, amit Márki-Zay Péter a kampányban mondott, akkor saját magára kívánta leváltani az ellenzéket, és még arról volt szó, hogy majd pártot alapít, és annak majd a következő választásokra kell felfejlődnie.

Pálinkás Józsefről biztos sokan gondolnak sok mindent, de nem egy új szereplő a magyar politikában, ha jól tudom, már a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Demokrata Néppárt, meg a Fidesz tagja is volt. Akit én láttam a Mindenki Magyarországa Mozgalom körül, Gulyás József, korábbi szabad demokrata képviselő, szintén nem a politikai megújítás személyi garanciája annak ellenére, hogy például róla kifejezetten jó véleménnyel vagyok. De Szent-Iványi Istvánról, aki szintén egy nagyon jó külpolitikusnak tartok, azt tudom mondani, hogy nem a politika megújítását látom benne, hiszen ő is egy korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselő. Magyarul, nem pontosan tudom, kikre váltottuk volna le az ellenzéket. Nekem az a problémám, hogy megint személyi kérdésekre vittük ezt ahelyett, hogy tartalmi kérdésekről beszélnénk. Nem az ellenzéki politikusokat kell leváltani, hanem az ellenzéki mondatokat kell leváltani. Nem az embereket kell leváltani, hanem amit mondunk! Én egy olyan pártból jövök, ami kapott már bizalmat azért, mert friss volt meg új volt, de amúgy definiálatlan volt. Önmagában az, hogy valaki új meg friss, nem jelent semmit. Attól még, mert valaki 2010-ben, 2015-ben kormányzati pozícióban volt, még lehet, hogy igaza van, inkább ezt vizsgáljuk.

Hogy akarják leváltani a tartalmi mondanivalót? Az LMP megmondja majd, ön megmondja majd Gyurcsány Ferencnek, hogy az a 19 pont, amit eddig állított, azt le kell váltani és ő majd megmondja az LMP-nek, hogy mit kell leváltani a korábbi mondanivalójából? Vagy mindenki megy külön-külön és úgy újítja meg a saját tartalmát?

Erre nem tudom még a választ, de maradjunk ennél a példánál, ha én elmondom Gyurcsány Ferencnek, hogy miniszterelnök úr, szerintem ez meg ez meg ez nem így van, meg szerintem ebben nincs igaza, meg szerintem az európai egyesült államok erre jó, erre nem jó, nem tudom, hogy őt mennyire érdekelné.

Megmutatja a parlamenti patkót, hogy neki hány helye van meg hogy az LMP-nek hány helye van?

Igen, de pont ő mondta, hogy amikor leég a zeneiskola, akkor nem feltétlenül vagyunk arra büszkék, hogy a mi kislányunk furulyázott előtte a legszebben. De visszatérve a fenti kérdésre: miután beszélgettem a volt miniszterelnökkel, lehet, hogy nem mennénk sokra, de azt legalább elmondhatjuk, egyeztettünk arról, hogy a választópolgárok miért utasítottak minket vissza.

Azt mikor fogják megbeszélni, hogyha beülnek a parlamentbe, az együttműködés tartalmilag is marad, vagy mindenki megpróbál a következő négy évben saját pártot építeni?

Nem lehet még tudni, hogy ez merre fog menni.

Semmilyen beszélgetés két hét alatt nem volt róla?

Nem lehet látni, hogy ez hova megy.

Az, hogy ki megy be a parlament alakuló ülésére és ki veszi fel ott a mandátumot és ki bojkottálja és ki veszi fel később a mandátumot, ennek van valami jelentősége?

Az égegyadta világon semmi.

Miért csinálják? Ön is beleállt a vitába, válaszol rá.

Az, hogy valaki egy esküt nem aznap tesz le, amikor a többiek, hanem nyolc nappal később ugyanazzal a szöveggel, az sok minden, de nem a kemény ellenállás. Sokan úgy tesznek, mintha a parlament egy képviselőnek nagyon sok idejét emésztene föl, méghozzá annyit, hogy nem lenne ideje országot járni. Eddig se jártunk be a magyar–indonéz légikereskedelmi egyezmény módosító vitájának harmadik részvitájára, eddig is üresek voltak azok a padsorok, miről beszélünk? Nem lenne ettől még idő? Az a munkánk, hogy legalább azzal a kevés parlamenti lehetőséggel éljünk, amink van! És én pontosan tudom, mert csináltam, tudom, hogy a 85. otthonápolási díjról szóló kérdésemre is az lesz Rétvári Bence válasza, hogy Gyurcsány. De nekem az a dolgom, ezért választottak meg, hogy elmondjam: azok az emberek, akik otthon gondozzák a hozzátartozóikat, hatvanezer forintot kapnak. Ennyi.

