Az Adrián természetesnek ható jellegzetes ciripelést, zümmögést számos magyarországi településen és tó melletti zöldterületeken is lehet hallani. A kabócák a tavalyinál jóval nagyobb számban vannak jelen, tömegesnek tekinthető a rajzásuk – írja a veol.hu.

A jellegzetes hangot az óriás énekeskabóca és a mannakabóca adja, mindkét nagy testű – két-három centiméteresre növő – kabócafaj elterjedtsége nagyobb és gyakoribbá vált az utóbbi egy évtizedben. Mindkét melegigényes rovarfaj a Mediterráneumban érzi jól magát, de több évtizede jelen van a Tihanyi-félszigeten. Az utóbbi években azonban a félszigettől egyre távolabbi területeken, a Balaton-felvidék mellett Zala megyében, sőt, Budapesten is megjelentek.

A hangosabb mannakabócák az óriás énekeskabócánál is melegigényesebbek, korábban a Tihanyi-félszigetnek is csak a legmelegebb részein fordultak elő, ugyanakkor néhány éve már a Dörögdi-medencében is azonosították a rovart.

Érdekesség, hogy a fenti két kabócafaj mellett a Tihanyi-félszigeten előkerült egy másik, szintén a mediterrán éghajlatot kedvelő faj, a déli énekeskabóca is, amelynek megjelenését már mintegy száz évvel ezelőtt is leírták a szakemberek, ezután azonban hosszú évtizedekig nem észlelték a jelenlétét.

A hím énekeskabócák a potrohukon lévő hártyák rezegtetésével állítják elő a rájuk jellemző éneket, a „zene” pedig a nőstények odacsalogatását célozza. Hangképző szervük egyedülálló az állatvilágban: lényegében izmokkal pattogtatható kitinlemezekből áll a potrohban. Az énekeskabócák a leghangosabb rovarok közé tartoznak: hangerejük a száz decibelt is meghaladja, így száz méterre is elhallatszik a muzsikájuk. A két kabócafaj énekét könnyű megkülönböztetni: az óriás énekeskabócák folyamatosan zizegnek, a mannakabócák szaggatottan adják ki ciripelésüket, a jellegzetes énekszót május végétől augusztus közepéig hallhatjuk.

Az óriás énekeskabóca és a mannakabóca Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll, az egyedek pénzben kifejezett értéke ötezer forint.