Azért baj, mert úgy vonul ki az állam a közfeladatok ellátásából, hogy nem teremti meg a lehetőségét annak, hogy valaki más ellássa ezeket a funkciókat. Úgy hárítja át a terheket az állampolgárokra, hogy azok nincsenek felkészülve rá. Ha fizetőssé teszünk az oktatástól az egészségügyön keresztül mindent, akkor ennek elvileg a bérekben is meg kellene jelennie. Nagyon sok ember egyszerűen nem tudja majd kifizetni a szolgáltatásokat. Az alapproblémát abban látom, amiről már sokszor beszéltünk, hogy nem definiáltuk világosan, mi az állam feladata a XXI. század magyar társadalmában. Mi az, amit az államnak kell ellátnia? Mi az a minimális funkció, amelyet mindig és minden területen teljesíteni kell az oktatásban, az egészségügyben, a szociális védelemben és általában a biztonságban? Most úgy alakítjuk át a költségvetést és úgy indítunk el különböző reformokat, hogy nincs közmegegyezés az ügyben. Gyakorlatilag olyan mélyen vágunk bele a magyar társadalom szövetébe, hogy annak gyógyítása hosszú távon sokkal többe kerül majd, mint a rövid távú, egyensúlyjavító intézkedésekkel megspórolt pénz. Az elfogadható, hogy rendbe kell tenni az államháztartást, de nem a vak ló bátorságával, hanem világos, átgondolt, a társadalom különböző csoportjaival egyeztetett reformkoncepció és reformmenetrend mentén.

Volna más választása az államnak, amikor azt szokták mondani, hogy egy négyéves ciklusban az első fél, egy év a cselekvés időszaka, azután már készülnek a következő választásra?

Ez az első kormány az elmúlt tizenhat évben, amelyik megkapta a választóktól a lehetőséget a folytatásra. Gyurcsány Ferenc, amikor először kormányra került, kapott két évet arra, hogy felkészüljön a négyéves kormányzásra. Folyamatosan azt hangoztatta, hogy készülnek a nagy ívű reformelképzelések. Nagy piros, fehér, zöld dossziékat tett maga mellé, és azt mondta: itt vannak a kidolgozott koncepciók, válasszatok meg engem, én azonnal elkezdem a végrehajtásukat. Aztán az őszödi beszédből is kiderült, hogy legfeljebb az első két lépést látták előre, de hogy azután mi következik, arról fogalmuk sincs. A konvergenciaprogramot a legutolsó pillanatban tákolták össze, nem előzte meg széles társadalmi egyeztetés, az ellenzékkel sem tárgyaltak, és erre az egyébként rendkívül ad hoc módon összeállított tervre építik a 2007-es költségvetést. Ez olyan, mint amikor valaki homokra építi a várát. Jön egy erősebb szélvihar és összedönti azt. Ez a félelme sokaknak még akkor is, ha most azzal dicsekszik a kormány, hogy végre valós számokra épül a költségvetés. Hát, még szép! Miért kellene büszkének lennünk arra, hogy a kormány nem vágja át a választókat és az Európai Unió különböző szerveit, hanem elmondja a tényleges helyzetet. Az viszont kérdéses, hogy az következik-e be, amire a kormány számít. A kabinet szerint az erős megszorítás majd helyére ráz mindent, és utána majd elkezdődhetnek a reformok. Azért kérdéses, mert az egészségügyben, a gázártámogatásnál, az önkormányzatok és a közigazgatás regionális szintű átalakításánál, már látható, hogy nincs világos rendje a dolgoknak, ad hoc, kaotikus folyamatok indultak el.

Ha nem nézünk vissza a múltba, akkor lehet ennyi idő alatt átfogó reformkoncepciót csinálni komolyan?

