INFORÁDIÓ 
2020. augusztus 6. csütörtök
Berta, Bettina

mta

elnökjelölt

pléh csaba

Pléh Csaba: az Akadémia tartson tükröt a társadalom elé

Pléh Csaba: az Akadémia tartson tükröt a társadalom elé

Infostart / InfoRádió

Közösséggé akarja fejleszteni a több mint 17 ezer köztestületi tagot Pléh Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia elnökjelöltje, aki beszélt arról is az InfoRádió Aréna című műsorában, hogy értékteremtő vitákat szeretne, és nyitna a társadalom egésze felé. A beszélgetés szerkesztett, rövidített változata.

Pléh Csaba az Arénában
 

Mi a Magyar Tudományos Akadémia dolga a 2020-as években?

A Magyar Tudományos Akadémia 2025-ben lesz 200 éves, tehát nagy múltja van abban, hogy különböző társadalmi és politikai helyzetekben képviselje a tudományt és a tudósok érdekeit. A 2020-as években az Akadémia egyik alapvető feladata az lesz, hogy fedezze fel újra, hogy a tudományos közösség együttműködve új tudományos értékeket tud létrehozni. Fontos feladata, hogy az egész társadalom felé nyitottabb legyen, világososan megmutassa, hogy mi is a tudomány működésmódja, mik adott kérdésekben a jelenleg létező tudományos álláspontok, és tükröt tartson a társadalom elé. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak befelé forduló legyen. Továbbá az Akadémiának nagyon fontos lenne a fiatal nemzedék felé fordulni. Létrejött egy Fiatalok Akadémiája szerveződés, már igen aktív, a harmincas években lévő elismert tudósok alkotják. Az ő véleményükre nagyon fontos támaszkodnia az Akadémia vezetésének, de van két másik fiatal réteg is. A tudóssá váló egyetemisták, doktori diákok, éppen disszertációjukat készítő fiatalok számára is segítséget, új kapaszkodókat kell nyújtania az Akadémiának. A harmadik fiatal réteg pedig a középiskolások világa. Az Akadémia már az utóbbi 10-15 évben elkezdett egy mozgalmat Diákok az Akadémián címmel, de ennél tartósabb formákra van szükség.

Listázta már, hogy mi az, amit megtartana a kétszáz éves intézmény működéséből és mi az, amit nem?

Ez egy nagyon izgalmas és sok feszültséget keltő kérdés. Néhány példát tudok mondani. Kétszáz éve Széchenyi kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia egyik legfontosabb célja a magyar nyelv és a magyar nyelvű tudományosság ápolása volt. Ez továbbra is alapvető feladat, de nem úgy, ahogy akkor. Nyilván professzionalizálódott a nyelvvel való foglalkozás és a nyelvtudomány, ezzel együtt fontos, hogy a tudósok publikáljanak magyarul is, és miközben a nemzetközi megmérettetés fontosságát hangsúlyozzuk, fontossá tegyük a nyelv ápolását abban az értelemben is, hogy a legkülönbözőbb területek szókincsét fontos dolog magyarítani. Mert ha nincs magyar szókincse a tudománynak, akkor hogyan tudunk a társadalom felé beszélni új jelenségekről? A mai kor kívánalmainak megfelelően, de továbbra is középpontba kell állítanunk a magyar nyelv és a magyar nyelvű tudományosság kérdését. Fontos megtartanunk az iskolázás és a tudományosság kapcsolatát. A Magyar Tudományos Akadémia mindig sokat tett könyvkiadási programjaival és a tagjainak az egyetemi képzésben való részvételével azért, hogy a tudomány és a tudományos szemlélet eljusson az iskolák világába, ez a pedagógiai küldetés máig nagyon fontos, és az Akadémia küldetéséhez továbbra is hozzátartozik. Az Akadémia klasszikus értékeit újra előtérbe kell állítani. Ilyen klasszikus érték az, hogy a tudományos üléseknek és a tudósok egymás közötti vitáinak új tudást termelő és teremtő jellege legyen. Ez az utóbbi évtizedekben eléggé háttérbe szorult. Higgyünk abban, hogy nemcsak értekezleteket tartunk, hanem új tudások is létrejönnek azzal, hogy egymás szemléleteit szembesítjük egymással.

