14 °C
A kutatássorozat eredményei szerint minden korosztályban csökkent a bizonytalanok aránya, de míg a 40 év felettieknél az oltás irányába volt a jelentősebb elmozdulás, a legfeljebb 39 éves felnőttek körében nőtt az oltást ellenzők (eddig is magas) relatív aránya. Tehát hiába csökken meredeken a vírus következtében elhunytak áltagéletkora a harmadik hullám során, az oltásellenes hangulat éppen az 40 év alattiak körében erősödött tovább az elmúlt hónapban – olvasható az Ipsos közleményében.
Ábra: Ön beoltatná magát a hazánkban jelenleg elérhető koronavírus elleni vakcinával? (a felnőtt lakosság bázisán, N=1.000 fő)
Az elutasítás a 30 év alattiak körében a legmagasabb, 56 százalékos, velük szemben mindössze 32 százalékos csoport vállalja az oltást. Az 50 év felettiek körében éppen ellentétes az arány.
Ami az abszolút értékeket illeti, a legalább egy védőoltáson átesett lakosság kétharmada 60 év feletti, és szintén kétharmaduk nő. Az oltást ellenzők fele 40 év alatti (holott a felnőtt lakosság 38 százalékát teszik ki), ugyanakkor az oltásellenesség azonos arányban mérhető mindkét nem képviselői körében.
Ábra: A hivatalos weboldalon regisztráltak aránya (az oltást vállaló lakosság bázisán, N=505 fő)
A vakcinációt vállalók bázisán mért teljes regisztrációs arány 16 százalékpontot emelkedve már 61 százalékos (amelybe bele értendők a már beoltottak is), de ezen a területen is jelentősen nagyobb passzivitás mutatkozik a fiatalok körében.
Másképp gondoljuk, mint a britek
A lakosság által felállított oltási sorrendben egyértelműen az egészségügyi dolgozók kerülnek az első helyre, minden második honfitársunk (47 százalék) véli úgy, hogy egy igazságos rendszerben csak a frontvonalban, betegek közt dolgozók beoltása után kaphatják meg mások is a vakcinát. Szemben a Covid-19 elleni tömeges védőoltást korán elkezdő, és oltottságban élen járó Egyesült Királysággal, hazánkban nem a tanárok, óvónők, oktatási intézmények egyéb dolgozói szereplenek a második helyen, hanem a 60 év felettiek (14 százalék).
Ábra: Az Ön véleménye szerint mely társadalmi csoportot kellene első helyen beoltani a koronavírus elleni vakcinával? (a felnőtt lakosság bázisán, N=1.000 fő)
„A kutatássorozat március eleji eredményei szerint a fiatal felnőttek nem csak az egészségügyben, de az oktatásban és egyéb állami intézményekben dolgozókkal, valamint a náluk idősebb korosztályokkal szemben is előzékenyek az oltási sorrend tekintetében” – foglalta össze a lakosság által elvárt oltási sorrenddel kapcsolatos tapasztalatait az immár egy éves kutatássorozat vezetője, Földes Annamária.
A 60–69 éves korosztály elsődleges oltását a legfiatalabbak kezdeményezik legnagyobb arányban (19 százalékot meghaladó érték), és hasonlóan előzékenyek a 30 év alattiak az oktatási intézmények dolgozóival, a közintézményi alkalmazottakkal és a szociális ellátásban dolgozókkal szemben is. A 60 év felettiek ugyanakkor az élelmiszerüzletek személyzetét az átlagosnál jóval előrébb hoznák a sorban.
Ábra: Az Ön véleménye szerint mely társadalmi csoportot kellene első helyen beoltani a koronavírus elleni vakcinával? (a felnőtt lakosság bázisán, N=1.000 fő)
Társadalmunk olyan szegmensei, mint a rendőrök (briteknél 4. hely), a tömegközlekedésben dolgozók, a postai dolgozók vagy akár az élsportolók elenyésző említést kaptak az első helyen beoltandó célcsoportok listáján.
A Covid-19 elleni személyes védekezési gyakorlat 12. hónapjának számait vizsgálva
újabb trendtörés figyelhető meg.
A múlt hónapot jellemző fegyelem enyhülés a harmadik koronavírus hullám hatására lassulni, megfordulni látszik.