A négyéves kormányzás elején Medgyessy Péter is azzal indult, hogy három nagy reformot tűz a zászlajára, az egészségügyit, a közigazgatásit, meg a haderő átalakítását, meg kicsit benne az oktatásét. Négy évük volt arra, hogy a reformokat szisztematikusan felépítsék, egyeztessék a társadalmi érdekszervezetekkel, majd megvalósítsák. De nem ez történt, hanem gyakorlatilag Gyurcsány Ferenc kidobta mind a három nagy reformkoncepciót és két éven keresztül a kormányzás látszatát mímelte. Most egy szűk szakértői csoport révén egy csomagot állított össze, mert hitelesítenie kellett az elhibázott kormányzati politikát. Ezekkel a megszorításokkal azonban a társadalom humán infrastruktúrájában okoz olyan problémákat és károkat, amelyeket sokkal nagyobb költséggel lehet majd később reparálni.

Megúszhattuk volna a humán infrastruktúrában okozott kárt? Volt más választása a miniszterelnöknek?

Jobban el lehetett volna osztani a terheket, új közteherviselési koncepciót kellett volna kialakítani. Az nem működik ugyanis, hogy csak az aktív munkavállalói lakosságra, a kis- és középvállalkozásokra terítjük rá a terheket, és nem próbáljuk meg szétteríteni azokat akár a gazdasági szféra különböző szereplői között vagy az állam nem próbál meg sokkal erőteljesebben takarékoskodni. Vagy az állam vonuljon ki akár a tulajdonosi szerepből is, hogy aztán szabályozó hatóságként világosan megmaradjon, és így érje el, hogy ott maradjanak a források a polgároknál, akik aztán finanszírozni tudják a szolgáltatásokat, amelyeket most üzleti alapra akarnak helyezni. Ha egyszerre megterheli az adózó polgárokat és üzleti alapra helyezi a szolgáltatásokat, akkor azokra nem lesz fizetőképes kereslet, és megakasztja az elindult középosztályi konszolidációt. A középosztály és az alsó középosztály egy részét olyan szegénységi lejtőre helyezi, ahonnan nagyon nehéz a visszafordulás.
Elemzésük szerint a középosztály elszegényedését okozhatja a 2007-es költségvetés meg ami utána következik, de mi áll e mögött, kormányzati szándék vagy rossz tervezés.

Szerintem rossz politikai analízisre, rossz terápiára épült. Az az elképzelése a rendszerváltó kormányoknak, hogy egy erős középosztállyal lehet csak versenyképes Magyarországot felépíteni, helyes volt. Erősíteni kell azoknak a társadalmi rétegeknek a stabilitását, amelyek akarnak és tudnak is dolgozni, valamint növelni kell az aktív munkavállalói korú népesség munkavállalási lehetőségeit. Magyarország is elöregedő társadalom, tehát felborulóban van a generációs egyensúly. Ha a nyugdíjrendszert nézzük, akkor elmondható, hogy nem lehet a járulékokból, a befizetésekből a szükséges kifizetéseket teljesíteni. Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy ebben a költségvetésben is a 13 havi nyugdíjból csak 9 hónapra van fedezet. Tehát, ha nem erősítjük meg a középosztályt, nem teremtünk munkahelyeket, nem erősítjük az ország gazdasági versenyképességét, akkor Magyarország a versenyképtelen nemzetek sorába kerül. A mostani költségvetés pedig bevallottan növeli a munkanélküliséget, és az élőmunkát terhelő terhek miatt a magyar gazdaság, a kis- és közepes vállalkozások versenyképességét csökkenti.

Igen, de ezt átmenetinek mondják.

Átmenetinek mondják, de azt nem tudjuk, hogy az átmenet meddig tart majd. Közben meg elindítjuk a nemzeti fejlesztési tervet, amelynek két fontos célkitűzése van, a versenyképesség növelése és a munkahelyteremtés. Úgy indítjuk a hétéves ciklust, hogy az első évben a két legfontosabb prioritást gyakorlatilag nem érvényesítjük.

Azt mondják, hogy 2009-re beérik valami a gyümölcsből, lesz majd hatása az intézkedéseknek.

