2009, a mély gazdasági válság jegyében telik majd - derül ki a Concorde elemzéséből. Móró Tamás, a befektetési szolgáltató cég vezető elemzője szerint nem túlzás az idei évet az 1929-33-as válság időszakához hasonlítani, még ha nem is látunk majd 25%-os munkanélküliséget és éhező emberek tömegeit.

A válságra adott reakciók gyorsabbak és mások, mint hetven éve, és talán ez adhatja a reményt, hogy jövő év végén már némileg optimistábbak lehetünk.

Az elemző a 2008-as év piaci eseményeit felidézve emlékeztet, hogyan omlottak össze és tűntek el a süllyesztőben a világ legnagyobb intézményei közt számon tartott, patinás pénzintézetek. A sort március közepén az ötödik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Bear Stearns kezdte, amely különböző jelzálogpiaci termékeken elveszítette a saját tokéjét, így hitelkereteit felmondták, és megindult a befektetők tömeges pénzkivonása.

A bankra a JP Morgan tett vételi ajánlatot az amerikai központi bank, a Fed asszisztálásával. Ezt követően úgy látszott megnyugodnak a piacok: május közepére a részvénypiacok megközelítették - igaz el nem érték- korábbi csúcspontjaikat. Ekkor még a fő félelem az infláció volt, és az elemzők már a 200 dolláros olajárat vizionálták.

A rekord a nyár közepén 147 dollár volt, csak összehasonlításképpen: jelenleg 40 dollár a kőolaj világpiaci ára. A nagy kőolajtermelő országok, mint pl: Oroszország részvénypiaca új csúcsra emelkedtek. Az orosz RTS indexet 2500 pontig szárnyalt, ugyanez az index most 650 ponton áll.

Még tombolt az olajpiaci bika, már érkeztek hírek arról, hogy valami nagyon nincsen rendben a pénzügyi szektorral - emlékeztet rá a Concorde elemzője. Július 11-én a Freddie Mac és a Fannie Mae nevű amerikai, állami garanciával működő jelzáloghitelezők és garantőrök árfolyama összeomlott, miután kiderült, hogy óriási tőkehiánnyal küzdenek.

Az amerikai kormány őket még megmentette a két céget: 79,9 százalékban tulajdonossá vált bennük, egyben állami garanciát adott az általuk kibocsátott értékpapírokra, így lényegében államosította őket.

Szeptember 15-én következett az az esemény, amelyet azóta a szakemberek csak "a Lehman előtti, és a Lehman utáni időként" emlegetnek. Ezen a napon jelentett csődöt az egyik legpatinásabb amerikai befektetési bank, a Lehman Brothers. A hír hidegzuhanyként érte a befektetőket, hisz a Bear Stearns és a Fannie-Freddie páros megmentése után arra számítottak, hogy a Lehman-t is megmentik, nem engedik, hogy fizetésképtelenné váljon. A hír hatására, több százmilliárd dollárnyi likviditáshiány keletkezett a bankközi piacokon, a hitelezés pedig lefagyott, ettől kezdve senki nem adott kölcsön senkinek. A láncreakció pedig beindult: Szinte egy időben a Lehman csődjével, a legnagyobb amerikai befektetési bank, a Merrill Lynch összeomlását csak a Bank of America azonnal felvásárlási ajánlata segített elkerülni.

Egy nappal később, a világ legnagyobb biztosítója, az 1919-ben Sanghajban alapított AIG került likviditási válságba. A céget az amerikai kormány a Fed 85 milliárd dolláros hitelével, egyben a cég 80 százaléka megszerzésének lehetőségével stabilizálta, de további tőkeinjekciókra is szükség volt.

A biztosító 400 milliárd dollár feletti értékben írt ki különböző hitelpiaci termékekre csődkockázati biztosításokat, melyeket a mélyülő hitelválság miatt nem tudott teljesíteni. Ezt követte a legnagyobb amerikai takarékpénztár, a Washington Mutual csődje, novemberben a Citigroup kapott állami mentőakciót tőkeemelés és garanciák formájában, de rajta kívül az amerikai kormány a legtöbb nagy bankban tokét emelt elsőbbségi részvényeken keresztül.

Móró Tamás szerint, az amerikai bankrendszerre általában is igaz, hogy sok pénzintézet elvesztette a saját tokéjét, jelenleg leginkább a jövőbe vetett hit és persze az állami garanciák tartják őket életben. Az ősz az államosítás jegyében telt Európában is. A tőkevesztés miatt állami tőkeemelést - segélyt- kapott a teljesség igénye nélkül az angol Bradford and Bingley, a Royal Bank of Scotland, a belga Fortis, a holland ING.

Októberben összedőlt az izlandi bankrendszer, ennek hatására a befektetők elkezdtek menekülni, minden hasonlóan kockázatosnak tekintett állam pénzpiacáról. A magyar állampapírpiac befagyott, és Magyarország elsőként (bár nem egyedüliként) egy hatalmas, összesen 25 milliárd dollár értékű IMF és EU hitelcsomagot volt kénytelen fölvenni hatalmas, illetve egy jelentős, 300 bázispontos kamatemelésre kényszerült.

Szinte minden fejlett országban a piac mindenható ereje helyett az állami irányítás lett a meghatározó a pénzügyi rendszerben. Óriási gazdaságélénkítő és bankmentő-csomagokat jelentettek be, egyben jelentős mértékben emelték a betétbiztosítási rendszerek által garantált összegeket is.

Mindezzel párhuzamosan a világ összes nagy és sok kisebb gazdaságában beindult a monetáris lazítás, a kamatok becélozták a nullát. Az USA és Japán már lényegében elérte, míg az EU közelíti ezt a szintet.

Móró Tamás szerint egyre több helyen hangzik el, hogy nem zárható ki az ingyen pénz időszaka, ami jelzi, hogy a baj óriási. 2008 utolsó negyedévére megérkezett az igazi válság, elemzői becslések szerint jelenleg az amerikai GDP évesítve 6,5 százalékkal zsugorodik, és hasonlóan drámai a helyzet a többi nagy fejlett országban is. Ami tavaly nyáron egy subprime jelzálogpiaci válságnak indult, mostanra egy totális gazdasági összeomlássá vált - mutat rá a Concorde elemzése.