A magyar társadalom az elmúlt hónapokban ugyan fáradni látszott az egyre jobban elnyúló korlátozó intézkedések miatt, az újra felívelő megbetegedési számok ismét elbizonytalanították a már nyitásra készülő lakosságot. (Az Ipsos a piacon egyedülálló módon, immár 12 hónapja monitorozza a lakosság járványhelyzetben tanúsított viselkedését.)
Ábra: Az alábbi tevékenységek közül melyik igaz Önre? (felnőtt lakosság bázisán, N=1.000 fő / hónap)
Az egy év alatt 12 000 fősre duzzadt adatbázisból készült visszatekintő elemzés főbb tapasztalatai a következők:
Maszkviselés. Az arcot eltakaró védekezés a pandémia első hónapjaiban nem volt kötelező hazánkban. A tavaly áprilisi adatok ennek ellenére már 47 százalékos viselési arányt mutattak, amely érték fokozatos növekedés után októberben érte el a ma is jellemző körülbelül kétszeres, 90-95 százalékos szintet. Az egyes demográfiai tényezőktől, így például életkortól, lakhelytől, iskolázottságtól függetlenül minden lakossági szegmensre egyaránt jellemző a rendszeres maszkviselés Magyarországon.
Kézmosás. A fokozott kéztisztítás, fertőtlenítés a pandémia kezdeti szakaszához hasonlóan továbbra is a nőkre jellemzőbb védekezési gyakorlat, de ötből négy férfi is a korábbinál gyakrabban teszi meg ezt az apró erőfeszítést. A maszkviseléstől eltérően ez a jelenség – a tájékoztató kampányoknak is köszönhetően – azonnal beépült a napi rutinba, és várhatóan hosszú távon, a járványt követően is velünk marad.
Személyes kontaktus, kézfogás. Hasonlóan a megváltoztatott kézmosási szokásokhoz, a személyes kontaktusok arányában is azonnal nagy változás állt be a pandémia egy évvel ezelőtti kirobbanásakor. Az elmúlt 12 hónapra visszatekintve megállapítható, hogy nem csak az első időszakban, de tartósan is az idősebb, kiemelten a 60 év feletti korosztály zárkózott be, és csökkentette a környezetével, továbbá a családtagokkal, barátokkal kapcsolatos érintkezések, találkozók számát. A lakosság ezen reakciója januárban újabb lokális csúcsra ért, de jelenleg fele annyira jellemző a kontaktusok kerülése, mint egy évvel korábban.
A találkozók kerülésével szoros összefüggésben a kézfogások mellőzése, illetve az alternatív köszönési módok a járványidőszak legelején is tömegesen tapasztalt lakossági reakciók voltak. A legnagyobb fegyelmezetlenséget (a kézmosások gyakoriságához hasonlóan) nyár közepén, júliusban mérte az Ipsos. Főként az közép- és idősebb korosztálynak köszönhetően a védekezés ezen formája átlagosan a lakosság kétharmadát jellemzi jelenleg.
Tömegközlekedés. A tömegközlekedési eszközök használatának elkerülése hosszú távon szintén tarthatatlannak bizonyult. Az első hónapokban tapasztalt bizonytalanság és rémültség után, részben önként, részben a munkavégzés miatti kényszerből tömegek tértek vissza a közlekedés ezen formájához. Egy év alatt 22 százalékpontot esve, jelenleg 5 lakosból átlagosan 2 engedheti meg magának, hogy elkerülje a tömegközlekedési eszközöket. Nagyobb arányú értékek az idősebbek, valamint a magasabb iskolai végzettségűek, jobb keresetűek körében mérhető. Az előbbi a kisebb mobilitási igényeknek (nyugdíjasok), az utóbbi a személygépkocsival való nagyobb arányú ellátottságnak köszönhető (aktív munkavállalók, de saját autóval közlekedők).
Utazás, rendezvények. A belföldi utazások, valamint rendezvénylátogatások száma az augusztus–szeptemberi ideiglenes fellélegzést követően az év elején (a kormányzati intézkedések és a központi kommunikáció következtében is) ismét visszaesett. Januárról februárra jelentősen enyhült a fegyelem, amely trend a harmadik megbetegedési hullám kezdetével lassulni, megfordulni látszik. A külföldi turizmus helyzete már 12 hónapja nem javult jelentős mértékben, amely alapján kijelenthető, hogy a piac tartósan, maradandóan átrendeződik a világjárvány kövekeztében – zárul az Ipsos közleménye.