Igen, ezt mondják. Az év közepére kiderül majd, hogy valójában elindultak-e az ígért gazdasági folyamatok. Emiatt számos ponton nagyon bizonytalan lábakon áll a költségvetés bevételi oldala. Az egészségügyben például 22 milliárd forinttal számolnak a vizitdíjakból, de rendkívül kétséges, hogy ezt az összeget be tudják-e majd szedni. Nagyon sok embert ki is vettek a rendszerből, de ugyanakkor bonyolult procedúrákat írnak elő, mint például a gáztámogatási rendszer működtetése. Nagyon sokan úgy érzik, egyfajta szegénységi bizonyítványra szorulnak ahhoz, hogy meg tudjanak élni, hogy megkapják az ártámogatást. Szóval nagyon megosztja a társadalmat ez az intézkedéssorozat, és az emberek nem látják azt, amiről ön és a kormány is beszél, hogy két évig ez még így lesz, aztán jön a Kánaán.

Egy társadalmi csoportot, úgy tűnik, hogy kivett a kormány a megszorítások alól, a nyugdíjasokat. Osztja ezt a véleményt? Sokan úgy látják, hogy őket nem bántják, nem merik bántani, mert a szocialisták legnagyobb szavazótáborát alkotják.

Igen, a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy enyhítse a nyugdíjasokra nehezedő terheket. Annyit tudott elérni, hogy a 6,2 százalékos inflációhoz képest 4 százalékos nyugdíjemelést tervez, aztán lehetséges, hogy az év második felében lesz valamilyen korrekció. Egyfajta politikai alku köttetett arról, hogy a nyugdíjasokat békén kell hagyni, mert ők az a szociálliberális oldal legfontosabb szavazói. A nyugdíjasok jelentős része ennek ellenére úgy fogja érezni, hogy megnehezültek az életfeltételeik. A nyugdíjaskosárban az energia, a gyógyszer és az élelmiszerek ára sokkal nagyobb súllyal jelenik meg, mint az átlagos állampolgár fogyasztási kosarában. Ebből következően ők sokkal nehezebben tudnak megbirkózni az ezen a területen jelentkező áremelésekkel. Tehát, van néhány olyan pont, amely a nyugdíjasokat érinti, de kétségkívül a nagycsaládosokat, a vállalkozókat, a pedagógusokat, az egyházakat sokkal jelentősebb mértékben sújtja a költségvetési megszorítás, mint jelen pillanatban a nyugdíjasokat.

Lehet-e annyi szavazatot megtakarítani vagy betakarítani a nyugdíjasokból, mint amennyit a sérelmeket szenvedett más csoportokból elveszítenek?

Az elmúlt néhány évben a nyugdíjas társadalom is sokkal megosztottabb lett politikai értelemben, mint amilyen korábban volt. Ma már egyáltalában nem mondhatjuk azt, hogy a teljes nyugdíjas társadalom a szocialista párt mögött áll. Az igaz, hogy az idősebb generáció erőteljesebben támogatja a szocialistákat, de azért ma már lényegesen tagoltabb a nyugdíjas társadalom, mint amilyen akár öt évvel ezelőtt volt. Minden nyugdíjas tisztában van azzal, hogy családja megélhetése is nagyon fontos kérdés, tehát nem lehet már őket pusztán nyugdíjemeléssel hitegetni. A mostani Gyurcsány-kormánynak az a játéka, amit a vállalkozókkal tett, hogy ötéves adócsökkentési programot ígért, sőt, ezt törvénybe is foglalta, majd a választások másnapján közölte, adóemelés lesz, fontos figyelmeztetés volt a nyugdíjasok számára is. A legtöbb látványos lépés eddig, úgy tűnik, az egészségügyben történt. Az elemzésükben több kritikusra hivatkozva azt írják, hogy talán nem véletlen a kaotikus helyzet előidézése, mert akkor a rendcsinálásra hivatkozva meg lehet olajozni a több-biztosítós rendszer bevezetését. Ezt hogy lehet átverni a szocialistákon?

