Megtartották az első elnökjelölti vitát a november 3-i amerikai elnökválasztás előtt. Ebből lesz még kettő. Mi a jelölti viták jelentősége az amerikai választási politikában?

Ha nagyon jól ismert jelöltek vannak, akkor sok esetben döntően nem befolyásolta a vita a jelöltek állását, de vannak történelmi példák, amikor igen: például a legelső híres vita Nixon és John Kennedy között. Akik nézték az adást, azok Kennedyt hozták ki győztesnek, akik hallgatták, azok Nixont, Kennedy sokkal nyugodtabbnak tűnt, viszont Nixon tartalmasabb volt. A Carter–Reagan-vitában 1980-ban Reagan tulajdonképpen félig-meddig megfordította a versenyt, hiszen korábban Carter vezetett előtte egy-két ponttal, és nyilvánvalóan vannak olyan viták, amelyek döntően nem befolyásolták a végkimenetelt, mint Barack Obama vitája John McCainnel vagy Mitt Romney-val. A jelenlegi vita, úgy tűnik, hogy döntően nem változtatott. Mind a két jelölt inkább a saját táborának beszélt meglehetősen alacsony színvonalon, mindkettő arra törekedett, hogy a saját szavazótáborát megerősítse.

Melyik viták szoktak inkább számítani? Az első, a középső, vagy amelyik a legközelebb van az elnökválasztáshoz?

Tapasztalat nincs igazán, a témától is függ, hogy hibázik-e valaki, mert akkor mindegy, hogy hányadik vitáról van szó. Ilyen jelentősebb hibának tartották sokan 1976-ban a Carter–Ford vitát, amikor Ford egy kérdésre azt mondta, hogy Lengyelország, illetve Közép-Európa nincs a szovjet uralom alatt, 1992-ben az idősebb Bush kicsit türelmetlenül az órájára nézett, és ezt úgy interpretálták, hogy unja az egészet és lenézi az amerikaiakat. Hasonlóképpen 2000-ben Al Gore nagyon okosnak akart tűnni, forgatta a szemét, nagyokat sóhajtozott az ifjabb Bush válaszain, az sem tetszett az embereknek.

A televízió előtt ülő emberek első benyomása számít inkább, vagy az, amit később a politikai kampánygépezetek elmagyaráznak, hogy ki is volt a jobb?

Állítólag most akár 100 millió ember nézte a vitát, viszont azt, hogy adott esetben a Fox Newson, a CNN-en vagy bármelyik televíziós csatornában a hírmagyarázók mit mondanak, ennek már csak a töredéke látja. A vitában eléggé kevés volt a tényanyag, a tartalom. Megkérdeztek sok mindenkit a vita után, és legjobban egy afrikai amerikai foglalta össze: nagyon figyelt arra, hogy neki most miért lesz jobb, ha az egyik vagy a másik jelölt nyer, és ez nem derült ki a számára. Akik valami tartalmat szerettek volna, azok, azt hiszem, hogy csalódottak.

Mekkora az elnökjelölti televíziós vita súlya az elnökjelölti kampányban?

Most nagyobb a súlya, mint általában, hiszen ha nincs járvány, akkor most a kampány közepén kellene hogy legyenek, amikor a jelöltek naponta három-négy-öt gyűlést tartanak, röpködnek az Egyesült Államokban föl és alá. Minden egyes szavukat lesik az emberek, nagyon sokszor nem előre megírt szövegeket kell mondaniuk, sokat számít az, hogyan tudnak reagálni adott helyzetre. Az amerikaiak többre értékelik azt, hogy a jelöltek megjelennek az adott városban, akár kisvárosban, és ott elvegyülnek az emberek között, elmondják a véleményüket, meghallgatják azt, hogy nekik mit mondanak, minthogy így mesterséges körülmények között egymással vitatkoznak. Most nem is vitatkoztak, egymás mellett elbeszéltek most inkább.

Melyek voltak a fő témák?

