Gálszécsy András elárulta: elméjét és memóriáját napi 8-10 óra olvasással tartja karban. A 1990 és 1992 között volt a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, így ment nyugdíjba, majd Boross Péter miniszterelnök személyes tanácsadójaként dolgozott.

Az InfoRádiónak kiemelte: a kedvenc munkahelye az utolsó civil állása volt, amikor a Semmelweis Egyetem gazdasági főigazgató-helyettese volt. „Okos emberekkel voltam körülvéve, békén hagytak, hagyták a saját hatáskörömet gyakorolni, nem szólt bele senki a munkámba” – értékelte.

„Derűs alaptermészetű ember vagyok és elég kiegyensúlyozott”

– vallja magáról, hozzátéve: nem tud utálni és gyűlölni, haragudni is csupán néhány percig tud, és amint lehiggadt, elfelejti az egészet.

Mint mondta, ez a természet miniszteri munkájában is sokat segített. „Politikusnak nem is tartottam magam soha” – fogalmazott. Úgy vélte, titkosszolgálatokat felügyelő tárcavezetőként nem is lehet politikus, hiszen semmilyen irányba nem lehet elkötelezve.

Gálszécsy András szerint az lenne a legszerencsésebb, ha a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter semelyik pártnak nem tagja. Neki sem volt párttagsága – tette hozzá.

Az egykori miniszter arról is beszélt, hogy egész életében fontosnak tartotta, hogy ne tolakodjon, soha nem voltak olyan ambíciói, hogy felfelé törjön.

A gyerekkora jól alakult egészen a Rákosi-korszakig, amikor hortobágyi kényszermunkára és katonai munkaszolgálatra kellett mennie. Utána újra kiegyensúlyozott életet élt:

„jó társaságom volt, sportoltam, jól éreztem magam a bőrömben, és ha megkínáltak egy érdekes állással, akkor azt szívesen elfogadtam”.

Miniszteri éveiről elmondta: munkatársai eleinte szorongtak tőle, később azonban rájöttek, hogy nem hányja a szemükre, hogy ki MSZMP-tag és ki nem. Előtte a titkosszolgálatoknál csak párttagsággal lehetett dolgozni. „Amikor már nagyon untam ezt az állapotot, hogy engem politikusnak tartanak, meg egyfolytában politikust akarnak belőlem csinálni, akkor lemondtam” – fogalmazott.

„Közélettel soha nem foglalkoztam szívesen, most meg aztán már végképp nem érdekel”

– hangsúlyozta.

A birkahodálytól a parlamentig című életinterjú az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Kronosz Kiadó gondozásában, Gyarmati György szerkesztésében jelent meg.