Egyre nehezebben. Eddig sem volt könnyű helyzetben az egészségügyi kormányzat ebben a kérdésben, de a mostani helyzet és költségvetés különleges, hiszen a 2006 választási év volt. Mindössze másfél hónap állt rendelkezésre a költségvetés megvitatásához. A büdzsét általában három hónapig vitatják több fordulóban, sok-sok garanciális elemet beépítve, kivéve a választások évét, amikor később nyújthatja be a javaslatot a kormány. És mindez úgy történt, hogy előtte bizalmi szavazás volt a kormányfővel kapcsolatban. Az elképzelhetetlen volt, hogy a bizalmi szavazáson a kormányfő mellé teljességgel felsorakozik a koalíciós frakció, majd a költségvetést elkezdik szétszedni. Tulajdonképpen egyfajta kés a vajban effektus érvényesült a költségvetés szavazásánál. A javaslatot kormányoldalról nem lehetett érdemben vitatni. Hogy ezt tudatosan használta-e ki a kormányfő vagy pedig egyszerűen ez egy politikai szituáció terméke volt, az ma még nem látszik világosan. Az az azonban egyre inkább látszik, hogy nagyon kaotikus viszonyokat okoztak az eddigi lépések.

De az, hogy Molnár Lajos meglebegtette a lemondását arra az esetre, ha a több-biztosítós rendszerből nem lesz semmi, nem jelenti azt, hogy bizonytalannak érzi a több-biztosítós rendszer bevezetését?

Az is lehetséges, hogy Molnár Lajos az áldozata lesz a tavaszi kormány-átalakításnak. Be kell majd áldozni valakit. Olyan típusú feszültségek keletkeznek az egészségügyben, hogy a kormányfő azt tudja majd mondani: meglépett néhány dolgot, de azok láthatóan nagy társadalmi ellenállást váltottak ki, ezért most egy új emberrel folytatja, akiben a szocialista pártnak és a szocialista frakciónak erőteljesebb a bizalma. Hogy ehhez miként illeszkedik a több-biztosítós rendszer, az nagyon nehéz kérdés. Nyolc évvel ezelőtt is nagyon fogós probléma volt, hogy hol kell kezdeni a rendbetételt. Úgy gondolom, ebben most is nagyon nehéz lesz szakmai konszenzust teremteni, de az bizonyos, hogy ami most kialakult, a mögött nincs még minimális szakmai egyetértés sem. Hogy van az, hogy senki nem érzi, ő a költségvetés nyertese? Hogy van az, hogy a reform mögé nem lehetett egyetlen érdekcsoportot sem felállítani? Hogy van az, hogy még a koalíciós pártokon belül is komoly feszültségeket teremt ennek az egészségügyi programnak az elindítása?

Nem lehet, hogy csak a szituáció magyarázza? Nehéz a helyzet, meg kell lépni. Senki nem szereti, mert a választókörzetében mindenkinek magyarázatot kell majd adnia, és ettől mindenki fázik.

Ez igaz. Ez minden ilyen reformmal kapcsolatban felmerül, hiszen a reformok először a negatívumokkal járnak, és csak később érnek be a pozitívumai. Éppen ehhez kellett volna legalább egy minimális szakmai és társadalmi konszenzust kialakítani.

Ön szerint jól számol-e Orbán Viktor, amikor azt mondja, hogy a miniszterelnökkel már nem kell számolni, távozása csak idő kérdése?

