Masszív segélyt kapnak a brit háztartások az égbeszökött energiaárak közepette – részben a gáz- és olajcégekre kivetett különadóból. Ezt közölte a váratlanul hátraarcot végrehajtó kormány. Rishi Sunak pénzügyminiszter azt mondta, hogy a korábbi 200 font visszatérítendő segélyt minimum 400 fontra (180 ezer forintra) emelik, és nem kell majd visszaadni.

A leginkább rossz sorban élők még többet, 650 fontot kapnak, míg a nyugdíjasok extra 300 fontot.

Az, amit a kormány ad azonban messze nem oltja ki az áram- és gázszámlák drágulását. Csak összehasonlításul: egy átlagos energiaszámla az idén eléri majd a 2800 fontot úgy, hogy októberre ismét 800 fonttal feljebb tolják az árplafont – azaz ennyivel emelkedhet szabadon a számla. Áprilisban egyszer már 700 fonttal emelték a plafont, és kisebb mértékben tavaly októberben is.

Azt, hogy a kormány tegyen valamit, hevesen követelték, mivel mint más országokban, Nagy-Britanniában is brutálisan megugrott az infláció. A drágulás már 7-9 százalék körül jár az idén a célként meghatározott 2 százalékhoz képest.

Sunak a parlamentben közölte, hogy

a kormány mégis az olaj- és gáz cégekre kivetett különadó mellett döntött.

Ezt annak ellenére lépte meg, hogy a konzervatív képviselők pénzügyi kérdésekben keményvonalas csoportja azzal bírálta, hogy amit tesz, az nem egyeztethető össze a konzervatív gondolkodással.

„Nincs olyan adó, ami gazdasági értelemben ingyen van” – mondta az ismert keményvonalas konzervatív miniszter, Jacob Rees-Mogg.

Sunak így pironkodva nem is „különadónak”, hanem „ideiglenes és célzott energiaprofit-járuléknak” titulálta, amit levesz az energiaóriásoktól. Ezzel azt is igyekezett kivédeni, hogy azt lehessen mondani, hogy a másik oldal, az ellenzéki Munkáspárt eredeti különadós javaslatát valósította meg. A különbséget azzal magyarázta, hogy az ő tervében van egy kedvezmény arra az esetre, ha a cégek új befektetéseket hajtanak végre.

A de facto adó 25 százalékos lesz, de az energiacégek ebből 90 százalékot vissza tudnak nyerni, ha a brit energiaszektor fejlesztésére eszközölnek befektetéseket.

A brit kormány az adóból 5 milliárd fonthoz jut, a csomag fennmaradó 10 milliárdját viszont kölcsönből fedezi.

A Financial Times megjegyezte: ez nem a normális módja a különadóztatásnak. A segély a rászorulók számára jogos. Viszont az olaj és gázkitermelők adója már így is magasabb volt, mint a normál vállalati adó és extra adó sújtotta az 1993. előtt jóváhagyott lelőhelyeket.

A lap utal rá: az ördög a részletekben bújik meg: az adók mérséklésére adott „befektetési kiskaput” az energiacégek nem fogják tudni kihasználni, mert nem tudják csak úgy módosítani rég jóváhagyott terveiket. Mások megjegyzik: nehéz egyszeri adónak nevezni a különadót, mivel az csak akkor tűnik el, „ha az olaj- és gázárak visszatérnek a normál történelmi szintre.”

A nagy kérdés még az: a brit kormány különadója nem hűti-e le a nagy profitot elért energiaóriások lelkesedését, hogy hosszabb távon a megújuló energiába és a zöld infrastruktúrába fektessenek be – amire Nagy-Britanniának és más országoknak is égető szükségük van.