A londoniak megszokták, hogy munkából hazafelé menet (amikor a munkahely még nem a home office volt), a metróhoz közeledve meghallották a rikkancsok hangját: „Standard, Standard! Read all about it!” És gyorsan a hónuk alá csapták az Evening Standard legfrissebb kiadását, hogy átlapozzák.
A hazaútra betervezett könyv gyakran érintetlen maradt és az újságot sem sikerült gyorsan átfutni, annyira magába tudták az embert szívni a "londoni Esti Hírlap" cikkei.
A Standard gyakran elsőként hozott le híreket, amelyeket a rohamtempó ellenére profi alapossággal írtak meg. Az utazóközönségnek az lehetett az érzése, hogy valamiféle elit tagja, a lap csak erősítette azt a benyomást, hogy kezét a világ pulzusán tartó, izgalmas metropoliszban él.
Londoners are being targeted in phone grabs by masked thugs on bikes and e-scooters at an alarming rate #frontpage
— The Standard (@EveningStandard) June 7, 2024
Victims are calling for a purge on weapon-wielding muggers. Read more on what they have to say: https://t.co/qrQNvnOXne pic.twitter.com/ZNeNjV1iqc
Mindenkit megelőzni
A Standard egyik ismérve az volt, hogy mindenki más előtt hozta le a nagy híreket. Chris Blackhurst, a City rovat egykori vezetője példaként hozta fel 2001. szeptember 11-ét. Az egész világ megdöbbenve nézte, hogy az Al-Kaida terrortámadásai nyomán összeomlottak a World Trade Center ikertornyai. Annak ellenére, hogy ott volt az élő tévéközvetítés, az emberek nem hittek a szemüknek és olvasni is akartak arról, mi történt.
A Standard nem is kérette magát és sok versenytársra rávert gyorsaságával: – másfél órával a megdöbbentő öngyilkos támadások után már az utcán volt a frissen nyomtatott újság, és természetesen a helyszínre vezényelték a New York-ban élő szabadúszó tudósítókat és fotósokat.
‘Every phone started ringing’ — how 9/11 unfolded in Westminster https://t.co/0W2UCUjR0V pic.twitter.com/zsd7CsNIgS
— Zyite (@ZyiteGadgets) September 10, 2021
Egy másik torony – a londoni Grenfell tower lakóház – tragédiáját is drámai gyorsasággal hozta le a lap. A 24 emeletes lakóház 2017. június 14-én lobbant lángra a gyúlékony burkolat miatt. 72 ember halt meg, 74-en sebesültek meg, köztük 20-an súlyosan. A hanyagság és a sokak halálát okozó, ellentmondásos tűzvédelmi szabályzat hatalmas botrányt váltott ki. A torony jelképpé vált.
A Standard fotósa már hajnali 3-kor az épületnél volt, ami ekkor már úgy lobogott, mint egy fáklya.
„Tehetetlen voltam, mit csinálhat ilyenkor az ember? Hallottam a sikoltozást. Olyan volt, mint egy háborús zóna”
– mondta Jeremy Selwyn. Aztán összeszedte magát, felment a szemben álló épületbe és lefotózta a pokoli tornyot, háttérben a hajnali városképpel. A fotó a Standard egész címoldalát megtöltötte, és a világ más lapjai is leközölték. Selwyn megkapta érte az Év Brit Hírlapfotósa Díjat.
Four years ago today @EveningStandard published this devastating front page. It was one of my darkest days of working there.
— Pippa Crerar (@PippaCrerar) June 14, 2021
Today we remember the 72 people who lost their lives - but also mustn’t forget the cladding scandal is far from over.
? pic.twitter.com/QWGr7tRN2w
A volt rovatvezető, Christ Blackhurst szomorúan fogadta, amikor idén májusban megtudta: megszűnik a napi kiadás... ami annak az előszele is lehet, hogy ez az újság is csak online marad fenn, ahogy a tulajdonos Lord Lebedev másik lapja, az Independent.
Itt nem csak a „firkászok önsajnáló köldöknézéséről” van szó. A londoni látképből eltűnnek a Standard-et hirdető óriásplakátok és a metrólejáróknál az újságokat tároló dobozra akasztott miniposzterek a nap szalagcímével. Ezek úgy hozzánőttek az utcaképhez, mint a piros telefonfülkék, az emeletes buszok, vagy a Big Ben.
Ebédre meg megvoltak a nap hírei
Blackurst azon is elnosztalgiázott (egy másik lap, a Telegraph hasábjain), hogy eltűnik a hírgyártás egyik módja is.
„A Standard napja akkor kezdődött, amikor sokan még aludtak, és mire kimentek ebédszünetre, a nap hírei már meg voltak írva, ki voltak nyomtatva, a példányokat teherautókra pakolták a közeli Hertfordhire-megye nyomdájában és beszáguldottak velük Londonba, ahol 1000 különböző utcai standon és kisboltban terítették őket. Nem semmi volt!” – idézte fel, hozzátéve: ezért volt az, hogy minden nap egyfajta diadalnak tűnt.
![Az Evening Standard című londoni újság szalagcíme 1952. február 6-án: “MEGHALT A KIRÁLY” “Álmában, békésen érte a halál”. Így jelentették be VI. György király halálhírét. Az angol királyt legidősebb lánya, Erzsébet hercegnő követte a trónon, aki II. Erzsébet néven uralkodott.](/images/site/articles/inline/2024/06/1717787224-Z3Fpkp33H_md.jpg)
A nyüzsgő hangyabolyra emlékeztető szerkesztőségnél észvesztő volt a tempó: az éjszakai szerkesztő reggel 6-kor tartott értekezletet, az első határidő délelőtt 10.30-kor volt. Sokáig több napi kiadás is volt, amelyek a Metro, News Extra, City Prices és a West End Final neveket kapták.