Nyilvánvalóan a járványkezelés, ez a demokratáknak egy súlyponti kampánykérdése, azt próbálják az emberek fejébe verni, hogy Donald Trump félrekezelte a válságot, amiben van részben igazság, de nem teljes mértékben. A másik a gazdaság, ez legalábbis januárig a republikánusoknak lett volna a nyerő kártya, azóta egy kicsit változott a helyzet, de az a három és fél év, amikor a Covid nélkül lehetett a gazdaságot irányítani, mindenképpen egy sikertörténet volt a Trump-adminisztráció szempontjából. Előkerült a faji kérdés, az ennek nyomán kirobbanó erőszak, ahol a Biden-argumentum az volt, hogy rasszista fehérek a felelősek nagy részben, amíg Trump azzal érvelt, igaz, hogy fehér jobboldali csoportok is vannak az utcán, de a legfőbb bajkeverők a baloldalról kerülnek ki. Téma volt természetesen az új legfelsőbb bírósági bírónak a kinevezése. Alkotmányjogilag Donald Trump abszolút szilárd talajon áll, mert joga van kinevezni, a másik oldal persze azzal érvel, hogy ez politikailag nem elegáns dolog. Nem nagyon tudták kifejteni ezeket a kérdéseket, mert általában egymás szavába vágtak, és inkább személyeskedéssé alakult az egész. Természetesen az adókérdés előkerült, a The New York Times talán egy nappal a vita előtt közölte a négyéves kutatómunka eredményét, amely szerint Trump vagy nem fizetett, vagy abszolút minimális, nevetséges adót fizetett. Trump azzal érvelt, hogy ő 38 millió dollárt is fizetett. Erre Biden azt mondta Trumpnak, hogy nem elnöki jellegű magatartás, amit mutat.

Koronavírus-járvány van az Egyesült Államok is. Várhatóan még többen fognak élni a levélszavazás intézményével, ami a vita középpontjában van. Mi ez az intézmény, hogyan működik?

A levélszavazás bevett dolog, és eddig általában tízmilliók szavaztak így, de most nyilvánvalóan ez a szám megsokszorozódik. 35 olyan állam van, ahol kérni kell a szavazólapot, és minden további nélkül kiküldik. Hat olyan állam van, ahol kérni lehet, de meg kell indokolni, hogy miért nem szavaz személyesen az illető, és tíz olyan hely van, ahol mindenki levélben szavaz. Azért 51 jön ki, mert az ötven állam, plusz Washington főváros. Ezen belül még vannak különböző szabályok, megfelelőképpen kell kitölteni, tanú által kell hitelesíteni, két borítékba kell berakni, és úgy lehet beküldeni. Vannak olyan államok, amelyek megkívánják, hogy november 3-ig adják föl, máshol november 3-ig kell beérkeznie. Van úgynevezett szavazólap-begyűjtés, ez a ballot harvesting, hogy egy valaki, családtag vagy közeli ismerős több szavazólapot összegyűjthet, és együtt adhatja föl, amit sok helyen elleneznek. Újabb csavar az egész történetben az, hogy vannak úgynevezett drop boxok, ahova be lehet dobni, és nem személyesen kell föladni a postán a szavazólapokat. Eddigi tapasztalatok alapján, amikor 10-20 millió ember szavazott így, akkor a szavazatoknak körülbelül három százaléka volt érvénytelen. Ha itt 130-140 millió szavazatról beszélünk, akkor az már egy eléggé jelentős szám lenne, plusz még kérdés, hogy a postaszolgálat mennyire tudja ezt kezelni, határidőre eljuttatni a szavazóbizottságokhoz a szavazatokat. A demokraták 25 milliárd dollárt akartak adni a postaszolgálatnak a plusz költségekre, Donald Trump pedig megvétózta ezt. A republikánusok azt szeretnék, ha minél több ember szavazna személyesen, a demokraták pedig a levélszavazatoknak a minél szélesebb körben való lehetővé tételét szeretnék.

Miért tartanak a republikánusok a levélszavazattól? Mert a demokratáknak több levélszavazójuk van, vagy mert csalástól tartanak?

Ők úgy gondolják, hogy azok szavaznak inkább levéllel, akik nem nagyon szoktak elmenni személyesen. Nagyon sok fiatal nem veszi a fáradságot, aki inkább a demokrata pártra szavazna, nagyon sok afrikai amerikai vagy latino esetleg távol lakik a szavazóhelyiségtől, és nem tartják fontosnak a dolgot, míg a republikánus szavazók, akiknek a többsége fehér és sokkal fegyelmezettebb ilyen szempontból, inkább elmegy szavazni.