Ez egy nagyon erőteljes hipotézis, és pusztán erre a hipotézisre építeni az ellenzék politizálását, rendkívül veszélyes dolog. Azok a lépések, amelyeket az ellenzék vezetője tett és az ellenzék tesz, inkább stabilizálják Gyurcsány Ferenc helyzetét, sőt, megerősítik a mögötte lévő párt- és frakciótámogatást. Ilyen volt a három napos ultimátum és a büntetőjogi felelősségre vonással való fenyegetés. Létezhetett volna más stratégia is, például megosztani a mögötte lévő támogatói kört, akár az előbb említett reformoknak az ügyével. Az egészségügyi, a közoktatási reform ügyében különböző alkalmi koalíciókat lehetett volna létrehozni a parlamentben, és elérni azt, amit az ellenzék szeretne: jobban megőrizni a társadalom humán infrastruktúrájának a működőképességét. Ez sokkal inkább megnehezítette volna Gyurcsány Ferenc helyzetét, mint a mostani, amikor továbbra is lehet fenyegetni azzal, hogy Orbán Viktor visszajön, meg azzal, hogy ha megbukik Gyurcsány, akkor majd mindenkit bevisznek a börtönbe. Az ellenzék a vehemens támadásával nem hagyta, hogy a szocialista párt és támogatói köre levonja a következtetést a kormányfőről. Elgondolkozzon azon: lehet-e ilyen stigmatizált miniszterelnökkel kormányozni az országot. Ki lehet-e menni rendszeresen külföldre a magyar kormányt képviselni egy olyan miniszterelnökkel, aki maga ismerte el, hogy hazudott és tulajdonképpen erre alapozva nyert választást?

Odakötötte Orbán Viktor a szocialistákat Gyurcsány Ferenc személyéhez? Csak együtt mozoghatnak?

Azzal, hogy a bizalmi szavazás során most már mindkét frakció felállt Gyurcsány Ferenc mögé, tulajdonképpen megvédték a kormányfő és a kormány hazugságait. Tettestárssá váltak.

Beérnek még a télen az intézkedések? Lesz március 15., jön a tavasz.

Nem látom ennek a forgatókönyvnek a nagy valószínűségét. Nem tartom teljességgel kizártnak, de nagyon kevéssé gondolom azt, hogy a megélhetési válság, az tavasszal kirobbann, és egy sikeres népszavazás eredményeként el lehet zavarni vagy az emberek el fogják zavarni a kormányt és a kormányfőt. Az ellenzéknek nem szabad olyanokat ígérnie, amelynek végrehajtásához nincs ereje.

Ha sikeres lesz a népszavazás, akkor az a kormány intézkedéseinek jelentős részét semmissé teszi. Nem vezet ez automatikusan a kormány bukásához?

Nem, automatikusan semmiképpen nem vezet, legfeljebb elérheti a kormányfő cseréjét. Egy új miniszterelnökkel átrajzolhatják ezeknek a kormányintézkedéseknek a prioritásait. Ahhoz parlamenti választás kell, hogy a kormány megbukjon. Nem láttam még olyan szocialista kormányt, amelyik önként ajánlotta volna fel a lemondását egy olyan helyzetben, amikor bebizonyosodott, hogy rosszul kormányzott, csődbe vitte az országot, tönkretette a középosztályt. Erre a várakozásra, hipotézisre építeni az ellenzéki politizálást, komoly kívánnivalókat hagy maga után. Az ellenzéknek, attól függetlenül, hogy nem ő kormányoz, a morális kritika mellett folyamatos szakmai kritikát is kell gyakorolnia. Fel kell építenie egy alternatív jövőképet. Nem elegendő csak a folyamatos kritizálás vagy, hogy is mondjam, a morális számon kérés. Nem helyettesíthető a morális kritikával a kormány szisztematikus szakmai bírálata, a költségvetés különböző elemeinek a szétszedése és egy alternatív társadalom és jövőkép felvázolása. A Fidesz '98-ban többek között azzal tudott nyerni, hogy van más választás, a polgári Magyarország. Ennek egy viszonylag átlátható, az emberek többsége számára érthető alternatív jövőkép volt a közepében. Most ez hiányzik.