Azt látják-e már, hogy milyen lesz az ellenzék ellenállási faktora? Van, aki azt mondja, hogy rendszerellenzéknek kell lenni, van, aki azt mondja, hogy csak parlamenti ellenzéknek kell lenni. Még a választás előtt fölmerült, hogy bojkottálni kéne a választást is, most meg ott tartunk, hogy az alakuló ülést kell bojkottálni.

A bojkottálni kell a választást, egy nagyon érdekes dolog. Szerbiában bojkottálta az ellenzék a választást. Nem úgy tűnik, mintha a rendszer belebukott volna. Nekünk inkább abba az irányba kell elmenni, hogy azok a választóknak, akik azt gondolják, hogy az Orbán-rendszer nem jó, és ebből azért vannak még mindig, meg kell teremteni azokat a beszélgetéseket, azokat a fórumokat, ahol részben elmondjuk, hogy sokan vannak, akik így gondolkodnak és részben meg tudják élni az állampolgári jogaikat a véleménynyilvánításra. Nekünk velük foglalkoznunk kell és közben beszélni kell persze azokhoz is, akik meg másképp gondolkodnak. De vagy csinál az ember utcai forradalmat, tömegtüntetést és úgy akar kormányt buktatni, én ehhez nem csatlakozom, ehhez másik madam kell.

Ezen a választáson nem beszéltek eleget arról, hogy az Orbán-rendszer az ellenzék szerint nem jó?

Nem azt mondom, hogy orbánozni kell, csakhogy azoknak, akik például magukat baloldalinak tartják, vissza kell adni az önbecsülésüket, hogy tudják: vannak még többen ilyenek, vannak tízezrével az ő településén és tudjanak erről egymással beszélni és legyen ennek valami közvetítő formulája. A Fidesz polgári körei nemcsak szervezési dologok voltak, hanem az egésznek a lelke volt, és nekünk ezt kell, ezt a lélekdolgot kell visszaadni.

Az nem önellentmondás, hogy egy magát csalódott fideszes szavazóként definiáló, a hétgyermekes kereszténységével folyamatosan kampányoló ember baloldali pártokkal indul el a választáson?

De, teljesen. Mi elvesztettük a Havanna lakótelepet meg a Derkovits-lakótelepet ezen a választáson, két olyan lakótelepet, amit a magyar baloldal szinte még soha. 2010 volt egy kivétel. Az teljesen tiszteletreméltó dolog, ha valakinek hét gyermeke van és hívő katolikus, csak ez a mi oldalunkon nem egy kampányeszköz. Kit érdekel? Miért kell erről ennyit beszélni?

Most vesztették el az egyházak jövőbeni támogatását?

Már bocsánat, én olyan pártban nem leszek, ami a katolikus egyház intézményes támogatását fogja élvezni. Hát mégiscsak az ember tudja, hogy kicsoda meg hova megy, meg honnan jön.

Volt már külön indulás az ellenzékben, volt koordinált indulás, volt, ami sikeresnek is bizonyult bizonyos keretek között, most volt a közös indulás. Van még elméletileg bármi, ha a választási rendszert fixre vesszük?

Higgye el, hogy másfél éven belül lesz olyan párt, amihez közel álló kutatóintézet majd kikutat egy nagyon jó technikai innovációt, amivel az összes tartalmi problémát meg lehet oldani, és el fogják mondani, hogy aki ebben nem hisz, az egy Orbán-bérenc. Ez újra elő fog jönni. Kicsit olyanok vagyunk, mint a Mátrixban, minden ismétli önmagát. Ez újra elő fog jönni, nagyon jó konferenciák lesznek a Mozsár kávéházban, és el fogják mondani, hogy aki ezzel nem ért egyet, az egy szörnyű ember.

Kiből mi lesz az LMP-frakcióban? Egyáltalán ki fog segíteni a párton, ki jön át a DK-ból?

Nem a DK-ból jön át.

Nem?

Nem, mert erre nincs is technikai lehetőség. A DK egy képviselője lemond mandátumáról, és ezt a mandátumot fogja az LMP megkapni a saját listájáról. Úgy fog kinézni a frakció, ezt most elég magabiztosan, nem száz százalékra mondom, de, mondjuk kilencvenre, hogy benne lesz Keresztes László Lóránd, Csárdi Antal, Kanász-Nagy Máté, Bakos Bernadett és én.

Ki lesz a frakcióvezető?

Nem tudjuk, nem döntöttünk még róla.

Választás lesz? Vagy erősorrendben?

Nálunk mindig mindent választanak, ezt szerintem az LMP-ről az elmúlt 12 évben már megtapasztalta a választópolgár.

Mi lesz a munkamegosztás? Öt emberrel a világ összes problémáját lefedni nem olyan egyszerű. Kinek mi lesz a dolga?