A Fox News számolt be olyan esetről, hogy katonai bázison összegyűjtött szavazatokat találtak a kukákban, tehát nem jutott el a rendeltetési helyére, és ezek Trumpra leadott szavazatok voltak. Bizonyított csalás levélszavazatnál történt az Egyesült Államokban?

Igen, ilyenek vannak. Ha valaki összegyűjti a szavazatokat, és azt mondja, hogy elviszi a szavazóurnához, és félúton az egészet beledobja a kukába, ilyenek lehetnek, és biztos, hogy a nagy számok törvénye alapján egy adott számú szavazatot biztosan diszkvalifikálni lehet.

Ha ennyire bizonytalannak tűnik a levélszavazatok rendszere, miért nem változtattak rajta az elmúlt három és fél évben?

Mert nem gondolt senki erre, és mert az elnökválasztásnál a szavazás tagállami jogkör. Minden tagállam külön-külön szervezi meg, különböző szabályok léteznek. Az, hogy most szövetségi szinten vitatkoznak erről, a tagállamokat nem érinti.

Az elnök azt mondta, hogy alighanem a legfelsőbb bíróságon fog véget érni ez a választási eljárás is. Mit kezdhet a legfelsőbb bíróság egy választási eredménnyel?

2000-ben hetekig tartott ez a huzavona, és végül a legfelsőbb bíróság egy adott ponton 5:4 arányban úgy döntött, hogy lezárja az újraaszámlálást, amikor Bush vezetett Floridában. A legfelsőbb bíróság azt teheti , ha megtámadják az eredményt, akkor jogászok által benyújtott bizonyítékok alapján megállapítja, hogy az adott kifogás jogos-e. Sokfajta szcenárió képzelhető el. Elképzelhető, hogy tényleg ott végződik a választás, de sokan attól tartanak, ha nagyon szoros lesz az eredmény, akkor ennek következményei lesznek, a vesztes tábor nem biztos, hogy békésen el fogja fogadni ezt az eredményt.

Miért olyan fontos intézménye Amerikának a legfelsőbb bíróság? Most azon folyik a vita, hogy ki nevezhet ki oda jelöltet egy elhunyt bíró után.

Nem arról folyik a vita, hogy ki nevezhet ki. Az elnök javasol bárkit és a szenátus hagyja jóvá, ez egy jogi procedúra. Amin a vita folyik, hogy mindössze pár héttel a választások előtt, amit esetleg az éppen regnáló elnök el fog veszíteni, politikailag mennyire helytálló-e, hogy egy főbírót kinevez. Ha Donald Trumpnak ez sikerül, márpedig technikailag sikerülhet, hiszen a republikánusok vannak többségben a szenátusban, akkor Barret főbíró, aki e pillanatban egy fellebbviteli bíróság tagja és katolikus, elképzelhető, hogy, mondjuk, az abortusz kérdésében, az Obamacare alkotmányosságában vagy az egyneműek házasságában inkább konzervatív oldalon szavaz. Ha őt ki tudják nevezni, akkor papíron már hatan lesznek olyanok, akiket republikánusok neveztek ki, és csak hárman, akiket demokraták, tehát 6:3-as többség lenne, még akkor is, ha a főbíró, John Roberts időnként átszavaz, 5:4-es többségük lenne a konzervatívoknak. Ami például azért is fontos, mert a kongresszus törvényeit meg lehet támadni bíróságokon, viszont a szövetségi legfelsőbb bíróság döntéseit csak egy másik szövetségi legfelsőbb bírósági döntés tudja megváltoztatni. A legjobb modern példa az abortusz legálissá tétele 1973-ban, amikor a legfelső bíróság a Roe kontra Wade ügyben engedélyezte az abortuszt a terhesség első három hónapjában annak ellenére, hogy Nixon elnök ellenezte az abortuszt, és úgynevezett életpárti elnök volt. Most fordulhat a kocka.

Mennyire törvény vagy mennyire szokás, hogy a főbírók a jogi kérdésekben is az ideológiai meggyőződésük vagy a pártszimpátiájuk alapján szavaznak?

