Vannak hatalmas előnyei a digitális létezésnek, de úgy kell kialakítani az életünket, hogy a hátrányok háttérbe szoruljanak, és az előnyök kerekedjenek fölül. Tari Annamária szerinte ehhez arra van szükség, hogy az okoseszközök valóban csak eszközök maradjanak.

A pszichoanalitikus az InfoRádió Aréna című műsorában arról beszélt, hogy az online életteret érdemes szabályozni, és az offline életteret kell fajsúlyosabbá, hangsúlyosabbá tenni.

"Ha a családi kommunikáció döntően analóg és jól működik, tehát valamelyest koncentrált és érzelmeket megmutató, érzelmeket lehetővé tevő rendszer, akkor az nagyon nagy lépés afelé, hogy mondjuk egy tinédzser is elmondja, hogy mi éri őt az online térben, és főképp hogy hinni kezdjen a szüleinek, akik tudnak érvelni a valóság mellett" – mondta a szakember.

Tari Annamária szerint azt is meg kellene érteni ahhoz, hogy az okoseszköz a helyére kerüljön, hogy az nem jelent még semmit, ha bizonyos applikációk segítenek dolgokat elvégezni. Az online lehetőség szerinte egy olyan illúzió, amelyik elfedi azt a valóságot, amit aztán nagy csalódások közepette lehet felfedezni.

A pszichoanalitikus úgy véli, ha egy szülőnek, egy tanárnak sikerül elmondania a valóságot, de úgy, hogy az vonzó marad, akkor sokkal könnyebb az eszközt az eszközhelyre tolni.

"Amikor azt látjuk, hogy egy tinédzser legfőbb örömszerző és élményszerző terepe az okostelefonja, akkor az azért problémás, mert máshol ezt nem éri el, és akkor hol vannak az ő barátai az online téren kívül, hol vannak a szülei, hol vannak az olyan élmények, ahol együtt lehetne lenni?" – tette fel a kérdést a mentális szakember, és hozzátette, ezek mind olyan felvetések, amelyek harminc évvel ezelőtt teljesen normálisan hangzottak volna, most pedig feladatként kell azt mondani, hogy legyen együtt a család, legyen közös kártyaparti vagy társasjáték, olvassanak könyvet.

"Az a fura, hogy így a XXI. században XX. századi dolgokat kell újra fényezni, ami nekem kicsit szürreálisnak hat, miközben valójában

az analóg tevékenységek megtanulása és élvezete nagyon sokban segít abban, hogy a XXI. századot jól tudjuk csinálni. Ez lenne a lényeg"

– hangsúlyozta a pszichoanalitikus.

Mesterséges intelligencia: 30 éves korhatár

Tari Annamária szerint 30 éves kor alatt csak nagyon tudatos és felkészült embereknek szabadna engedélyezni a mesterséges intelligencia használatát. A pszichoanalitikus az InfoRádióban azt mondta, arra nagyon kell vigyázni, hogy most, a XXI. században mennyire vagyunk következetesek és tudatosak. Az új könyve, amelynek Hol a boldogság mostanában? a címe, éppen arról szól, hogy ha eddig az információs kor technológiai eszközei csábítók voltak, akkor most a mesterséges intelligencia még inkább csábít egy olyan irányba, ahol könnyebbnek látszanak a dolgok, mint a valóságban.

"Nem gondolom, hogy jól járunk akkor, ha elhisszük, hogy jót tesz mondjuk egy tinédzsernek vagy huszonévesnek, ha valamely nagy nyelvi modell vagy mesterségesintelligencia-alkalmazás segít neki gondolkodni, mert

nem neki segít gondolkodni, hanem helyette gondolkodik.

Harmincéves kor alatt én nem engednék a mesterséges intelligencia közelébe csak olyan embert, aki már a helyén van, tudja, hogy mit akar, ki ő, mi a foglalkozása, mit dolgozik, mert addigra vélelmezhetjük, hogy megtanult gondolkodni önmagáról, van viszonya önmagával" – mondta a Tari Annamária.

A fő gondja az minden olyan alkalmazással, amelyik kihúz a valóságból, hogy egy olyan képet mutat, amely nem valós, aztán utána a valósággal szembesülve negatív érzelmeket kell átélni. De azt is ellenzi, amikor egy alkalmazás azt mutatja, hogy meg lehet úszni a gondolkozást, az erőfeszítést, az akaraterő működtetését, és megment attól, hogy a megküzdő mechanizmusainkat használni kelljen, miközben az élet egyre nehezedik.

"A globális felmelegedés, a gazdasági helyzet, a háborúk, egy csomó olyan dolog van körülöttünk, amelyik arra int, hogy jó lenne a valóságban tevékenységeket újratanulni, sőt az is megtörténhet, hogy újra meg kell tanulnunk a valóságban úgy élni, hogy nincs mondjuk információtechnológiai segítségünk, és mégis tudunk kreatívak lenni, tudunk gondolkodni, tudunk megoldásokat kitalálni" – emelte ki.

Szerinte ha túlságosan támaszkodunk azokra a megoldásokra, amelyek digitálisak, nagyon egyszerűnek látszanak és nagyon könnyen elérhetőnek, akkor elengedünk egy fontos emberi képességet, ami valójában egyre fontosabb lesz. A pszichonanalitikus úgy véli,

a tanároknak és a szülőknek nagyon nehéz dolguk van, amikor lassú erőfeszítéseket igénylő képességeket kellene tanítaniuk a gyors kattintásokhoz szokó világban, pedig erőfeszítések nélkül semmit sem lehet elérni, ami tényleg igazán fontos vagy értékes.

"A katasztrofizálás nem vezet sehova, de az önigazolások füzére sem. Egyedül az vezet valahova, ha nem félünk átgondolni az életet, ha nem félünk a családot néha analóg üzemmódba állítani, ha nem félünk esténként beszélgetni, és mi is felvállalunk valamennyi lemondást" – mondta Tari Annmária.