Nem dolgunk a világ összes problémáját lefedni. Nekünk zöld és szociális kérdésekről kell beszélni, és nem másik 1500 dologról.

Legalább zöld és szociális kérdés az, hogy a szomszédunkban háború van?

Lehet azt állítani, hogy az nem egy szociális kérdés? Minden béremelést, amit bejelentett 2021-2022-ben a Fidesz, a szociális szektor húsz százalékos béremelését is úgy elvitte az infláció két hónap alatt, hogy semmi nem maradt belőle, de semmi.

Mi lesz a fontos irány? Mit fognak képviselni? Vannak jó régóta saját témáik, ezeket nyilván viszik tovább, főleg azért, mert különösebb eredményt eddig nem ért el ezekben?

Ez nem igaz.

Megváltoztatta a kormány álláspontját valamilyen kérdésben?

Az otthongondozási díj pontozási rendszere például megváltozott. Ez az autizmussal élő gyermekek nevelőinél volt egy fontos előrelépés. Része voltam annak a nagykoalíciónak, amely magát a gyermekek otthongondozási díjának a bevezetését elérte az Országgyűlésben, illetve azért valamennyire jelentős szerepem volt abban, hogy a szociális szektor húsz százalékos béremelését bejelentette a miniszterelnök.

Látják-e már, hogy egy ismeretlen, előttünk álló gazdasági helyzetben az LMP-nek mi lesz a fő csapásiránya az Országgyűlésben?

Ha a Fidesz például azt fogja mondani, hogy a multinacionális vállalatoknak az adóterheit kell növelni, hogy abból tudjunk gazdálkodni azért, hogy az embereket kevésbé kelljen adóztatni, akkor akármit fog mondani a többi ellenzéki párt, mi ezt támogatni fogjuk.

Szektorális különadókat, multiadókat?

Így van.

Milyen területeken?

A bankadó megfontolandó. A telekommunikációs adó szerintem már egy nehezebb kérdés, ennek a részleteihez amúgy nem értek, de azt tudom, hogy a bankadót, illetve főleg azok az adókat, amelyek például a luxustermékek előállítóira vonatkoznak, fel lehet vetni. Amit viszont nagyon érdemes megfontolni, a multinacionális vállalatok részt vegyenek a közteherviselésben és a stratégiai partnerségek egy részét fel kéne függeszteni és újra adót kéne fizetniük a kiemelt vállalatoknak.

Akik stratégiai partnerségben vannak a kormánnyal, azok nem fizetnek?

Nem mindegyik nem fizet. Azokat az adatokat még a korábbi LMP-frakció perelte ki, amelyekből kiderült, a legtöbbször úgy kötik a szerződéseket, hogy az első öt vagy hét évben tulajdonképpen mentesülnek a közteherviselés alól.

Előállt a centrális erőtér megint? Középen a Fidesz, egyik oldalon a Mi Hazánk, másik oldalon pedig a DK.

A szélsőjobboldali szavazók a szélsőjobboldalra szavaznak, nem fognak szavazni egy koalícióra, aminek például én tagja vagyok. Azért erre rájönni nem egy atomtudomány.

Jó, de ezt nem látták menet közben?

Dehogynem! Volt egy beszélgetésem egy emberrel, aki Budapest főpolgármestere, és azt mondta, hogy azért fogunk nyerni ezen a választáson, merthogy a 2018-as adatokat meg kell nézni és ott, ha az összes ellenzékit összeadjuk, az egy-két százalékkal több, mint amennyit a Fidesz ’18-ban kapott. Én mondtam, hogy nem lehet összeadni, mert a Jobbik-tábor nem adódik úgy össze. És ő erre azt mondta, hogy de azok, akik lemorzsolódtak, csak olyan körzetekben morzsolódtak le, amelyek nem fontosak a választási győzelem szempontjából, mert így is fideszesek. Nem így történt, rengetegen morzsolódtak le. De amúgy legyünk őszinték, baloldaliak is morzsolódtak le. Egy kampány, aminek nincs baloldali üzenete, az a baloldalt ott hagyja Orbán Viktornak. Orbán Viktor rengeteg baloldali dologgal kampányolt azért, mert mi ezt ott hagytuk neki.

Látják már, hogy mikor fognak úgy dolgozni, hogy már a következő választásra készülnek?

Igen, de ezt a kampányt, ami a 2026-ra vonatkozik, szerintem most az egyszer kezdjük úgy, hogy elemezzük a vereségünk okait 2022-ben.

Közben lesz még önkormányzati választás, európai parlamenti választás.

Igen, de azért még annyi idő van, hogy egy-két-három hónapot főhetünk a saját levünkben, hogy megtudjuk, mit rontottunk el.