Mire valaki odakerül, hosszú előélete van, nagyjából látni lehet mindegyik főbírójelöltnél hogy milyen álláspontot foglal el. Alapvetően két nagy csoport van, az egyik a liberális, az aktivisták hajlandók arra, hogy olyan fontos kérdésekben döntsenek, amelyekben a kongresszus, vagy az elnök nem döntött valamilyen ok miatt, a másik pedig a konzervatív, az úgynevezett originalisták úgy gondolják, hogy ez nem feladata a legfelsőbb bíróságnak, csak az alkotmány egyes passzusait kell hogy értelmezzék.

Értelmezhető úgy, hogy egy konzervatív alkotmánybíró nem akar beleszólni a választott hatalom?

Nem, az igazság az, hogy mindenképpen beleszólnak. Bármilyen döntést hoznak, annyira átpolitizált minden, hogy annak mindenképpen megvan a politikai és társadalmi következménye. Például az abortuszkérdés elképzelhető, hogy legfelsőbb bírósági döntést fog igényelni, mert a demokraták inkább kiterjesztenék a jogot a várandósság első három hónapján túlra, a republikánusok nagy része szűkítené, tehát ez azt jelenti, ha ebben a kérdésben bármilyen döntést hoznak, főleg a női szavazóknál befolyásolhatják a választási preferenciákat. Jelen pillanatban az egész társadalmat tekintve 20 százalék az úgynevezett életpárti, 30 százalék az úgynevezett szabad választáspárti, 50 pedig nem nagyon tudja, hogy hol áll ebben a kérdésben. Ha másfajta szabályozás történik, akkor elképzelhető, hogy egyik vagy másik tábor megnő. Az életpártiak majdnem egy emberként republikánus szavazók, míg a választáspártiak majdnem mind demokrata pártiak. Nem ez az egyetlenegy kérdés, amely az embereket befolyásolja, nagy számban vannak úgynevezett egykérdéses szavazók, akik egy adott kérdésben elfoglalt pártpolitika alapján szavaznak egyik vagy másik pártra. Nem lehet tudni, hogy hány ilyen együgyes szavazó van, de azért elég sokan vannak. A republikánus szavazóknak 90 százaléka republikánus jelöltre szavaz, függetlenül attól, hogy mi a program. A demokratáknál nagyjából ugyanilyen az arány.

Ha Donald Trump folytatja, akkor tiszta sor, mert kinevezi a jelöltjét. Ha nem folytatja, akkor is kinevezi a jelöltjét, de ha Biden nyer, akkor mit tehet? Elkezdheti bővíteni a legfelsőbb bíróság létszámát, hogy helyreálljon az egyensúly?

Az elnök csak akkor tudja ezt megtenni, ha törvényt hoznak, ugyanis a legfelsőbb bíróság létszámát és összetételét, az egy főbírót és nyolc úgynevezett társult bírót az 1869-es bírósági törvény hozta létre. Egy kongresszusi törvényt csak egy kongresszusi törvény tud megváltoztatni. Ehhez az kell, hogy egyrészt az elnök demokrata legyen, másrészt a kongresszus két házában is többségben legyenek, ebben az esetben lehet az 1869-es törvényt megváltoztatni. Jogilag rendben menne, hasonlóra vállalkozott volna Franklin Roosevelt 1937-ben, és akkor még a saját pártja is leszavazta, hogy ezt azért nem kellene. Megteheti, adott esetben, ezzel a konstellációval, de akkor ha legközelebb a republikánusok jönnek, akkor ők megint egy törvényt hoznának, és egy reménytelen ciklus kezdődne.

Mi az amerikai elnökválasztásból leginkább a jelölteket látjuk, de kik részei még ennek az iparágnak?

Több száz ember dolgozik mögöttük. Kampánytanácsadók hadserege minden egyes kérdésben, ott vannak a közvélemény-kutatók, akik minden egyes rezdülést mérnek. Ezenkívül minden államban vannak úgynevezett kampánymenedzserek, akik az adott államban szervezik a jelölt kampányát. Ők célzottan az adott államban népszerű vagy népszerűtlen kérdéseket vetnek föl, és utána több ezer vagy akár több tízezer úgynevezett önkéntes kezeli most már a közösségi médiát, kopogtat az ajtón hagyományosan, osztogatja a kampánycédulákat. Ez tényleg egy óriási nagy vállalkozás, amit össze kell fogni, egy piramis alakú szövetség.