4

Azért hiányzik, mert egy ilyen háborús helyzetben a racionális diskurzusnak nem nagyon van helye. Azért hiányzik, mert a Fidesz az elmúlt időszakban elhanyagolta a szakmai értelmiségi tevékenységnek az integrációját és politikai döntési alternatívává való átalakítását. Nem vonta be azt a kapacitást, amelyik tulajdonképpen a választási programra készülve több száz oldalt leírt. Ezt a kapacitást nem nagyon hasznosítja a parlamenti vitákban, nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, nem használja azokat a felületeket szakmai vitára, amelyek rendelkezésére állnak.

De volt nemzeti konzultáció, hárommillió embert kérdeztek meg. Volt azóta már charta, folyamatos párbeszédet folytatnak az emberekkel. Ez nem erre való? Azt mondják, hogy tudják, mit akarnak az emberek.

Az lehet, hogy tudták, hogy mit akarnak, de azóta jelentős mértékben megváltozott a helyzet. Egy új helyzet állt elő október 1-jével, amikor a Fidesz megnyerte az önkormányzati választásokat. Egy kétpólusú hatalmi tér jött létre, ahol más a felelőssége ma már az ellenzéki Fidesznek, mint az önkormányzati választások előtt volt. Olyan mértékű győzelmet aratott, hogy itt most már, legalábbis a helyi hatalom gyakorlásában, komoly felelősség terheli a fideszes vezetőket, akik érdekeltek abban, hogy az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés minél szélesebb legyen, és ezt a helyi közösségek használni tudják az ottani társadalmi problémák megoldására. Ezért valamilyen szakmai szinten kell, hogy folyjon érdemi párbeszéd.

Ez menni fog akkor, amikor a Fidesz elnöke azt mondja, hogy ezzel a Gyurcsány Ferenc nevű emberrel ő nem tárgyal?

Ez hosszú távon nem tartható. Igaz, hogy a jobboldali tábort egyben kell tartani, és igaz, hogy Magyarországon van Közép-Kelet-Európa legerősebb keresztény-konzervatív polgári tömörülése. De erodálódni fog ez a szavazóbázis és csak spirituálisan marad egyben, ha nincsenek szakmai alternatívák, ha a racionálisabban gondolkodó, a mérsékeltebb polgári beállítódású szavazók nem találnak olyan kapaszkodót a Fidesz mindennapi politikájában, amelyre azt mondják, hogy igen, e mögé szívesen odaállok. Nem kormányalternatívát kell előállítani, mert nem most lesznek a választások. Azt gondolom, az ellenzék sem számol azzal, hogy fél éven belül akár rendkívüli választások lennének, és akkor majd arra ki kell dolgozni egy kormányprogramot, ami összemérhető a jelenlegi kormány programjával. Ellenőrizni kell a hatalom gyakorlását.

Ott a parlament, ezt teszik minden nap.

Hát, nem meggyőzően teszik, mert az emberek többsége csak azt érzékeli, hogy ez egy politikai, morális, konfrontatív kritika pusztán, és személyre irányuló kritika. Még egyszer hangsúlyozom, október elseje óta új helyzet van. Például arra a kérdésre, hogy a közigazgatási rendszer átalakításában milyen álláspontot képvisel az ellenzéki párt, valamit mondania kell, mert döntések születnek.

Azt mondja, hogy a közigazgatási hivatalok átszervezése alkotmányellenes. Ez nem elegendő?