Érdeke egy tudósnak, hogy a köznép pontosan értse, hogy miről beszél? Amikor egy orvosi nagyvizitet alulról, az ágyról nézek, azt látom, hogy inkább egy bensőséges, de általam érthetetlen tolvajnyelven beszélnek. És úgysem érteném, amit mondanak, még ha magyarul mondanák sem, mert nem értek hozzá.

Legalább két szempont van, amely miatt nagyon fontos, hogy a tudomány beszéljen az egész társadalom számára közérthetően. Az egyik a jövő tudósnemzedékének kiválasztása, legyenek kapaszkodói a fiataloknak ahhoz, hogy eljussanak a tudomány és a tudományművelés közegébe, a másik pedig, hogy a mai társadalom tele van alkalmi általánosításokkal. Mindannyian tudjuk, hogyan terjednek félinformációkon alapuló gondolkodásmódok, eszmefoszlányok a mai világban. A tudomány az ezzel kapcsolatos mérlegelő, kriticista álláspont kialakításával segítheti az egész társadalmat. Ez nemcsak a kidolgozott, áltudományos, téves eszmerendszerek elleni küzdelmet jelenti, hanem legyünk, bármilyen fájdalmas és keserű is az, kritikusak a saját nézeteinkkel szemben is.

Miért indul ezért a zötyögős posztért?

Ennek több oka van. Az egyik általános szerkezeti jellegű. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az Akadémia vezetőinek választása ne egyszerűen egy szavazási aktus legyen, hanem különböző programokat képviselő, eltérő vezetőjelöltek legyenek. Van egy speciálisabb szerkezeti mozzanat. Glatz Ferenc volt az utolsó nem természettudós elnöke a Magyar Tudományos Akadémiának. Fontos, hogy 15 év után társadalomtudós is megmérettessen az Akadémia vezetéséért. Van egy harmadik ok is, ez személyes. Én már játszottam szerepet az Akadémia vezetésében, 2006 és 2008 között Vizi E. Szilveszter elnöksége idején voltam főtitkárhelyettes az Akadémián. Akkor történetileg érdekes, feszültségteli kapcsolat volt a politikai vezetés és az Akadémia között, mert a politikai vezetés az azonnali eredményeket hozó alkalmazott kutatások előtérbe helyezését szerette volna. Ez nagyon határozott menedzserszemlélet. Én Vizi elnök úr megbízásából három éven keresztül érvelve próbáltam védeni az alapkutatás és a Magyar Tudományos Akadémia érdekeit. Tehát van múltam abban, hogyan lehet vizionálni azt, hogy egy ilyen kis ország, amelynek ugyanakkor bizonyos területeken nagy tudományos potenciálja van, védje az önmagában értéktermelő tudás mechanizmusait a pusztán alkalmazott tudás mechanizmusaival. Ez nem azt jelenti, hogy én kételkedem abban, hogy szükség van alkalmazott tudományokra, de kételkedem abban, hogy pusztán az alkalmazás világát előtérbe helyezve előre lehet haladni.

Hova teszi a Magyar Tudományos Akadémiát a tudomány, a kutatás, az oktatás, meg a fejlesztés rendszerében?

Most, hogy nincsenek saját fenntartású kutatóintézetei, a Magyar Tudományos Akadémia azoknak a tudósoknak a közössége, akik egyik oldalról a kíváncsiságon alapuló, a világ megértésére törekvő, a másik oldalon pedig a világ átalakítására törekvő új tudások létrehozása iránt érdeklődnek. A tudás, oktatás, alkalmazás, fejlesztés teljes hálózatában az Akadémia elsősorban a tudáslétrehozás, a tudásgyarapítás és a tudásképviselet intézményi rendszere. Három egymásba illeszkedő körről van szó, az Akadémia nemcsak a 350 akadémikus, hanem a több mint háromezer MTA doktora címmel rendelkező kolléga, és a több mint 17 ezer köztestületi tag. Ez a teljes közösség valójában a méltó és hivatott arra, hogy a tudáscsinálás és a tudásképviseletet mint értékrendszert képviselje a nagyon sokszor túlzottan hirtelen gyakorlatiassá váló felfogásokkal szemben.