„Ha nem tudtál gyorsan írni, mielőtt a Standard-hez kerültél, akkor itt elkezdtél. Vagy mentél máshová”
– emlékszik vissza Blackhurst. (Miközben nem csak tudósítani kellett, mint a gép, de elemezni, összefoglalni, véleményt formálni is.)
Az újságírók egyfajta adrenalinlázban éltek. Az hajtotta őket, hogy ők a Standardnek dolgoznak, tehát nekik kell elsőnek lenniük a hírekkel. Ez egyfajta tükörképe volt az akkor állandóan pörgő, soha nem alvó, folyamatosan változó metropolisznak, Londonnak.
A hírek mellett ott voltak a színházi- és mozipremierek, gálák, és a csillogó sztárok fotói.
![Az Evening Standard című londoni lap 2022. június 9-i, esti kiadásának címlapfotója a benzin áremelésének hírével és Zendaya, amerikai színésznő fotójával.](/images/site/articles/inline/2024/06/1717788434-mgwONmfjw_md.jpg)
A lap emellett kampányokat – cikksorozatokat – is indított, amelyekben egy-egy ügy mellett állt ki: „Olvassunk többet!”, „Mentsünk meg londoni életeket!”, „Segítsünk Grenfell áldozatainak!”, „Szólásszabadság”. Közben a tulajdonos Lord Lebedev az Evening Standard Kisemmizettek Alapítványának patrónusa, a szervezet a szegénység kezelésére és a hajléktalanság felszámolására gyűjt pénzt. Lebedev lapjai a Felix Projekt nevű és a hátrányos helyzetűeket élelmiszerrel ellátó szervezettel is együttműködnek.
Sources: UK's Evening Standard proposes to cut 115 jobs, or one third of staff, including 69 editorial positions, a ~40% reduction of the newsroom (Alex Barker/Financial Times) https://t.co/eNsMlyU0dX pic.twitter.com/3NwrZdfSjF
— Ty Carver (@TyCarver) August 7, 2020
A szerkesztőnek többszörösen fájhatott a feje a határidők miatt, mert a hőskorban nem egy újság, hanem egy kisebbfajta könyv került ki a kezei közül: az oldalszám néha meghaladta a százat.
Buckle up for a rollercoaster ride through the Evening Standard newsroom of the 1970s as remembered by former news editor Stuart Kuttner https://t.co/uF9nylO5zF
— Press Gazette (@pressgazette) June 3, 2024
A változás szele telibe kapta
Mostanra azonban úgy tűnik a Standard is a médiában zajló nagy átalakulás egyik áldozata lehet. Az internet megjelenése óta világszerte patinás lapok tűntek el örökre, vagy mentették át magukat a világhálóra.
Voltak, amelyek megtalálták a varázsreceptet és nyereségessé váltak: példa a tengerentúlon a The New York Times vagy a The Atlantic.
![Copies of the Evening Standard newspaper, featuring a headline about UK Chancellor Of Exchequer Kwasi Kwarteng, near an entrance to Bank London Underground station in the City of London, UK, on Monday, Oct. 3, 2022. Traders are the most negative ever on the pounds prospects, even after the UK government scrapped one of its new tax policies, a sign it will take a bigger policy U-turn to restore credibility with markets. Photographer: Carlos Jasso/Bloomberg via Getty Images](/images/site/articles/inline/2024/06/1717828199-QZaklfIzQ_md.jpg)
Az 1827-ben alapított Standard, majd később Evening Standard 180 éven át fizetős újság volt. 2009-ben korszakváltáson ment át, amikor megvette Alexander Lebegyev orosz születésű brit üzletember, aki ingyenessé tette. (Lebegyev azóta barátja, Boris Johnson volt kormányfő ellentmondásosan fogadott felterjesztése nyomán Lord Lebedev lett.)
A tulajdonos – aki édesapja KGB-s múltja ellenére azt mondja, hogy a Putyin-rendszer ellen van – a duplájára növelte a példányszámot és 2017-ben egy olyan nagyágyút tett meg főszerkesztőnek, mint George Osbourne, aki a Cameron-féle konzervatív kormány pénzügyminisztere volt.
Az újság azonban lassan vékonyodni kezdett, Osbourne is távozott, a pandémia pedig a karanténokkal megtizedelte a busz- és metrómegállókban osztogatott lap olvasótáborát.
Ahogy volt rovatvezetője megjegyzi: az internet ellen harcolni olyan, mint egy visszafordíthatatlan erővel szembeszegülni. Az emberek már nem a metrón olvassák ugyanis a lapot, utasként, hanem még indulás előtt az irodában, vagy a mobiljukon. (Ha nem mást olvasnak.)
A londoni metrón más városokhoz képest lassan terjedt el a wifi (mobiljel biztonsági okokból nincs), de amikor elterjedt és amikor a pandémia miatt az emberek nagy része otthonról dolgozott, a nyomtatott Standard olvasottsága visszaesett.
A hirdetők pedig elvándoroltak.
London’s Evening Standard plans to shut its daily newspaper and replace it w/ a weekly outlet, bringing an end to almost 200 yrs of publication in the capital...
— Steven Ashley (@steveashleyplus) June 1, 2024
(G) https://t.co/oFJCUMccV0
Az Infostart tudósítójának megállójában már talán egy éve nem teszik ki az Evening Standard példányait. A május végi bejelentés szerint a változó időkre adott válaszként hetilapot csinálnak az újságból – és reménykednek, hogy sikeres lesz.
Ez a Standard viszont már nem lesz az, amitől politikusok és celebek rettegtek vagy lengették diadalmasan, miközben olvasói minden nap izgalommal vették kézbe.
Szerencsére azért a Big Ben még a helyén áll.