Ezt december 28-án mondta, miközben ott volt a törvénytervezet a parlament előtt több mint másfél hónapon keresztül salátatörvény formájában. Miért a legutolsó pillanatban állt elő ezzel? Mi van a régióbeosztással? Mondok mást: hogyan akarják kezelni a nyugdíjkérdést? Sokkal koncepciózusabban, szakmailag elfogadhatóbban kell viselkedni, nem csak a konfrontációt és a mindent tagadást kell mutatni. Hiába viselkedik esetleg másként az ellenzék a bizottságokban, mert az emberek nem azt látják. Az emberek azt látják, hogy folyamatosan ütközik, és amikor feltesszük azt a kérdést, hogy ön szerint mi a rosszabb, ha a jelenlegi kormány folytatja a munkáját vagy pedig az ellenzék átveszi a hatalmat, akkor az a helyzet, hogy tíz százalékkal többen mondják: jobban tartanak attól, hogy a jelenlegi ellenzék átveszi a hatalmat. De ugyanakkor azt gondolják, hogy a környezetükben lévő emberek többsége kormányváltást akar. Nagyon ambivalens helyzet alakult ki, és ebben a helyzetben az ellenzéki alternatíva felmutatása, az ellenzéki jövőkép felmutatása nagyon fontos kérdés. Nem elegendő a folyamatos konfrontáció, és bizonyos ügyeket nem lehet elintézni pártszóvivői szinten. Nem látom, hogy lenne kialakult koncepció a Fideszben például arról, hogy miként kell átalakítani a közigazgatás jövőjét. Lehet, erre az a válasz, nem megyünk bele ezekbe a vitákba, mert megint úgy járnánk, hogy a mi elképzeléseinkkel kezdenek el vitatkozni a kormányon lévők, ahelyett, hogy saját teljesítményükkel számolnának el. De ez már egyszer nem jött be. A 2006-os választásokon kiderült, jobb lett volna mindenki számára hamarabb megmutatni az ellenzéki alternatívát.

5

Van ennek a megközelítésnek realitása, valóban kölcsönösen erősítik egymás pozícióját. Az a helyzet alakult ki, hogy az elmúlt tizenhat évben Orbánnal lehetett riogatni a baloldali szavazókat, most meg Gyurcsánnyal lehet riogatni a jobboldali szavazókat. Valóban egyfajta fókuszálás zajlik: Orbán Viktor jelenléte erősíti Gyurcsány Ferenc jelenlétét, és ez igaz fordítva is. De nem gondolom, hogy ezzel lehetne magyarázni a mostani helyzetet. Lassan túljutunk ezen a ponton, az embereket már sokkal jobban érdekli, hogy mi lesz az egészségüggyel, mi lesz a nyugdíjreformmal. Ezek most már itt dübörögnek, itt döngetik az ajtót. Erre választ kell találni. Szerintem a vita egyre inkább át fog helyeződni a politika individuális szintjéről a problémák szintjére. Ha erre a két ember nem tud reagálni, csak egymást tudják sakkban tartani és abban érdekeltek, hogy kölcsönösen odaszegezzék egymást a saját székükhöz, akkor az emberek kiábrándulása a politikából nagyon nagy gyorsasággal fog folytatódni.

Stabil Orbán Viktor helyzete a pártján belül?

Jelen pillanatban, úgy tűnik, hogy stabil, de azt gondolom, hogy egyre inkább világossá válik, főleg a helyi hatalom gyakorlásában, működtetésében érdekelt vezetőknek az, hogy ez így tovább nem folytatható. Ha Orbán Viktor csak ezt az alternatívát képes hordozni, akkor Orbán Viktor nem tudja stabilizálni a helyzetét, függetlenül attól, hogy megválasztják-e újra elnöknek vagy nem.

Decemberben publikált felmérésükben egy meglepő, 9 százalékos, biztos pártválasztókon belüli MDF-eredményt mértek, de nem mondták, hogy ez trend volna. Megállt a kétosztatú politika kialakulásának folyamata?

Már a 2006-os választásokon világosan jelezték, főleg a fiatal szavazók, hogy nem elégedettek ezzel a választási lehetőséggel, és nem szeretnék a demokrácia csúcsteljesítményét a kétpártrendszerben látni. Ezért kerestek alternatívát, hol liberális, hol pedig konzervatívabb vagy konzervatívnak nevezett alternatívát. Tulajdonképpen a fiatal fideszes szavazók hozták be az MDF-et a parlamentbe, a választás utáni vizsgálataink ezt bizonyítják. Nem az MDF saját teljesítményéről van itt szó, hanem tulajdonképpen a két nagy párttal szembeni elégedetlenségről.