Közösség ez a köztestület? Ez a 17 ezer ember?

Ez egy nagyon fontos kérdés az elnöki programomban. Ezt a 17 ezer embert közösséggé kell fejleszteni. Ebben a pillanatban nem közösség, nincsenek közös érdekei, és igazából jogosítványai vannak, de kötelezettségei nem nagyon. Ezt a szót senki sem szereti. Ha az én saját szakmámat nézem, kétszázvalahány köztestületi tagja van a pszichológia területének az Akadémián. Ez a kétszáz tag annyit tesz, hogy háromévenként megválasztja a két közgyűlési képviselőjét, akik utána nincsenek kapcsolatban a saját választóikkal. Ez nem helyes, nagyon fontosnak tartom − és a modern digitális technológia ezt nagyon könnyen lehetővé teszi −, hogy a képviseleti demokráciának megfelelően a közgyűlési képviselők és az őket választók között legyen állandó kapcsolat. Ezen az állandó kapcsolaton keresztül létrejöhet a közösség. Ennek a közösségépítésnek egy másik sávja az akadémia bizottsági rendszere. A bizottságokat is lényegében a köztestületi tagok választják, és nagyon fontos lenne, hogy a bizottságok a saját, tágabb közösséggel állandó kapcsolatot tartsanak. Kosáry Domokos a kilencvenes évek közepén, az akkori akadémiai törvény kialakításakor hozta létre ezt a tágabb köztestületet, de azóta sem élünk vele eléggé, pedig ez nemcsak Európában, hanem az egész világon egyedülálló szerveződés az akadémiák között. Tehát módunk van arra, hogy megteremtsünk egy közösséget, és ez az én programom egy fontos eleme.

Mi lenne a kötelezettség? A kapcsolattartás a megválasztó köztestületi tagokkal beszámolás? Valamilyen érdekképviselet?

A kötelezettség szót senki nem szereti. A kötelezettség itt például olyasmit jelent, hogy vegyen részt a köztestület annak a szegmensnek a szakmai munkájában, amelynek tagja vagy képviselője. Mondok egy nagyon egyszerű példát. A mai világban a szolgáltató pszichológiai tevékenységben nagyon sok különböző képzettségű ember próbál tanácsot adni másoknak. Számos oldala van ennek, egészségügyi, jogvédelmi, oktatásügyi és így tovább, de ennek van egy tudományos oldala is, és a tudományos közösség, az a kétszázvalahány köztestületi tag, aki a pszichológiát képviseli, igenis tehet azért, hogy állást foglaljon ezekben a kérdésekben, például hogyan lehet küzdeni a képzetlen és megalapozatlan segítő szakmák vagy üzletágak kibontakozása ellen.

De akarják ezt vajon, a képzett pszichológusok, hogy az ön szakmájánál maradjunk? Az állásfoglalás előbb-utóbb háborúval jár.

Igen, a tudományos közösségnek igenis kötelezettsége, hogy belemenjen ezekbe a konfliktusokba. Nem kell félni a konfliktusoktól. A konfliktus igazából előreviszi az embereket és a társadalmat. Az elhallgatás és a szemet hunyás a problémás folyamatok felett sokkal nagyobb veszély nemcsak a tudomány közösség, hanem az egész társadalom számára.

Van valamilyen nemzetközi példa, amit jónak tart, átvehető?

