A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) jelenleg is vaklicites eljárást alkalmaz az azonos hatóanyagú és hatáserősségű készítményekre, ahol a piaci szereplők úgy licitálnak a saját termékeik árára, hogy nem látják a versenytársakét. A vaklicit célja a generikus készítmények árának és ezáltal a gyógyszerkassza kiadásainak csökkentése. Ezt az eljárást vezetnék be a mozgáskorlátozottakat segítő termékek (gyógycipők és más segédeszközök) kiválasztásakor is.

Ez ellen tiltakozik a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), mondván, ezen a területen más jellegű termékekről van szó, ezért

a vaklicit nem azt szolgálná, hogy a legjobb minőségű termék kerüljön adott kategórián belül elfogadásra, hanem azt, hogy minél olcsóbban lehessen egy terméket beszerezni.

Az érdekvédelmi szervezet azonban már most is folyamatosan kapja a visszajelzéseket a mozgássérültektől, hogy a segédeszköz-ellátásuk során milyen problémákkal szembesülnek - mondta az InfoRádiónak Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke.

Ismertetése szerint egyre hangsúlyosabb az a probléma, hogy

azok az eszközök, amelyek tulajdonképpen az önálló életüket, a mozgásszabadságukat igyekeznek szolgálni, egyre rosszabb minőségűek, holott az erre fordított kormányzati összegek egyre nagyobbak.

A probléma megoldását a MEOSZ nem a vaklicit bevezetésében látja. Véleményük szerint

nem biztos, hogy ilyen nagy létszámú támogatotti körre van szükség,

mint amekkorát ma a rendszer támogat, és "azoknak kellene az eszközöket biztosítani, akik krónikusan betegek, olyan fogyatékosságuk van, amely az eszközök nélkül nem gyógyítható" - húzta alá Kovács Ágnes. Példának felhozta:

ha valakinek lúdtalpa van, nem biztos, hogy az államnak állnia kell a cipő költségét,

viszont akiknek a járásbiztonsága, a fájdalommentes közlekedése, a betegsége miatt megelőzés céljából gyógycipőre van szüksége, az kapja meg a számára legkorszerűbb terméket.