Hogy lehet erre pénzt csinálni?

Többfajtaképpen. Az egyik, hogy adományokat gyűjtenek. Egy választási ciklusban egy egyén hivatalosan 2500 dollárt adományozhat egy jelöltnek, de vannak kibúvók. 2010-ben egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében nem szabtak plafont annak, hogy politikai ügyekre mennyit fordítanak különböző magánszemélyek vagy vállalatok. Ők elvileg függetlenül működnek az elnökjelölttől, de olyan kampányrendezvényeket, reklámhadjáratokat folytatnak, amelyben esetleg nincs az illető jelölt neve, de mindenki tudja, hogy az az ő álláspontja. Úgynevezett kövér macskák, amerikai szóval fat catek vannak mindkét oldalon, a demokratáknál többek között Soros György, a másik oldalon a Koch-fivérek, akik milliószámra öntik a pénzt ebbe a vállalkozásba. Ahhoz, hogy valaki a Fehér Házba kerüljön elnökként, közel másfél milliárd dollárt kell összeszednie. Nagyon ügyesen tudják ezeket a szálakat mozgatni, és nyilvánvalóan a nagy adományozók utána benyújtják a számlát. Az utóbbi időben több nagykövet is volt, aki jelentős összeggel járult hozzá az akkor még elnökjelölt kampányához.

A vesztes hogy tud fizetni?

A vesztes más módokon tud. Beszédeket tartanak, emlékiratot adnak ki, beülnek igazgatótanácsokba, fölkérik tanácsadónak itt és ott. A támogatás azonban nyilvánvalóan egyfajta befektetés, tehát nem kell mindent visszafizetni. A 2500 dollárt se szokott általában senkit sem tönkretenni, a befektetés megvolt, vagy bejött, vagy nem. A nagyvállalatok, a hadiipari vagy a védelmi ipari cégek okosak, mert általában mind a két oldalra szoktak adományt adni, tehát ők mindig jól járnak. Az olajipari cégek általában a republikánusoknak, ők adott esetben rosszabbul járnának, ha a demokraták jönnének be, de azért van miből veszíteniük adott esetben.

Külföldi pénznek látszik nyoma az elnökválasztási kampányban?

Nem, ez tilos. Időnként valami kis nyom azért látszik, 2000-ben Al Gore elment egy papíron mélyszegénységben élő buddhista közösségbe, és ott több százezer dollárt kalapozott össze, amiről kiderült később, hogy 18 áttételen keresztül a kínaiak pénze volt. Elképzelhető, hogy ilyen pénzek vannak, de a befolyásolás már nem közvetlen pénzügyi vonalon történik, hanem a közösségi médiában manipulálják az emberek üzeneteit, vagy a komputerszavazásnál akár hackerek meg tudják hackelni a szavazás eredményét. Inkább ily módon avatkoznak be, ez is egy olyan nemzetközi játék, amit mindegyik nagy ország űz a másiknak a rovására.

Ugye az amerikaiak hozzánk képest nagyon sűrűn választanak serifftől az ügyészig mindenféle választás van. Mennyire része az elnökválasztás ennek a rutinnak?

Egy nagyon gondosan felépített rendszer van. A szövetségi képviselőket kétévenként választják, elnököt négyévenként, a szenátorokat hatévenként, illetve a bíróságokban életfogytiglan neveznek ki embereket. Az elnökök egy ötvenes években elfogadott alkotmánykiegészítés szerint mindössze két teljes ciklust tölthetnek ki, nyolc évet maradhatnak, viszont a szövetségi képviselőknek és a szenátoroknak nincsen ciklusplafon. Erre utalt többek között Donald Trump ebben a vitában, amikor azt vetette a szemére Biden, hogy nem túl sokat csinált a Covid 74 napja alatt. Trump azzal vágott vissza, hogy Biden meg a szenátusban és a kongresszusban eltöltött eltöltött 47 év alatt nem csinált túl sokat.