A brit akadémiai rendszerben a Royal Society és a Britishe Care például nagyon érdekes és jó példát mutat abban, hogy 2-4 évente foglalkozik átfogóan nagyon alapvető társadalmi kérdésekkel, és megfontoltan, érvelés alapján, hatalmas háttéranyagok segítségével hozzászól a társadalmat izgató problémákhoz. Annak idején Glatz Ferenc elnöksége alatt fogalmazódott meg az a Széchenyitől velünk lévő gondolat, hogy a Magyar Tudományos Akadémia „a nemzet tanácsadója”. Ez nemcsak egy nagy jelszó, hanem tényleges feladat is, hogy időnként megszólaljon, de nem alkalmilag, hogy tegnapelőtt volt egy hír erről vagy arról, hanem komolyan kidolgozva foglaljon állást arról például, hogy hogyan lehet összekapcsolni a klímaváltozással kapcsolatos megfontolásokat a fertőzéssel és a járványüggyel kapcsolatos megfontolásokkal. Az Akadémia megteheti, hogy ennek a nagy köztestületnek a tudását mozgósítva ilyen szintű kérdésekben kifejti álláspontját.

Nem félti az Akadémia tekintélyét attól, hogy megfogalmaznak egy megalapozott állásfoglalást, majd a valóságban minden másképp lesz?

Ez érdekes szembenézést igényel. A modern tudomány kezdetei óta, vagy ötszáz éve a tudomány nagyon sokszor keserű módon, de igenis tükröt tart a társadalom elé. Ez a tükörtartás mind az egyes területekkel foglalkozó szaktudósoknak, mind az általános világképpel foglalkozó filozófusoknak alapvető feladatuk. Nekünk, az Akadémiának az a feladatunk, hogy védjük a tudósokat az ilyen helyzetekben a tükörbe nézés keserűsége miatti vádaskodó kritikákkal szemben, és erősítsük azt a típusú összetartást, ahol a tudományos érvelés és a tudományos gondolkodásmód védelme az esetleges egyéni véleményekkel meg egyéni politikai és egyéb szimpátiákkal szemben élvezzen elsőbbséget.

Hány ciklusra tervez? A terveit mennyi idő alatt lehet megcsinálni?

Azok a mozzanatok, amelyek a köztestületi szemléletet és a közösségszervezést helyezik előtérbe, megvalósíthatók egy ciklus alatt is, ugyanakkor a most következő ciklusnak egy kiegészítő nemzeti feladata az is, hogy előkészítse 2025-re a 200 éves akadémiai évforduló méltó megünneplését. Én már a tudományos közösség része voltam, amikor a 150. évfordulót ünnepeltük a Magyar Tudományos Akadémián, nagy cirkusszal, sok szovjet vendéggel. Egy öntömjénezés volt, ami elhallgatta az Akadémia nehéz évtizedeit, például azt, hogyan hurcolta meg saját tagjait 1949 és 1989 között, egyenesen kizárással, átszervezéssel. Az Akadémiának nem politizálva kell szembenéznie ezzel, mert komoly múltja van, és azt is elemezni kell, hogy mi indokolja azt, hogy bizonyos területeken kiváló a magyar tudomány, hogyan lehetne ezt a kiválóságot tovább erősíteni és az erényeinket mind az egész világ, mind pedig a magyar társadalom felé érvényesíteni. Én egy ciklusra tervezem azt, amit csinálni akarok, ugyanakkor ennek van egy átnyúló mozzanata, mert azt nem lehet egy év alatt előkészíteni.

Van már gyakorlata az akadémiai vezetésben. Össze tudja egyeztetni a tudományos tevékenységét az adminisztratív tevékenységgel?

Igen, ugyanakkor a tudományost sem szabad félretennie az embernek, mert akkor jelentéktelen bürokratává válik éppen tagtársai és a tudományos közösség szemben. Ez egy nagyon nehéz egyensúly, amit úgy lehet megtalálni, ha az adminisztráció nem pusztán hivatalnokkodás, hanem az adminisztráción keresztül új értékeket próbálunk előtérbe helyezni. Úgy tudom elképzelni esetleges vezetői szerepemet, hogy kreativitást próbálok találni magában az adminisztratív munkában új értékek létrehozásával.

Nyitókép: mta.hu
A címlapról ajánljuk

×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018